Szekeres Viktor
A fekete ruhás nő - végre egy jó horror!
Nem meglepő, de 2012 első hónapjainak egyik legjobb filmje nem Hollywoodból, hanem Angliából érkezett. Az már annál inkább, hogy egy gótikus horrorról van szó.
Hogy tetszett A fekete ruhás nő?
Vannak tények, amikről nincs értelme vitázni: ki tudja miért, a horrorfilmes műfaj ismét meghalt a mozikban. A 90-es években már volt egy ilyen időszak, amelynek a Sikoly a maga ironikus és intelligens megközelítésével (szereplői horrorokat ismerő tinik voltak) vetett véget és szabadított rá világra jobb, de inkább rosszabb rengeteg kaszabolós filmet. Azóta a slasher műfaja helyett a kísérteteket jöttek inkább divatba, valamint a rejtett kamerák, de mindezek ellenére 2011-ben szinte alig akadt horror a mozikban. Fura ellentmondás, hogy ami mégis bemutatásra került, az zömében sikert aratott, s nem csak azért, mert viszonylag olcsó műfajról van szó és a filmekbe való befektetés megtérülése garantált.
Az idei év például rögtön egy kirobbanó horrorsikerrel kezdődött, Az ördög benned lakozik (The Devil Inside) 33 millió dollár bevételt termelt egy hétvége alatt Amerikában. Azonban utána kiütközött rajta a tipikus "horrorbetegség": a 33 millió dolláros nyitóhétvégét követő két hónapban mindössze további 20 milliót tudott szerezni, ami jelzi, hogy a filmet a marketing vitte sikerre és nem a minősége. Az ilyen "sikerek" pedig hiába zajosak és jövedelmezőek, hosszabb távon kontraproduktívak, hiszen a néző egyszer vagy kétszer belelép az efféle csapdákba, de harmadjára már nem biztos. Így a későbbi, esetlegesen jól sikerült filmek szenvedik meg gyenge elődjeiket.
Az ördög benned lakozik (és a pár hete csendben megbukó, "egy snittes" Silent House) mellett mindössze egy horror került bemutatásra Amerikában az októberi Paranormal Activity 3 óta, mégpedig egy angol film, A fekete ruhás nő (The Woman in Black) - és kellemes meglepetést okozva az abszolút sztármentes alkotás sikernek bizonyult, Angliában egyenesen minden idők legsikeresebb angol horrorja lett. (Igaz, ami igaz, a főszereplő a Harry Potter-es Daniel Radcliffe, de az Alkonyat-filmek hatalmas népszerűségnek örvendő színészei is megmutatták más filmjeik bukásával, hogy csak a nevük nem alkalmas sok néző szerzésére.)
A fekete ruhás nő elvileg egy feldolgozás, hiszen egy 1989-es angol tévéfilm már készült ilyen címmel, de valójában inkább Susan Hill 1983-as rémregényének adaptációja - a két film rengeteg mindenben különbözik. (A regényből ráadásul színdarab is készült 1987-ben, melyet 25 éve folyamatosan látszanak Londonban.) A XX. század elején játszódó történet szerint egy fiatal ügyvéd érkezik egy angol falucskába, hogy megpróbáljon eladni egy örökösök nélküli házat. E célból jóformán beköltözik az ódon épületbe, hogy elolvassa az ott található feljegyzéseket. S ahogy az lenni szokott, furcsa dolgokra lesz figyelmes.
Nem köntörfalazunk, hiszen már az alapsztoriból is látszik, hogy A fekete ruhás nőt már százszor láttuk. Ugyan ezúttal ismét mások a karakterek, mások a motívumok és más események zajlanak, de egyértelműen a klasszikus kísértetfilmek alapjaira építkezik James Watkins rendező, aki előző filmjével, az Eden Lake - Gyilkos kilátásokkal megmutatta, hogy nem feltétlenül az alaptörténet a fontos, hanem a kivitelezés. Márpedig A fekete ruhás nő kivitelezése elsőrangú, Watkins remek hangulatot teremt, amire nagyszerűen rásegít maga a táj, a századeleji díszlet, valamint a világ összes fájdalmával az arcukon játszó színészgárda. Sehol egy csepp humor, minden sötét és lehangoló, még a gyerekek sem igazán hoznak a karakterek életébe vidámságot - jellemző, ahogy még a főhős gyereke is mindig lefele görbülő szájjal rajzolja le apukáját.
A fekete ruhás nő megérdemelten lett siker, cseppet sem meglepő, hogy Angels of Death címmel már készül is a folytatása, mely 40 évvel később játszódna. A siker pedig nem azért megérdemelt, mert roppant eredeti sztorit látunk, hanem mert jól összerakottat. Azon persze lehet vitatkozni, hogy inkább helyenként ijesztő vagy valóban félelmetes-e a film, de mi amondók vagyunk, hogy az ijesztgetések és a baljós atmoszféra (amit nem könnyű megteremteni) elegyével az elmúlt hónapok legrémisztőbb horrorja született meg.
A fekete ruhás nő természetesen kötelező a horrorrajongók számára, nem csak azért, mert jól sikerült, hanem mert olyan kevés filmet láthatnak a műfajból moziban, hogy akár egyet kihagyni is vétek lenne. Kötelező azoknak is, akik például korukból adódóan nem láttak még kísértetházas horrort, hiszen számukra újdonság lesz a sztori, de persze legjobban azokra fog hatna a film, akik azért nem néznek horrorokat, mert félnek rajtuk, holott éppen ez lenne a lényege a műfajnak, nem? Irigyeljük is őket, hiszen ki ne szeretne rettegni egy többé-kevésbé kontrollált környezetbe?
Az idei év például rögtön egy kirobbanó horrorsikerrel kezdődött, Az ördög benned lakozik (The Devil Inside) 33 millió dollár bevételt termelt egy hétvége alatt Amerikában. Azonban utána kiütközött rajta a tipikus "horrorbetegség": a 33 millió dolláros nyitóhétvégét követő két hónapban mindössze további 20 milliót tudott szerezni, ami jelzi, hogy a filmet a marketing vitte sikerre és nem a minősége. Az ilyen "sikerek" pedig hiába zajosak és jövedelmezőek, hosszabb távon kontraproduktívak, hiszen a néző egyszer vagy kétszer belelép az efféle csapdákba, de harmadjára már nem biztos. Így a későbbi, esetlegesen jól sikerült filmek szenvedik meg gyenge elődjeiket.
Az ördög benned lakozik (és a pár hete csendben megbukó, "egy snittes" Silent House) mellett mindössze egy horror került bemutatásra Amerikában az októberi Paranormal Activity 3 óta, mégpedig egy angol film, A fekete ruhás nő (The Woman in Black) - és kellemes meglepetést okozva az abszolút sztármentes alkotás sikernek bizonyult, Angliában egyenesen minden idők legsikeresebb angol horrorja lett. (Igaz, ami igaz, a főszereplő a Harry Potter-es Daniel Radcliffe, de az Alkonyat-filmek hatalmas népszerűségnek örvendő színészei is megmutatták más filmjeik bukásával, hogy csak a nevük nem alkalmas sok néző szerzésére.)
A fekete ruhás nő elvileg egy feldolgozás, hiszen egy 1989-es angol tévéfilm már készült ilyen címmel, de valójában inkább Susan Hill 1983-as rémregényének adaptációja - a két film rengeteg mindenben különbözik. (A regényből ráadásul színdarab is készült 1987-ben, melyet 25 éve folyamatosan látszanak Londonban.) A XX. század elején játszódó történet szerint egy fiatal ügyvéd érkezik egy angol falucskába, hogy megpróbáljon eladni egy örökösök nélküli házat. E célból jóformán beköltözik az ódon épületbe, hogy elolvassa az ott található feljegyzéseket. S ahogy az lenni szokott, furcsa dolgokra lesz figyelmes.
Nem köntörfalazunk, hiszen már az alapsztoriból is látszik, hogy A fekete ruhás nőt már százszor láttuk. Ugyan ezúttal ismét mások a karakterek, mások a motívumok és más események zajlanak, de egyértelműen a klasszikus kísértetfilmek alapjaira építkezik James Watkins rendező, aki előző filmjével, az Eden Lake - Gyilkos kilátásokkal megmutatta, hogy nem feltétlenül az alaptörténet a fontos, hanem a kivitelezés. Márpedig A fekete ruhás nő kivitelezése elsőrangú, Watkins remek hangulatot teremt, amire nagyszerűen rásegít maga a táj, a századeleji díszlet, valamint a világ összes fájdalmával az arcukon játszó színészgárda. Sehol egy csepp humor, minden sötét és lehangoló, még a gyerekek sem igazán hoznak a karakterek életébe vidámságot - jellemző, ahogy még a főhős gyereke is mindig lefele görbülő szájjal rajzolja le apukáját.
A fekete ruhás nő megérdemelten lett siker, cseppet sem meglepő, hogy Angels of Death címmel már készül is a folytatása, mely 40 évvel később játszódna. A siker pedig nem azért megérdemelt, mert roppant eredeti sztorit látunk, hanem mert jól összerakottat. Azon persze lehet vitatkozni, hogy inkább helyenként ijesztő vagy valóban félelmetes-e a film, de mi amondók vagyunk, hogy az ijesztgetések és a baljós atmoszféra (amit nem könnyű megteremteni) elegyével az elmúlt hónapok legrémisztőbb horrorja született meg.
A fekete ruhás nő természetesen kötelező a horrorrajongók számára, nem csak azért, mert jól sikerült, hanem mert olyan kevés filmet láthatnak a műfajból moziban, hogy akár egyet kihagyni is vétek lenne. Kötelező azoknak is, akik például korukból adódóan nem láttak még kísértetházas horrort, hiszen számukra újdonság lesz a sztori, de persze legjobban azokra fog hatna a film, akik azért nem néznek horrorokat, mert félnek rajtuk, holott éppen ez lenne a lényege a műfajnak, nem? Irigyeljük is őket, hiszen ki ne szeretne rettegni egy többé-kevésbé kontrollált környezetbe?
|
A fekete ruhás nő (The Woman in Black)
színes, feliratos, angol horror, 95 perc, 2012 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: James Watkins forgatókönyvíró: Jane Goldman Suzan Hill regénye alapján producer: Richard Jackson, Simon Oakes, Brian Oliver operatőr: Tim Maurice-Jones szereplők: Daniel Radcliffe (Arthur Kipps) Ciarán Hinds (Mr. Daily) Janet McTeer (Daily felesége) |
