Szekeres Viktor
Gru - a félmilliárdos animációs film
Végre Magyarországon az év egyik legnagyobb animációs sikere, amin kicsi és nagy, nő és férfi, kövér és sovány röhögheti halálra magát. Vagy nem.
Manapság, hacsak nem a Pixarról van szó, az ember úgy gondolná, hogy egyre nehezebb sikeres animációs filmet készíteni, hiszen a legtöbb stúdió kreatívjait lefoglalják a korábbi sikerek folytatásainak projektjei. Épp ezért nem is volt meglepő, hogy az elmúlt években jó pár olyan animáció szerepelt anyagilag rosszul vagy közepesen, melytől a gyártó stúdió azt várta, hogy sikere révén egy újabb sorozatot hozhat létre, melynek epizódjait 2-3 évente pattinthatja kifele magából.
A Despicable Me, vagy egyszerűbb magyar címén a Gru is valószínűleg úgy készült, hogy siker esetén folytatható legyen. Azonban az ismeretlen karaktert és felütést valahogy el is kellett adnia a Universal stúdiónak. Mivel a készítési költség viszonylag alacsony, 69 millió dolláros volt, így rengeteg pénz jutott a marketingre, ráadásul a térhatású filmek befutását követően a készítők gyorsan megpróbálták 3D-sre átalakítani a végeredményt - pár effekttel és látványosabb plusz jelenetekkel.
Azonban a legnagyobb húzása az volt a készítőknek (és talán a marketingeseknek), hogy az előzeteseket telepakolták a filmben mellékszereplőként feltűnő aranyos apródokkal, vagy ahogy a filmben nevezik őket, "minyonokkal", akikre könnyedén fel lehetett húzni az egész reklámkampányt, akárcsak a Jégkorszakét Motkány szerencsétlenkedéseire a makkal. Az előzetesek ennivalóra sikeredtek, a történet nem sokakat érdekelt, a jegyek pedig elfogytak: siker született.
A történet, ami nem sokakat érdekelt, a világ második legnagyobb gonosztevőjéről, Gruról szól, aki nehezen viseli a hirtelen lett ezüstérmet, egy titokzatos vetélytársa ugyanis ellopta a piramisokat. Miközben alattvalóival új, vetélytársáénál kolosszálisabb terven töri a fejét ("Lopjuk el a Holdat!"), mellékküldetésként pedig három árvát is befogad, akiket gyaur módon eszközként akar felhasználni. Ezen a ponton persze már nagyon jól tudja a néző, hogy jön az érzelmi töltet, s idővel egymásra fog találni a két véglet.
Egy valamit nem lehet mondani a Grura: azt, hogy közhelyesnek tűnő alapfelállás ellenére az animációk legtipikusabb kliséire fűzték volna fel a történetet. Persze a történet nem okoz senkinek meglepetést, azonban a film maga közel sem egyértelmű, sokáig nem is tudni, hogy melyik szálra erősítenek rá a készítők. S bár jelen vannak a filmben a minyonok, a főszereplő nem az az Adonisz, szerethető figura (naná, hiszen főgonosz!), s a környezetében lévők sem tipikus vicces mellékfigurák, akik minden huszadik másodpercben oldanák a hangulatot poénjaikkal ésvagy cukiságukkal.
Még azt is meg mernénk kockáztatni, hogy ritka az animációs filmekben az olyan kívül-belül 3D-s karakter, mint Gru, akivel a gyerekek is könnyebben megbarátkoznak, mint azt hinné az ember. S bár bőven akad a filmben felnőtteknek szánt kikacsintás, a Gru mindvégig ártalmatlan és teljesen érthető marad a gyerekhad számára, akik még holmi jellemfejlődésbeli (ál)tanulságot is levonhatnak a film végére.
Hogy tetszett a Gru?
A Gru tehát nem sikerült rosszul, könnyedén élvezhető film, simán el lehet ütni vele másfél órát, azonban egyetlen porcikájában sem kiemelkedő alkotás. A rettentő hájp tehát kissé megtévesztheti a nézőket, más kérdés, hogy a sok gyenge, nem Pixar-animáció között már a szimplán korrektet is meg kell becsülni. Akit érdekel a film, annak most érdemes megnéznie egyébként, hiszen a premier első heteiben itthon szinte csak 3D-ben volt látható, ami természetesen ezúttal is csak a magasabb helyár miatt volt indokolt, a filmhez minimálisat ad hozzá az orra húzott speciális szemüveg. (Na, jó. A feliratok alatti 3D-zés baromi szórakoztató, talán megéri azt a pár száz forintot.)
A magyar szinkron, mint az animációs filmek többségénél, ismét jól sikerült, más kérdés, hogy sajnos így elvész a főhős karakteréhez remekül illeszkedő akcentus. Az angol nyelv tudorainak tehát a plusz élmény miatt inkább eredeti hangon ajánlanánk a Grút.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Manapság, hacsak nem a Pixarról van szó, az ember úgy gondolná, hogy egyre nehezebb sikeres animációs filmet készíteni, hiszen a legtöbb stúdió kreatívjait lefoglalják a korábbi sikerek folytatásainak projektjei. Épp ezért nem is volt meglepő, hogy az elmúlt években jó pár olyan animáció szerepelt anyagilag rosszul vagy közepesen, melytől a gyártó stúdió azt várta, hogy sikere révén egy újabb sorozatot hozhat létre, melynek epizódjait 2-3 évente pattinthatja kifele magából.
A Despicable Me, vagy egyszerűbb magyar címén a Gru is valószínűleg úgy készült, hogy siker esetén folytatható legyen. Azonban az ismeretlen karaktert és felütést valahogy el is kellett adnia a Universal stúdiónak. Mivel a készítési költség viszonylag alacsony, 69 millió dolláros volt, így rengeteg pénz jutott a marketingre, ráadásul a térhatású filmek befutását követően a készítők gyorsan megpróbálták 3D-sre átalakítani a végeredményt - pár effekttel és látványosabb plusz jelenetekkel.
Azonban a legnagyobb húzása az volt a készítőknek (és talán a marketingeseknek), hogy az előzeteseket telepakolták a filmben mellékszereplőként feltűnő aranyos apródokkal, vagy ahogy a filmben nevezik őket, "minyonokkal", akikre könnyedén fel lehetett húzni az egész reklámkampányt, akárcsak a Jégkorszakét Motkány szerencsétlenkedéseire a makkal. Az előzetesek ennivalóra sikeredtek, a történet nem sokakat érdekelt, a jegyek pedig elfogytak: siker született.
A történet, ami nem sokakat érdekelt, a világ második legnagyobb gonosztevőjéről, Gruról szól, aki nehezen viseli a hirtelen lett ezüstérmet, egy titokzatos vetélytársa ugyanis ellopta a piramisokat. Miközben alattvalóival új, vetélytársáénál kolosszálisabb terven töri a fejét ("Lopjuk el a Holdat!"), mellékküldetésként pedig három árvát is befogad, akiket gyaur módon eszközként akar felhasználni. Ezen a ponton persze már nagyon jól tudja a néző, hogy jön az érzelmi töltet, s idővel egymásra fog találni a két véglet.
Egy valamit nem lehet mondani a Grura: azt, hogy közhelyesnek tűnő alapfelállás ellenére az animációk legtipikusabb kliséire fűzték volna fel a történetet. Persze a történet nem okoz senkinek meglepetést, azonban a film maga közel sem egyértelmű, sokáig nem is tudni, hogy melyik szálra erősítenek rá a készítők. S bár jelen vannak a filmben a minyonok, a főszereplő nem az az Adonisz, szerethető figura (naná, hiszen főgonosz!), s a környezetében lévők sem tipikus vicces mellékfigurák, akik minden huszadik másodpercben oldanák a hangulatot poénjaikkal ésvagy cukiságukkal.
Még azt is meg mernénk kockáztatni, hogy ritka az animációs filmekben az olyan kívül-belül 3D-s karakter, mint Gru, akivel a gyerekek is könnyebben megbarátkoznak, mint azt hinné az ember. S bár bőven akad a filmben felnőtteknek szánt kikacsintás, a Gru mindvégig ártalmatlan és teljesen érthető marad a gyerekhad számára, akik még holmi jellemfejlődésbeli (ál)tanulságot is levonhatnak a film végére.
A magyar szinkron, mint az animációs filmek többségénél, ismét jól sikerült, más kérdés, hogy sajnos így elvész a főhős karakteréhez remekül illeszkedő akcentus. Az angol nyelv tudorainak tehát a plusz élmény miatt inkább eredeti hangon ajánlanánk a Grút.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Gru (Despicable Me)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 95 perc, 2010 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Chris Renaud, Pierre Coffin forgatókönyvíró: Ken Daurio, Cinco Paul producer: John Cohen, Janet Healy, Christopher Meledandri szereplők: Scherer Péter / Steve Carell (Gru) Csifó Dorina / Miranda Cosgrove (Margo) Koller Virág / Elsie Fisher (Agnes) Károlyi Lili / Dana Gaier (Edit) |
