SG.hu·
Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró
Hollywood legutóbbi, igen kártékony animációs próbálkozására Európa válaszolt. A siker egyértelmű, itthon már százezer nézőnél jár a film.
A tavaszi nagyszerű Sárkányvadászok után ismét egy európai animáció került bemutatásra a hazai mozikban, ami már csak azért is jó hír, mert mostanában az öreg kontinenst hanyagolják a magyar forgalmazók, s inkább csak art filmek terén erőltetik meg magukat, a sok közönségfilmből már csak egy-kettő ér el hozzánk. Legalább a gyerekeknek jó, láthatják, hogy mi is a nagy különbség az amerikai és európai rajzolt, illetve számítógéppel animált filmek között. (Az ázsiai animációk hazai kezelése már egy másik cikk témája.)
A Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró Belgiumból érkezett és 3D-ben támad érzékeinkre, ami logikus választás, hiszen a kis teknőc kalandjainak egy része a tengerben játszódik, így nem is nehéz előidézni a helyenként látványos térhatást, amit a lurkók iszonyatosan fognak élvezni. A történet egyébként Sammyről, az 50 éves teknősről szól, illetve az ő ifjúkori kalandjairól - mindez visszaemlékezés formájában, tehát a startra 1959-ben kerül sor.
A film ugyanabba a kategóriába sorolható, mint az Alfa és Omega: 100%-ig gyerekfilm, amely szembemegy a trendekkel, s minimális felnőtteknek szóló kikacsintást tartalmaz. És mégis micsoda különbség van a két alkotás között. A költségvetés egyik filmnél sem volt nagy, csak míg az amerikainál magával vonta a minőség minden téren való csökkentését, addig itt nem volt hatással a végeredményre. Miközben ugyanis az Alfa és Omega hihetetlenül manipulatív lett, az üzenete pedig vállalhatatlan, addig A Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró bár megpendíti a világ pár problémáját, végig ártalmatlan marad: az emberekkel (és cselekedeteikkel) kapcsolatban inkább csak ismeretet terjeszt, nem próbál kártékony dolgokat elültetni a kisdedekbe, a manipuláció pedig minimális.
A visszaemlékezéseket kissé didaktikus, ámde kellemesen mesélős narráció is kíséri, mely legalább nem csak tanulságok szajkózására szorítkozik és elringatja a nézőt, aki félálomban azt is hiheti, hogy egy, a tenger élővilágát vele megismertető, nem túl részletgazdag dokumentumfilmet néz, melyben az embereket végre nem az állatvilágban ólálkodó, rosszindulatú gonosztevőként ábrázolják.
A tavaszi nagyszerű Sárkányvadászok után ismét egy európai animáció került bemutatásra a hazai mozikban, ami már csak azért is jó hír, mert mostanában az öreg kontinenst hanyagolják a magyar forgalmazók, s inkább csak art filmek terén erőltetik meg magukat, a sok közönségfilmből már csak egy-kettő ér el hozzánk. Legalább a gyerekeknek jó, láthatják, hogy mi is a nagy különbség az amerikai és európai rajzolt, illetve számítógéppel animált filmek között. (Az ázsiai animációk hazai kezelése már egy másik cikk témája.)
A Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró Belgiumból érkezett és 3D-ben támad érzékeinkre, ami logikus választás, hiszen a kis teknőc kalandjainak egy része a tengerben játszódik, így nem is nehéz előidézni a helyenként látványos térhatást, amit a lurkók iszonyatosan fognak élvezni. A történet egyébként Sammyről, az 50 éves teknősről szól, illetve az ő ifjúkori kalandjairól - mindez visszaemlékezés formájában, tehát a startra 1959-ben kerül sor.
A film ugyanabba a kategóriába sorolható, mint az Alfa és Omega: 100%-ig gyerekfilm, amely szembemegy a trendekkel, s minimális felnőtteknek szóló kikacsintást tartalmaz. És mégis micsoda különbség van a két alkotás között. A költségvetés egyik filmnél sem volt nagy, csak míg az amerikainál magával vonta a minőség minden téren való csökkentését, addig itt nem volt hatással a végeredményre. Miközben ugyanis az Alfa és Omega hihetetlenül manipulatív lett, az üzenete pedig vállalhatatlan, addig A Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró bár megpendíti a világ pár problémáját, végig ártalmatlan marad: az emberekkel (és cselekedeteikkel) kapcsolatban inkább csak ismeretet terjeszt, nem próbál kártékony dolgokat elültetni a kisdedekbe, a manipuláció pedig minimális.
A visszaemlékezéseket kissé didaktikus, ámde kellemesen mesélős narráció is kíséri, mely legalább nem csak tanulságok szajkózására szorítkozik és elringatja a nézőt, aki félálomban azt is hiheti, hogy egy, a tenger élővilágát vele megismertető, nem túl részletgazdag dokumentumfilmet néz, melyben az embereket végre nem az állatvilágban ólálkodó, rosszindulatú gonosztevőként ábrázolják.
Hogy tetszett az Sammy nagy kalandja?
A Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró aranyos, kedves film lett. Abszolút szerethető, annak ellenére, hogy semmi különleges nincs benne, még véletlenül sem váltja meg a világot. Szerencsére a környezettudatos magatartás sulykolása is éppen még az elviselhető szinten marad, bár mindenképp érezhető némi szájbarágásra való törekvés az alkotók részéről, akik valamiért pocsék zenei szerkesztőt vettek fel, hiszen a beszédes szövegű, a jeleneteket teljesen véletlenül sokszor szó szerint illusztráló popdaloknál pocsékabb megoldás nem sok van.
A szinkronról fél mondatban annyit érdemes megjegyezni, hogy egy filmben, ahol kvázi csecsemők beszélgetnek és gyerekek ülnek a nézők között, nem kellene túl szofisztikált szókészletet használni. Mert hiába szép (és első hallásra horrorisztikus) magyar szó a lélekvesztő és a többi, ha nem feltétlenül értik meg a kisebbek.
A szinkronról fél mondatban annyit érdemes megjegyezni, hogy egy filmben, ahol kvázi csecsemők beszélgetnek és gyerekek ülnek a nézők között, nem kellene túl szofisztikált szókészletet használni. Mert hiába szép (és első hallásra horrorisztikus) magyar szó a lélekvesztő és a többi, ha nem feltétlenül értik meg a kisebbek.
|
Sammy nagy kalandja - A titkos átjáró (Sammy's avonturen: De geheime doorgang)
színes, magyarul beszélő, belga animációs film, 88 perc, 2010 minden korosztálynak ajánlott rendező: Ben Stassen forgatókönyvíró: Domonic Paris zeneszerző: Ramin Djawadi szereplők: Sánta László (Sammy) Balsai Mónika (Shelly) Majsai-Nyilas Tünde (Hó) Kálloy Molnár Péter (Ray) |
