SG.hu·
Ragadozók - a mi fiunk jól megcsinálta
Antal Nimród sikeresen öntötte filmes formába a Ragadozók forgatókönyvét. Az, hogy a végeredmény messze nem lett tökéletes, nem csak az ő hibája.
Antal Nimród ismét hollywoodi filmet rendezett, a magyar nép pedig hétvégén egy emberként kerekedett fel és vonult el a mozikba, hogy megnézze. Ja, nem. Bocs, felébredtem. Úgy tűnik, hogy Antal legnagyobb hazai sikere továbbra is a Kontroll marad, hiszen míg más filmesek új munkáit könnyedén el lehet adni itthon (is) az "XY rendezőjének új filmje" reklámszöveggel, addig nesetében ez a módszer nem nagyon működik. Itthon az Elhagyott szoba és a Szállítmány is csak aprócskát pukkant, s bár a Ragadozók, már csak a cím ismertsége miatt is több embert érdekelt a mozikban, nem fog a sikerfilmek panteonjába kerülni.
És nem a minősége miatt, hiszen Antal Nimród harmadik filmje is nagyjából a "korrekt" meg a "nem rossz" minőségi kategóriába sorolható, akárcsak az előző két próbálkozása. A rendezőnek ezúttal is stúdiófilmet kellett készítenie egy előre megírt forgatókönyvből, s mindössze annyit tudott a produkcióhoz hozzáadni, hogy Pados Gyula operatőrrel forgatta le az új Predator-filmet, a Ragadozókat. Hála a szkriptnek, az in medias res kezdés nagyszerű, azonnal berántja a nézőt, az első snittben ugyanis főhősünket látjuk - amint szabadesésben zuhan a földfelszín fele. Szerencsére idővel egy ejtőernyővel tompítani tudja a becsapódás erejét, túlél, majd rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, nem tudja, hogy került a titokzatos dzsungelbe, ráadásul tudatosul benne, hogy még páran hozzá hasonló cipőben járnak.
A Ragadozókban talán a kezdés, az első fél óra sikerült a legjobban, remekül megalapozza a filmet, hiszen miközben megismerjük a szereplőket, a karaktereket, nagyszerűen beleélhetjük magunkat a helyükbe, a mindent elterító bizonytalanságba - már, ha nem rugdossák hátulról a székünket. Ez a jóság addig tart, míg hőseink fedezik fel környezetüket és az esetlegesen rájuk leselkedő veszélyeket. A feszültséggel teli start azonban persze csak arra hat (jelen!), aki függetleníteni tudja magát attól az előtudástól, hogy itt bizony nem sokára Ragadozók támadnak majd a kis különítményre.
Antal Nimród az Elhagyott szoba és a Szállítmány után mondhatni ismét egy kis, zárt téren játszódó filmet készített, hiszen a dzsungel ábrázolása is viszonylag klausztrofób, s ugyanez a helyzet a Hawaii után már egy stúdióban forgatott barlangi kergetőzéssel. Ez a nyomasztó hangulat nagyjából "át is jön", de inkább csak a képeknek köszönhetően, ugyanis John Debney filmzenéje vérlázítóan jelentéktelenre sikeredett, pedig egy jó muzsikával több plusz pontot is hozzá lehetett volna adni a Ragadozók végső érdemjegyéhez.
Antal Nimród következetesen végigvitte tehát az előzetesen elképzelt koncepciót, s csak azért nem mondjuk azt, hogy kihozta a filmből, amit lehetett, mert a 40-50. perc környékén az addig izgalmas felfedezés rettentő módon leül, mintha a nézőket is pihentetni akarnák a prédajelöltekkel együtt. Pedig a film kezdése a hangulati megalapozásról szólt, és nem az akcióorgiáról, így a tempóbeli bénázás miatt a nézők egy részének az érdeklődése is odavész.
Antal Nimród ismét hollywoodi filmet rendezett, a magyar nép pedig hétvégén egy emberként kerekedett fel és vonult el a mozikba, hogy megnézze. Ja, nem. Bocs, felébredtem. Úgy tűnik, hogy Antal legnagyobb hazai sikere továbbra is a Kontroll marad, hiszen míg más filmesek új munkáit könnyedén el lehet adni itthon (is) az "XY rendezőjének új filmje" reklámszöveggel, addig nesetében ez a módszer nem nagyon működik. Itthon az Elhagyott szoba és a Szállítmány is csak aprócskát pukkant, s bár a Ragadozók, már csak a cím ismertsége miatt is több embert érdekelt a mozikban, nem fog a sikerfilmek panteonjába kerülni.
És nem a minősége miatt, hiszen Antal Nimród harmadik filmje is nagyjából a "korrekt" meg a "nem rossz" minőségi kategóriába sorolható, akárcsak az előző két próbálkozása. A rendezőnek ezúttal is stúdiófilmet kellett készítenie egy előre megírt forgatókönyvből, s mindössze annyit tudott a produkcióhoz hozzáadni, hogy Pados Gyula operatőrrel forgatta le az új Predator-filmet, a Ragadozókat. Hála a szkriptnek, az in medias res kezdés nagyszerű, azonnal berántja a nézőt, az első snittben ugyanis főhősünket látjuk - amint szabadesésben zuhan a földfelszín fele. Szerencsére idővel egy ejtőernyővel tompítani tudja a becsapódás erejét, túlél, majd rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, nem tudja, hogy került a titokzatos dzsungelbe, ráadásul tudatosul benne, hogy még páran hozzá hasonló cipőben járnak.
A Ragadozókban talán a kezdés, az első fél óra sikerült a legjobban, remekül megalapozza a filmet, hiszen miközben megismerjük a szereplőket, a karaktereket, nagyszerűen beleélhetjük magunkat a helyükbe, a mindent elterító bizonytalanságba - már, ha nem rugdossák hátulról a székünket. Ez a jóság addig tart, míg hőseink fedezik fel környezetüket és az esetlegesen rájuk leselkedő veszélyeket. A feszültséggel teli start azonban persze csak arra hat (jelen!), aki függetleníteni tudja magát attól az előtudástól, hogy itt bizony nem sokára Ragadozók támadnak majd a kis különítményre.
Antal Nimród az Elhagyott szoba és a Szállítmány után mondhatni ismét egy kis, zárt téren játszódó filmet készített, hiszen a dzsungel ábrázolása is viszonylag klausztrofób, s ugyanez a helyzet a Hawaii után már egy stúdióban forgatott barlangi kergetőzéssel. Ez a nyomasztó hangulat nagyjából "át is jön", de inkább csak a képeknek köszönhetően, ugyanis John Debney filmzenéje vérlázítóan jelentéktelenre sikeredett, pedig egy jó muzsikával több plusz pontot is hozzá lehetett volna adni a Ragadozók végső érdemjegyéhez.
Antal Nimród következetesen végigvitte tehát az előzetesen elképzelt koncepciót, s csak azért nem mondjuk azt, hogy kihozta a filmből, amit lehetett, mert a 40-50. perc környékén az addig izgalmas felfedezés rettentő módon leül, mintha a nézőket is pihentetni akarnák a prédajelöltekkel együtt. Pedig a film kezdése a hangulati megalapozásról szólt, és nem az akcióorgiáról, így a tempóbeli bénázás miatt a nézők egy részének az érdeklődése is odavész.
Hogy tetszett a Ragadozók?
Az az igazság, hogy a Ragadozók 10-20 éve sokkal nagyobbat üthetett volna, ami jelzi, hogy nincs szó rossz filmről. Azonban a remek és feszült kezdés sokaknak inkább unalmas lesz, hiszen az ember pontosan tudja, hogy miféle veszély leselkedik hőseinkre, ha másból nem, hát a film címéből. Ergó sokkal hatásosabb lett volna a végeredmény, ha nem tudjuk, hogy Predátor-filmről van szó, ha kvázi hidegzuhanyként érnek minket a lények. Hiába próbálkoztak tehát Rodriguezék a régi Ragadozó hangulatának felidézésével, az mit sem ért így. A reklámanyagok miatt pedig a film közepén előrántott fordulatnak sincs nagy hatása, hiszen nem sokakat ért meglepetésként az új arc.
Hiába tehát a jó szándék és az oldszkúlra való törekvés, azt készítői oldalról sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Ragadozókat az internet korában, 2010-ben mutatják be. Ez hiba volt tehát Rodriguezék részéről. Az azonban mindettől függetlenül jelent valamit, hogy "steril" közegben igazán működött volna a film, ergó nincs szó rossz próbálkozásról, tisztességes munkát láthatunk a mozikban. Kár, hogy ily módon, köszönhetően az alkotói filozófiának, a végeredmény sajnos sokak számára meglepetés- és izgalommentes maradt. De legalább fényévekkel jobb, mint a két Aliens vs. Predator-mozi.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Hiába tehát a jó szándék és az oldszkúlra való törekvés, azt készítői oldalról sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Ragadozókat az internet korában, 2010-ben mutatják be. Ez hiba volt tehát Rodriguezék részéről. Az azonban mindettől függetlenül jelent valamit, hogy "steril" közegben igazán működött volna a film, ergó nincs szó rossz próbálkozásról, tisztességes munkát láthatunk a mozikban. Kár, hogy ily módon, köszönhetően az alkotói filozófiának, a végeredmény sajnos sokak számára meglepetés- és izgalommentes maradt. De legalább fényévekkel jobb, mint a két Aliens vs. Predator-mozi.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Ragadozók (Predators)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 107 perc, 2010 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Antal Nimród forgatókönyvíró: Alex Litvak, Michael Finch zeneszerző: John Debney operatőr: Pados Gyula producer: Elizabeth Avellan, Robert Rodriguez szereplők: Adrien Brody (Royce) Laurence Fishburne (Noland) Alice Braga (Isabelle) Danny Trejo (Cuchillo) Topher Grace (Edwin) Walton Goggins (Stans) Oleg Taktarov (Nikolai) Mahershalalhashbaz Ali (Mombasa) |
