Szekeres Viktor
Vasember 2
A Vasember folytatása tisztességes hollywoodi iparosmunka jómunkásemberektől, s műfajában nagyon kevés alkotás szárnyalja túl. Jöhet a 3. rész?
Ezt is megértük, mondhatni Amerikában mutatnak be utoljára egy amerikai filmet. Sőt, a tomboló 3D-mánia közepette a Vasember második része megmutatta, hogy 2D-ben is lehet olyan filmet készíteni, mely érdekli a közönséget. A Vasember 2-re akár azt is mondhatnánk, hogy teljesen olyan, mint az első rész, azonban mivel ezúttal nem kell hosszú időt elfecsérelni az eredetsztorira, inkább abba nyerhetünk bepillantást, hogy milyen is az élet akkor, ha az emberről az egész világ tudja, hogy hobbiból szuperhőst játszik.
Bruce Wayne, Peter Parker és Clark Kent nem akarta beismerni, hogy maszk- és cicanadrág fétise van (bár a képregényekben Pókember nemrég kiállt a nyilvánosság elé a rajongók nagy haragját kiváltva), azonban Tony Stark nem különösebben gondolt bele a "coming out" következményeibe. Rá is szállt rögtön egy szenátor, hogy az általa gyártott fegyvert (a páncélt) szolgáltassa be az amerikai hadseregnek. A film történetében azonban ez csak egy szál, még legalább négy másik melléktörténetet indít el a forgatókönyvíró (valaki keleten bosszút forral, belső gondok vannak a cégnél, pattog a konkurencia és kellemetlen egészségügyi mellékhatásokkal jár a (szuperhős)élet) - mert igen, a Vasember 2-t sok szuperhős filmmel ellentétben, valóban megírták.
Hogy tetszett a Vasember 2?
Első blikkre az ember meg is lepődik azon, hogy mennyit beszélnek a filmben, hogy hány szálon halad a valójában egyszerű és kiszámítható cselekmény - nem ezt szoktuk meg. És azt sem, hogy ilyen kevés nagy akciószekvencia legyen egy szuperhősfilmben, de szerencsére a Vasemberek nem (csak) a látvány miatt működnek, hadd ne kelljen a hangnemet és Robert Downey Jr.-t sokadjára is dicsérni. Ez a két tényező simán elfeledteti az emberrel azt, hogy hiába alaposak a vékonyabb szálak, az összkép, a Nagy Konfliktus elég zsenge, köszönhetően annak, hogy a főellenfél sem állítja meg az emberben az ütőt, maximum, ha előhúzza a szerszámát.
A lényeg ezúttal is a lazaságon van, a Vasember-filmekre nagyjából ugyanazon tulajdonságok jellemzőek, mint Tony Stark playboy karakterére, s talán ezért is működnek ennyire. A jókor, jó ütemérzékkel adagolt poénok pedig az olykor túlságosan bő lére eresztett párbeszédeket is oldják, s persze Robert Downey Jr. gyakran kiállhatatlan karakterét is megszerettetik a nézővel.
A Vasember 2, ahogy azt a folytatásfilmektől megszokhattuk, mindenből többet kínál, s hiába próbál nagyobbat markolni, nyugodtan mondhatjuk, hogy jórészt sikerült is megvalósítani azt, amit elterveztek. Az új szereplők között érdekes módon nem feltétlenül Mickey Rourke tűnik ki, mint főellenség. Hhabár az "öreg" vizuálisan odatette magát (és csodák csodájára Dörner György szinkronja megmutatta, hogy lehet normális, nem nevetséges, orosz akcentust beszélni), egyébként nem emlékezetes, inkább csak számítógépezik. Scarlett Johansson sokkal jobban megmarad a nézőben, tőle nem bántunk volna még egy kis akciózást, de biztos fogjuk látni még, ki tudja, talán egy saját mozifilmben is. (Ha már színészek, akkor meg kell említeni, hogy Terrence Howard helyett ezúttal Don Cheadle alakítja Rhodey-t.)
A Vasember 2-re elég annyit mondani, hogy minőségét tekintve nem sokkal marad el az első résztől, nem lett rossz film, nem világmegváltó, ám abszolút tisztességes munka, simén vállalható, definiálja azt, amiről a szuperhősös műfaj szól. Akinek tetszett tehát a Vasember, annak nem lesz gondja a második résszel sem, viszont akinek nem jött be már két éve sem a hollywoodi erőfitogtatás, annak nem kell erőltetnie a sorozatot. A jövőn pedig nem érdemes gondolkodni, hiszen a Jon Favreau filmje alsó hangon fog Amerikában 300 millió dollárt produkálni, de papírforma szerint ennél jóval több is várható, ami pedig mindenképp egy potenciális harmadik részt is jelent. Kíváncsian várjuk, hogy abban szuperhős válik-e a kvázi főszereplővé előlépett Pepper Potts-ból, vagy kihagyják a képregényben is megjátszott húzást.
Talán mondanunk sem kell, hogy azon nézők, akiknek nem indul a buszuk (hiszen mi másért rohan ki a legtöbb ember hanyatthomlok, ha betűket lát a vásznon?), a film záró képsorai és a stáblista után kapnak egy bónuszjelenetet, mellyel egy újabb Marvel-karaktert vezetnek fel. Most már csak az a kérdés, hogy milyen filmet lehet összehozni akkor, ha az eddig saját filmjeikben vitézkedő szuperhősöket egy közös sztoriban eresztik össze?
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Ezt is megértük, mondhatni Amerikában mutatnak be utoljára egy amerikai filmet. Sőt, a tomboló 3D-mánia közepette a Vasember második része megmutatta, hogy 2D-ben is lehet olyan filmet készíteni, mely érdekli a közönséget. A Vasember 2-re akár azt is mondhatnánk, hogy teljesen olyan, mint az első rész, azonban mivel ezúttal nem kell hosszú időt elfecsérelni az eredetsztorira, inkább abba nyerhetünk bepillantást, hogy milyen is az élet akkor, ha az emberről az egész világ tudja, hogy hobbiból szuperhőst játszik.
Bruce Wayne, Peter Parker és Clark Kent nem akarta beismerni, hogy maszk- és cicanadrág fétise van (bár a képregényekben Pókember nemrég kiállt a nyilvánosság elé a rajongók nagy haragját kiváltva), azonban Tony Stark nem különösebben gondolt bele a "coming out" következményeibe. Rá is szállt rögtön egy szenátor, hogy az általa gyártott fegyvert (a páncélt) szolgáltassa be az amerikai hadseregnek. A film történetében azonban ez csak egy szál, még legalább négy másik melléktörténetet indít el a forgatókönyvíró (valaki keleten bosszút forral, belső gondok vannak a cégnél, pattog a konkurencia és kellemetlen egészségügyi mellékhatásokkal jár a (szuperhős)élet) - mert igen, a Vasember 2-t sok szuperhős filmmel ellentétben, valóban megírták.
A lényeg ezúttal is a lazaságon van, a Vasember-filmekre nagyjából ugyanazon tulajdonságok jellemzőek, mint Tony Stark playboy karakterére, s talán ezért is működnek ennyire. A jókor, jó ütemérzékkel adagolt poénok pedig az olykor túlságosan bő lére eresztett párbeszédeket is oldják, s persze Robert Downey Jr. gyakran kiállhatatlan karakterét is megszerettetik a nézővel.
A Vasember 2, ahogy azt a folytatásfilmektől megszokhattuk, mindenből többet kínál, s hiába próbál nagyobbat markolni, nyugodtan mondhatjuk, hogy jórészt sikerült is megvalósítani azt, amit elterveztek. Az új szereplők között érdekes módon nem feltétlenül Mickey Rourke tűnik ki, mint főellenség. Hhabár az "öreg" vizuálisan odatette magát (és csodák csodájára Dörner György szinkronja megmutatta, hogy lehet normális, nem nevetséges, orosz akcentust beszélni), egyébként nem emlékezetes, inkább csak számítógépezik. Scarlett Johansson sokkal jobban megmarad a nézőben, tőle nem bántunk volna még egy kis akciózást, de biztos fogjuk látni még, ki tudja, talán egy saját mozifilmben is. (Ha már színészek, akkor meg kell említeni, hogy Terrence Howard helyett ezúttal Don Cheadle alakítja Rhodey-t.)
A Vasember 2-re elég annyit mondani, hogy minőségét tekintve nem sokkal marad el az első résztől, nem lett rossz film, nem világmegváltó, ám abszolút tisztességes munka, simén vállalható, definiálja azt, amiről a szuperhősös műfaj szól. Akinek tetszett tehát a Vasember, annak nem lesz gondja a második résszel sem, viszont akinek nem jött be már két éve sem a hollywoodi erőfitogtatás, annak nem kell erőltetnie a sorozatot. A jövőn pedig nem érdemes gondolkodni, hiszen a Jon Favreau filmje alsó hangon fog Amerikában 300 millió dollárt produkálni, de papírforma szerint ennél jóval több is várható, ami pedig mindenképp egy potenciális harmadik részt is jelent. Kíváncsian várjuk, hogy abban szuperhős válik-e a kvázi főszereplővé előlépett Pepper Potts-ból, vagy kihagyják a képregényben is megjátszott húzást.
Talán mondanunk sem kell, hogy azon nézők, akiknek nem indul a buszuk (hiszen mi másért rohan ki a legtöbb ember hanyatthomlok, ha betűket lát a vásznon?), a film záró képsorai és a stáblista után kapnak egy bónuszjelenetet, mellyel egy újabb Marvel-karaktert vezetnek fel. Most már csak az a kérdés, hogy milyen filmet lehet összehozni akkor, ha az eddig saját filmjeikben vitézkedő szuperhősöket egy közös sztoriban eresztik össze?
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Vasember 2 (Iron Man 2)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 124 perc, 2010 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Jon Favreau forgatókönyvíró: Justin Theroux operatőr: Matthew Libatique zene: John Debney producer: Kevin Feige szereplők: Robert Downey Jr. (Tony Stark) Don Cheadle (Rhodey) Gwyneth Paltrow (Pepper Potts) Mickey Rourke (Ivan) Sam Rockwell (Justin Hammer) Scarlett Johansson (Natasha Romanoff) Samuel L. Jackson (Nick Fury) |
