SG.hu·
Czukor Show - Árpa Attila a legnagyobb király!
Megszüntették a Mónika Show-t, Joshi Bharat is a végét járja, szerencsére Czukor Milán talkshow-ja betölti az űrt, a kibeszélő show mindig virágozni fog.
Szerencsére (vagy sajnálatos módon, embere válogatja) nem a Czukor Show lesz Erdélyi Mónika legendás tévéműsorának utódja, hiszen mindössze egy mozifilmről, fikcióról van szó, de legalább az idei Magyar Filmszemle egyik legélvezhetőbb darabjáról. A történet elmesélésével sem kell sokat vesződnünk, hiszen a címből vagy a plakátról is kiderül, hogy egy kibeszélő show adását láthatjuk. Ami az érdekes, hogy nem csak magát a műsort, a jólfésült végeredményt nézhetjük meg, hanem a színfalak mögé is bepillanthatunk.
Persze, ha szőrözni akarunk, akkor azt is hozzá kéne tenni a sztorihoz, hogy bár az simán elmenne bármelyik Mónika Show-ba, mégiscsak irodalmi alapanyagról van szó, hiszen Dömötör Tamás, a rendező, Füst Milán Boldogtalanok című színművét filmesítette meg. Azonban, ha időrend szerint akarunk haladni, akkor a filmtervet előbb a színházi előadás követte a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, s csak ezután készült el a mozis verzió.
Szerencsére (vagy sajnálatos módon, embere válogatja) nem a Czukor Show lesz Erdélyi Mónika legendás tévéműsorának utódja, hiszen mindössze egy mozifilmről, fikcióról van szó, de legalább az idei Magyar Filmszemle egyik legélvezhetőbb darabjáról. A történet elmesélésével sem kell sokat vesződnünk, hiszen a címből vagy a plakátról is kiderül, hogy egy kibeszélő show adását láthatjuk. Ami az érdekes, hogy nem csak magát a műsort, a jólfésült végeredményt nézhetjük meg, hanem a színfalak mögé is bepillanthatunk.
Persze, ha szőrözni akarunk, akkor azt is hozzá kéne tenni a sztorihoz, hogy bár az simán elmenne bármelyik Mónika Show-ba, mégiscsak irodalmi alapanyagról van szó, hiszen Dömötör Tamás, a rendező, Füst Milán Boldogtalanok című színművét filmesítette meg. Azonban, ha időrend szerint akarunk haladni, akkor a filmtervet előbb a színházi előadás követte a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, s csak ezután készült el a mozis verzió.
Hogy tetszett a Czukor Show?
Ha magyar film, akkor természetesen azonnal a gyártási minőséget és a színészeket kéri számon az ember, ezen tényezőkön szokás elcsúszni idehaza. Nos, a Czukor Show-nak előbbi tekintetében könnyű dolga volt, hiszen tévésen kellett kinéznie, azt pedig kevés pénzből is meg lehet valósítani, s persze jó, ha kéznél van egy kézikamerás operatőr. A színészek pedig a színházi alapszituáció miatt kifejezetten a komfortzónájukban érezhették magukat a show kulisszái között, s nem csak az ismert arcok, Anger Zsolt vagy Vasvári Emese remekelnek, hanem a fiatalok is. A pálmát azonban nem ők, hanem a napjaink tévés producerét alakító Árpa Attila viszi, aki előtt még akkor is le a kalappal, ha sokak szerint csak önmagát adta. (Kár, hogy a műsorvezető szerepében Czukor Balázs eléggé színtelen, bár lehet, hogy neki az volt a dolga, hogy beleolvadjon a pasztelháttérbe.)
A Czukor Show-t leginkább azonban a keszekusza, de idővel kiegyenesedő történet és a karakterek viszik a hátukon. Utóbbiak rém szórakoztatóan, ironikus módon ábrázolja Dömötör, jól illenek a kamaradrámába, s minden egyes megszólalásukban vannak olyan nüanszok, amiken jókat lehet mosolyogni (ld. még fent az élvezetesség emlegetését). Ugyanez a helyzet a külvilággal is, a tévésekkel, akik természetesen a személyes tragédiák hadán áteső kiszolgáltatott szereplőket semmibe veszik, inkább az érdekli őket, hogy a "robotfejű csaj takarodjon a műsorvezető mögül". Mély cinizmus hatja át a színfalak mögötti világot, de az az igazi álszent, aki képes ilyesmin meglepődni vagy kiakadni. Még szerencse, hogy az elkerülhetetlen közhelyparádé melett olykor verbális aranyrögöket is el leget csípni, azok értéke pedig Mastercard-módra felbecsülhetetlen.
Nem egyszerű értékelni a Czukor Show-t. Szórakoztató, az egyszer biztos, az ember nem bánja meg, hogy megnézte. De, ha belegondolunk, ha lehántjuk a körítést róla, akkor mégiscsak egy kibeszélő show-t láthatunk, s irodalmi alapanyag ide vagy oda, a film minden perce azért (is) szórakoztató, mert ismerjük a műfajt. Aki vaskalaposan szűklátókörű, annak tehát nem is érdemes bepróbálnia a filmet, hiszen annak jellege miatt eleve el fogja ítélni, tudjuk, hogy nem mindenki képes beismerni azt, hogy az alantasnak tartott műfaj szórakoztathatja.
Viszont, ha abból indulunk ki, hogy sajnos olykor jóval alantasabb filmeket is megnézünk, mert úgy hozza a sors, akkor máris más a leányzó fekvése. És nem, nem fogunk azzal jönni a végső értékelésnél, hogy a Czukor Show keményen odamond, megmutatja, hogy mennyire ment le kutyába napjaink médiája, mennyire csak a néző/olvasó kiszolgálása a cél, mert ezzel a többség tökéletesen tisztában van. S bár ilyen módon kilőhetjük a Czukor Show oly nagyra tartott médiakritikai aspektusát, valljuk meg, hogy valahol mégis kellemesen bizsergető érzés olyasmit látni a moziban a tévéről, amivel eddigi is tisztában voltunk. Hiszen így már sejtésünkben megerősítve mondhatjuk társunknak, hogy "Né' má', anyjuk, én is ugyaneztet mondtam. Romlottak ezek mind egy szálig, na." Jelentkezzen, akit meglepetésként ért a filmvégi csavar. És az is, aki szégyelli magát, mert olykor széles mosollyal néz végig egy végletekig tragikus történetet. Még szerencse, hogy anno a görögök feltalálták a szatíra műfaját.
A Czukor Show-t leginkább azonban a keszekusza, de idővel kiegyenesedő történet és a karakterek viszik a hátukon. Utóbbiak rém szórakoztatóan, ironikus módon ábrázolja Dömötör, jól illenek a kamaradrámába, s minden egyes megszólalásukban vannak olyan nüanszok, amiken jókat lehet mosolyogni (ld. még fent az élvezetesség emlegetését). Ugyanez a helyzet a külvilággal is, a tévésekkel, akik természetesen a személyes tragédiák hadán áteső kiszolgáltatott szereplőket semmibe veszik, inkább az érdekli őket, hogy a "robotfejű csaj takarodjon a műsorvezető mögül". Mély cinizmus hatja át a színfalak mögötti világot, de az az igazi álszent, aki képes ilyesmin meglepődni vagy kiakadni. Még szerencse, hogy az elkerülhetetlen közhelyparádé melett olykor verbális aranyrögöket is el leget csípni, azok értéke pedig Mastercard-módra felbecsülhetetlen.
Nem egyszerű értékelni a Czukor Show-t. Szórakoztató, az egyszer biztos, az ember nem bánja meg, hogy megnézte. De, ha belegondolunk, ha lehántjuk a körítést róla, akkor mégiscsak egy kibeszélő show-t láthatunk, s irodalmi alapanyag ide vagy oda, a film minden perce azért (is) szórakoztató, mert ismerjük a műfajt. Aki vaskalaposan szűklátókörű, annak tehát nem is érdemes bepróbálnia a filmet, hiszen annak jellege miatt eleve el fogja ítélni, tudjuk, hogy nem mindenki képes beismerni azt, hogy az alantasnak tartott műfaj szórakoztathatja.
Viszont, ha abból indulunk ki, hogy sajnos olykor jóval alantasabb filmeket is megnézünk, mert úgy hozza a sors, akkor máris más a leányzó fekvése. És nem, nem fogunk azzal jönni a végső értékelésnél, hogy a Czukor Show keményen odamond, megmutatja, hogy mennyire ment le kutyába napjaink médiája, mennyire csak a néző/olvasó kiszolgálása a cél, mert ezzel a többség tökéletesen tisztában van. S bár ilyen módon kilőhetjük a Czukor Show oly nagyra tartott médiakritikai aspektusát, valljuk meg, hogy valahol mégis kellemesen bizsergető érzés olyasmit látni a moziban a tévéről, amivel eddigi is tisztában voltunk. Hiszen így már sejtésünkben megerősítve mondhatjuk társunknak, hogy "Né' má', anyjuk, én is ugyaneztet mondtam. Romlottak ezek mind egy szálig, na." Jelentkezzen, akit meglepetésként ért a filmvégi csavar. És az is, aki szégyelli magát, mert olykor széles mosollyal néz végig egy végletekig tragikus történetet. Még szerencse, hogy anno a görögök feltalálták a szatíra műfaját.
|
Czukor Show
színes, magyar film, 88 perc, 2010 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Dömötör Tamás forgatókönyvíró: Dömötör Tamás zeneszerző: Eppel Soma operatőr: Tóth Widamon Máté producer: Mátis Inez, Pusztai Ferenc szereplők: Czukor Balázs (Czukor Milán) Anger Zsolt (Bertalan Gyula) Árpa Attila (Árpád) Vasvári Emese (Bay Nóra) Szabados Mihály (Imre Béla) Simicz Sándor (Alex) Csonka Szilvia (Vígh Mónika) Péter Kata (Bertalan Erzsébet) |
