Szekeres Viktor
A doboz - meg mered nyomni a gombot?
Egyszerű felütéssel indít a Donnie Darko rendezőjének új scifije. Adott egy gomb, amit ha megnyom az ember, gazdag lesz. A hátrány pedig elhanyagolhatónak tűnik.
Hogy a közepébe vágjunk: A doboz tipikusan azon feldolgozásfilmek közé tartozik, melyekről remekül látni, hogy a készítő mi mindent hozzá tudott tenni a történethez azon célból, hogy saját látomássá formálja. Richard Matheson több novellájából és regényéből (Legenda vagyok, Hetedik érzék) készült már film Hollywoodban, a Button, Button című is igen népszerű, Richard Kelly nem az első, aki adaptálja. (Az eredetit magyarul itt lehet elolvasni, a történetből készült 20 perces Alkonyzóna- vagy Homályzóna-epizódot itt és itt lehet láttamozni, s összehasonlítani a mozis végeredménnyel.)
A 70-es években játszódó A doboz története egy egygyermekes házaspárról szól, akik egy napon egy titokzatos csomagot találnak a küszöbön, s benne egy gombot. Később egy rejtélyes idegen a doboz tartalmát illetően használati utasítással is ellátja Cameron Diaz karakterét, s máris kialakul a filmet körbevevő dilemma, miszerint érdemes-e megnyomni a gombot a busás jutalom fejében, illetve, mi következménye lehet annak, ha valaki megnyomja azt.
Első blikkre a történetből egy egypoénos film sziluettje sejlik ki, de szerencsére az előbb vázolt tánc a gomb körül csak a felszínt jelenti, nincs egyszavas válasz, mindent borító egyetlen slusszpoén, s A doboz többször is megnézhető alkotás. Tény, hogy aki bele akarja ásni magát a film által kínált utazásba, annak jóval mélyebbre kell ereszkednie. Talán túlságosan mélyre (vagy éppenséggel magasra), hogy a rendezővel egy szintre kerüljön, de a Donnie Darkóban sem azt szerettük, hogy mindent azonnal vágni lehetett - A doboz is arra remek példa, hogy lehet elgondolkodtatni az embert miközben szórakozik. Aztán, hogy lesz-e a gondolkodásnak eredménye, vagy csak kósza legyintés és mérges horkantással az éterbe küldött "Na, hiszen!" a nézői reakció, az már egyéntől függ.
Szerencsére az olykor igencsak bódultságot okozó filozófiai szárnyalás mellett az időben is utazunk, legalábbis képletesen, hiszen a 70-es években játszódó film körítésének minden egyes eleme eszméletlen jó. A karakterek, a díszletek, a történetben felbukkanó témák és morális kérdések mindegyik remekül kerül elhelyezésre a múltban. Mondhatjuk, hogy ebben a korba a Doboz által hordozott Titok is jobban illeszkedik, a hangulatteremtésre jár is a jeles.
Való igaz, hogy nem hátrány, ha A doboz nézője tisztában van valamilyen szinten azzal, hogy ki is az a Sartre és/vagy, hogy mi fán terem az egzisztencialista filozófia, de előtudás nélkül is sokan találhatják érdekes tripnek Richard Kelly új filmjét. Egész egyszerűen azért, mert hiába száll el egyes pontjain, sokszor mégis képes a földön járva szórakoztatni a nézőt. Ráadásul a fent említett alapdilemma is könnyen értelmezhető.
Azt kell mondjam, hogy bármennyire is csak egy tévéepizód után kiált a pár oldalas történet, Richard Kelly-nek mégis sikerült olyan filmet készítenie belőle, ami megállja a helyét a mozikban, leköti az embert. Az persze örök kérdés és vitatéma marad, hogy a Kelly-féle, valóságtól igencsak elrugaszkodott megoldások mennyire tekinthetőek intelligensnek és gondolatébresztőnek (a fő mondanivalót úgyis a szánkba rágják), és mennyire csak egy elborult elme egotripjének, aminek nincs sok értelme, de legalább bárki belemagyarázhat bármit, hogy saját hozzáértését és felsőbbrendűségét bizonyítsa.
Az mindenesetre biztató, hogy bár filmjei eddig anyagilag mind megbuktak (a Donnie Darko világszerte 1,2 millió dollárt, A Káosz birodalma 400 ezret, a jóval drágább Doboz pedig csak 26 milliót hozott), Richard Kelly-nek megvan a lehetősége arra, hogy látomásaiból filmet készítsen. Más kérdés, hogy az emberben egyre nő a kíváncsiság, hogy milyen lenne a végeredmény, ha a mindenképpen tehetséges és egyéni látásmóddal bíró rendező végre a közönségfilmes műfajában, esetleg egy stúdiófilmben is kipróbálná magát.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Hogy a közepébe vágjunk: A doboz tipikusan azon feldolgozásfilmek közé tartozik, melyekről remekül látni, hogy a készítő mi mindent hozzá tudott tenni a történethez azon célból, hogy saját látomássá formálja. Richard Matheson több novellájából és regényéből (Legenda vagyok, Hetedik érzék) készült már film Hollywoodban, a Button, Button című is igen népszerű, Richard Kelly nem az első, aki adaptálja. (Az eredetit magyarul itt lehet elolvasni, a történetből készült 20 perces Alkonyzóna- vagy Homályzóna-epizódot itt és itt lehet láttamozni, s összehasonlítani a mozis végeredménnyel.)
A 70-es években játszódó A doboz története egy egygyermekes házaspárról szól, akik egy napon egy titokzatos csomagot találnak a küszöbön, s benne egy gombot. Később egy rejtélyes idegen a doboz tartalmát illetően használati utasítással is ellátja Cameron Diaz karakterét, s máris kialakul a filmet körbevevő dilemma, miszerint érdemes-e megnyomni a gombot a busás jutalom fejében, illetve, mi következménye lehet annak, ha valaki megnyomja azt.
Első blikkre a történetből egy egypoénos film sziluettje sejlik ki, de szerencsére az előbb vázolt tánc a gomb körül csak a felszínt jelenti, nincs egyszavas válasz, mindent borító egyetlen slusszpoén, s A doboz többször is megnézhető alkotás. Tény, hogy aki bele akarja ásni magát a film által kínált utazásba, annak jóval mélyebbre kell ereszkednie. Talán túlságosan mélyre (vagy éppenséggel magasra), hogy a rendezővel egy szintre kerüljön, de a Donnie Darkóban sem azt szerettük, hogy mindent azonnal vágni lehetett - A doboz is arra remek példa, hogy lehet elgondolkodtatni az embert miközben szórakozik. Aztán, hogy lesz-e a gondolkodásnak eredménye, vagy csak kósza legyintés és mérges horkantással az éterbe küldött "Na, hiszen!" a nézői reakció, az már egyéntől függ.
Szerencsére az olykor igencsak bódultságot okozó filozófiai szárnyalás mellett az időben is utazunk, legalábbis képletesen, hiszen a 70-es években játszódó film körítésének minden egyes eleme eszméletlen jó. A karakterek, a díszletek, a történetben felbukkanó témák és morális kérdések mindegyik remekül kerül elhelyezésre a múltban. Mondhatjuk, hogy ebben a korba a Doboz által hordozott Titok is jobban illeszkedik, a hangulatteremtésre jár is a jeles.
Való igaz, hogy nem hátrány, ha A doboz nézője tisztában van valamilyen szinten azzal, hogy ki is az a Sartre és/vagy, hogy mi fán terem az egzisztencialista filozófia, de előtudás nélkül is sokan találhatják érdekes tripnek Richard Kelly új filmjét. Egész egyszerűen azért, mert hiába száll el egyes pontjain, sokszor mégis képes a földön járva szórakoztatni a nézőt. Ráadásul a fent említett alapdilemma is könnyen értelmezhető.
Azt kell mondjam, hogy bármennyire is csak egy tévéepizód után kiált a pár oldalas történet, Richard Kelly-nek mégis sikerült olyan filmet készítenie belőle, ami megállja a helyét a mozikban, leköti az embert. Az persze örök kérdés és vitatéma marad, hogy a Kelly-féle, valóságtól igencsak elrugaszkodott megoldások mennyire tekinthetőek intelligensnek és gondolatébresztőnek (a fő mondanivalót úgyis a szánkba rágják), és mennyire csak egy elborult elme egotripjének, aminek nincs sok értelme, de legalább bárki belemagyarázhat bármit, hogy saját hozzáértését és felsőbbrendűségét bizonyítsa.
Az mindenesetre biztató, hogy bár filmjei eddig anyagilag mind megbuktak (a Donnie Darko világszerte 1,2 millió dollárt, A Káosz birodalma 400 ezret, a jóval drágább Doboz pedig csak 26 milliót hozott), Richard Kelly-nek megvan a lehetősége arra, hogy látomásaiból filmet készítsen. Más kérdés, hogy az emberben egyre nő a kíváncsiság, hogy milyen lenne a végeredmény, ha a mindenképpen tehetséges és egyéni látásmóddal bíró rendező végre a közönségfilmes műfajában, esetleg egy stúdiófilmben is kipróbálná magát.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A doboz (The Box) színes, feliratos, amerikai thriller, 115 perc, 2009, 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Richard Kelly forgatókönyvíró (Richard Matheson novellája alapján): Richard Kelly operatőr: Steven Poster producer: Richard Kelly, Dan Lin, Sean McKittrick szereplők: Cameron Diaz (Norma Lewis) James Marsden (Arthur Lewis) Frank Langella (Arlington Steward) Michael Zegen (Garcin) Gillian Jacobs (Dana Steward) Holmes Osborne (Dick Burns) |