Szekeres Viktor
A szállítmány - Antal Nimród új filmje
A magyar rendező ismét egy egy helyszínen játszódó thrillert kapott, melyben a tét 42 millió dollár és a végére meglehetősen kevesen maradnak életben.
Antal Nimród már annak idején a Kontrollal jelezte, hogy tipikus B-filmes elemekből is össze lehet dobni egy jó mozifilmet, s talán épp ezért bízták rá első hollywoodi melóként az Elhagyott szobát, ami kvázi egy kamarathriller volt. Az egy helyszínen játszódó alkotás ugyan nem robbantott kasszát, kevés pénzből készült és keveset is hozott, de debütálásnak megfelelt. Főleg úgy, hogy stúdiófilm volt, tehát egy megvett forgatókönyvvel dobták meg hazánk fiát, aki, úgy ítélték meg odafent, kihozta a filmből azt, amit lehetett. Legalábbis efféle véleményre lehet következtetni abból, hogy Antal a premier után nem sokkal már új filmjére készülhetett.
Honfitársunk a stúdió bizalma jeléül a Szállítmányra is ismerős színészeket kapott, Kate Beckinsale és Luke Wilson után most Matt Dillonnal, Jean Renóval, Skeet Ulrich-kal és Laurence Fishburne-nel dolgozhatott. A körülmények sem változtak, hiszen a felütés ellenére a magyar rendező második hollywoodi filmje is inkább kamaradarab, mint üldözős, rohángálós thriller.
Pedig amikor megjöttek az első hírek a Szállítmányról, akkor egy rablós-átverős mókát vizionáltunk magunk ellé a cégük ellen forduló pénzszállító biztonsági őrökről szóló történet alapján. De nagyon távol álltunk az igazságtól, ugyanis jelen kritika tárgyában szinte semmi móka nincs, és a fő konfliktus sem átverősdi csikicsuki, hanem inkább egy egydíszletes dráma. Persze a Szállítmány nem vág rögtön a dolgok közepébe, mint az Elhagyott szoba, hiszen, ha nem is az összeset, de a fő karaktert muszáj felépíteni (másfél jelenettel, na hiszen!). Amint azonban megvannak a kellő motivációk, hőseink belevágnak a rablásba, hogy aztán természetesen minden balul süljön el.
A Szállítmánynak az a nagy előnye, hogy kellőképpen feszült és kellőképpen rövid idő alatt játszódik le, így mindenképp leköti a nézőt, aki nem sokat fog unatkozni. Azonban nagy innovációkat hiba lenne keresni a filmben, hiszen bár valamilyen szinten eredeti az elsőforgatókönyves James V. Simpson története, mégis sok filmet párhuzamba lehet állítani vele. Egy azonban biztos, többek között a rendező által jól keltett feszültségnek köszönhetően, egy kósza perc kivételével, nem siklik ki a film, pedig jól tudjuk, hogy még az ilyen kétmondatos történeteket is könnyen elszúrhatják a kevésbé hozzáértők.
Antal Nimród pénzrablós filmje annyiban is elüt az átlagtól, hogy nincs benne nagy zseni, nincs fő lángész, nincs stratéga, aki mindent átlát - átlagos, esendő emberek a főszereplők. Esendő emberek, akik általában az ilyen filmekben mindig arcukba kapják a "rossz helyen, rossz időben" közhelyet. A zárt helyszín miatt akció helyett inkább feszültséget kapunk, más kérdés, hogy ezt olyan karaktereknek kéne szolgáltatniuk, akik karakterdráma ide vagy oda, nincsenek túl jól kidolgozva. (A másik gond, hogy a főhőst alakító színész sem olyan figurát hozott, akiért igazán szurkolni tudna a néző.)
A Szállítmány, akárcsak az Elhagyott szoba, egy korrekt leckefelmondás volt. Mint film nem lesz túl emlékezetes, viszont tisztességes munka, látszik az anyagon a rendező keze nyoma, akadtak benne kreatív megoldások, mondhatni egy színvonalas, de nem túl maradandó B-film lett a végeredmény. És, ami fontos: a Szállítmány ennél egy cseppet sem akar többnek látszani. Mi viszont többet akarunk látni Antal Nimródból, s ki tudja, ha siker lesz új filmje, a Predators, akkor végre saját filmet is készíthet, s nem csak a stúdióktól kapott anyagot kell vászonra vinnie.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Antal Nimród már annak idején a Kontrollal jelezte, hogy tipikus B-filmes elemekből is össze lehet dobni egy jó mozifilmet, s talán épp ezért bízták rá első hollywoodi melóként az Elhagyott szobát, ami kvázi egy kamarathriller volt. Az egy helyszínen játszódó alkotás ugyan nem robbantott kasszát, kevés pénzből készült és keveset is hozott, de debütálásnak megfelelt. Főleg úgy, hogy stúdiófilm volt, tehát egy megvett forgatókönyvvel dobták meg hazánk fiát, aki, úgy ítélték meg odafent, kihozta a filmből azt, amit lehetett. Legalábbis efféle véleményre lehet következtetni abból, hogy Antal a premier után nem sokkal már új filmjére készülhetett.
Honfitársunk a stúdió bizalma jeléül a Szállítmányra is ismerős színészeket kapott, Kate Beckinsale és Luke Wilson után most Matt Dillonnal, Jean Renóval, Skeet Ulrich-kal és Laurence Fishburne-nel dolgozhatott. A körülmények sem változtak, hiszen a felütés ellenére a magyar rendező második hollywoodi filmje is inkább kamaradarab, mint üldözős, rohángálós thriller.
Pedig amikor megjöttek az első hírek a Szállítmányról, akkor egy rablós-átverős mókát vizionáltunk magunk ellé a cégük ellen forduló pénzszállító biztonsági őrökről szóló történet alapján. De nagyon távol álltunk az igazságtól, ugyanis jelen kritika tárgyában szinte semmi móka nincs, és a fő konfliktus sem átverősdi csikicsuki, hanem inkább egy egydíszletes dráma. Persze a Szállítmány nem vág rögtön a dolgok közepébe, mint az Elhagyott szoba, hiszen, ha nem is az összeset, de a fő karaktert muszáj felépíteni (másfél jelenettel, na hiszen!). Amint azonban megvannak a kellő motivációk, hőseink belevágnak a rablásba, hogy aztán természetesen minden balul süljön el.
A Szállítmánynak az a nagy előnye, hogy kellőképpen feszült és kellőképpen rövid idő alatt játszódik le, így mindenképp leköti a nézőt, aki nem sokat fog unatkozni. Azonban nagy innovációkat hiba lenne keresni a filmben, hiszen bár valamilyen szinten eredeti az elsőforgatókönyves James V. Simpson története, mégis sok filmet párhuzamba lehet állítani vele. Egy azonban biztos, többek között a rendező által jól keltett feszültségnek köszönhetően, egy kósza perc kivételével, nem siklik ki a film, pedig jól tudjuk, hogy még az ilyen kétmondatos történeteket is könnyen elszúrhatják a kevésbé hozzáértők.
Antal Nimród pénzrablós filmje annyiban is elüt az átlagtól, hogy nincs benne nagy zseni, nincs fő lángész, nincs stratéga, aki mindent átlát - átlagos, esendő emberek a főszereplők. Esendő emberek, akik általában az ilyen filmekben mindig arcukba kapják a "rossz helyen, rossz időben" közhelyet. A zárt helyszín miatt akció helyett inkább feszültséget kapunk, más kérdés, hogy ezt olyan karaktereknek kéne szolgáltatniuk, akik karakterdráma ide vagy oda, nincsenek túl jól kidolgozva. (A másik gond, hogy a főhőst alakító színész sem olyan figurát hozott, akiért igazán szurkolni tudna a néző.)
A Szállítmány, akárcsak az Elhagyott szoba, egy korrekt leckefelmondás volt. Mint film nem lesz túl emlékezetes, viszont tisztességes munka, látszik az anyagon a rendező keze nyoma, akadtak benne kreatív megoldások, mondhatni egy színvonalas, de nem túl maradandó B-film lett a végeredmény. És, ami fontos: a Szállítmány ennél egy cseppet sem akar többnek látszani. Mi viszont többet akarunk látni Antal Nimródból, s ki tudja, ha siker lesz új filmje, a Predators, akkor végre saját filmet is készíthet, s nem csak a stúdióktól kapott anyagot kell vászonra vinnie.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A szállítmány (Armored) színes, feliratos, amerikai film, 88 perc, 2009, 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Antal Nimród forgatókönyvíró: James V. Simpson zeneszerző: John Murphy operatőr: Andrzej Sekula producer: Joshua Donen, Dan Farah szereplők: Columbus Short (Ty Hackett) Matt Dillon (Mike Cochrone) Laurence Fishburne (Baines) Jean Reno (Quinn) Skeet Ulrich (Dobbs) Amaury Nolasco (Palmer) Fred Ward (Ashcroft) Milo Ventimiglia (Eckehart) |