SG.hu·
Egyszerűen bonyolult
A hazai mozik ezúttal az SG 40 fölötti női olvasóinak kedveskednek legújabb komédiájukkal, a nagy kérdés, hogy tinik miért nem néznek ilyen filmeket?
Nancy Meyers azon hollywoodi rendezőnők közé tartozik, akiknek odaát csak a nevével is el lehet adni egy filmet. Gondoljunk csak a Holiday, a Minden végzet nehéz és a Mi kell a nőnek sikereire - igaz, ezen filmek eladására erősen rásegített az is, hogy sztárokkal tűzdelték azokat tele. A sztárparádé az Egyszerűen bonyolultban is megvan (Alec Baldwin, Steve Martin, Meryl Streep), a történet pedig a fellengzős címmel ellentétben egyáltalán nem bonyolult. Egy elvált párról szól, akik azon kapják magukat, hogy 10 évvel a szétszakadásuk után ismét összejönnek - kérdés, hogy mit szólnak ehhez a már felnőtt gyerekek?
A történet nem hordoz magában túl sok eredetiséget, pedig a fő konfliktus, az egymásra találó exférj és -feleség sztorija még rendben is lenne. Akad benne potenciál, viszont fantázia híján mindezt nem sikerül megtölteni normálisan tartalommal, "kihúzni" emészthető filmhosszra. A zsenge, rövidke szkriptet mesterségesen kellett hát bővíteni, és így kerülhetett be a forgatókönyvbe teljesen feleslegesen egy plusz karakter, a főhősnőre szemet vető építész (aki azt a házat építené, ami ugyancsak véletlenszerűen került a történetbe, "lóg a levegőben"), akit Steve Martin alakít. Az a Martin, aki feleslegességét nagyszerűen érzi, mert ritkán látjuk ilyen színtelennek őt.
Az őszhajú színész jelenlétére rákontrázva sajnos a házaspár gyerekei is csak vizezik a sztorit, mindössze a kötelező giccsfaktort szolgáltatják. A legidősebb gyerek párját alakító John Krasinskinél irritálóbb, idiótább karakter pedig nem sok volt mostanában a vásznon. Az ugyancsak levegőben lógó barátnőklub sem segíti elő a nemlétező karakterépítést és nem vált ki semmiféle együttérzést, inkább csak agresszivitásra sarkallja az egyszeri nézőt.
Az "izgalmat" egyedül az biztosítja, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy miképp fog befejeződni a film, végülis melyik férfi mellett fog kikötni Streep karaktere: a kanos, fiatalabb nejjel rendelkező ex-férj vagy a szende, az asszonyra szemet vető építész mellett. Kár, hogy mire elérnénk a Nagy Döntésig, menthetetlenül elmerülünk a sok terjengős párbeszéd tengerében, és már nem fog érdekelni minket, hogy ki kit választ, mert nagyon jól tudjuk, hogy nincs semmi tét, hiszen a hepi- vagy nem hepiend után két hónappal úgyis szétmegy a film végén még elégedett pár. Akkor meg minek a sok hűhó, kérdezhetnénk. Válasz nincs.
A legnagyobb gond az Egyszerűen bonyolulttal, hogy miközben ötvenesek a szereplői, a rendezői (és forgatókönyvírói) megközelítése a filmnek túlságosan infantilis (ld. például az örömében teátrálisan ugrándozó pajkos Alec Baldwint). Persze meglehet, hogy ez is volt a cél, ezzel akarta Meyers hangsúlyozni, hogy nem korfüggő a boldogság és a gyermeki lelkesedés. Az viszont mindenképp a szkriptet készítő hanyagságára, ötlettelenségére utal, hogy a majdnem 2 órás játékidő alatt vagy 3-4 alkalommal is csak úgy sikerül konfliktust generálni, helyzetkomikumra alapuló humorforrást teremteni, hogy New York városában teljesen véletlenül egymásba futnak a szereplők.
Ötlet híján a másik poénforrás is csak annyiból áll, hogy a karakterek majd 20 percen át befüvezve röhögnek idétlenül. Mert a fű az vicces. Ahogy azt az egyszerű gondolkodású hollywoodi írók gondolják. Röppent is az R-korhatár a filmre emiatt, mi meg elmerengünk, hogy egy jól induló poént miért kell ennyire elhúzni.
Hiába tehát az infantilis megközelítés, ha a film minden porcikájából a mesterkéltség és a megtervezettség süt - igazi, hollywoodi tervezőasztalon született melodramatikus "melokomédia". A készítők grammra, filmpercre pontosan tudták, hogy melyik hozzávalóból mennyi kell bele. Tisztességes munka, de valahogy hiányzik belőle az a plusz, amit léleknek nevezünk, ami igazán szerethetővé tehetne egy közepesnél gyengébb filmet.
Sajnos ezt a szerethetőséget a szinkron sem segíti elő, az olykor elég suta, a hangok egy részét pedig nehéz elfogadni (Meryl Streep nem Ráckevei Anna, hanem megint Bánsági Ildikó), mint ahogy azt az évek óta tartó tévhitet is, hogy Alec Baldwinnak Csankó Zoltán a megfelelő magyar hang.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Nancy Meyers azon hollywoodi rendezőnők közé tartozik, akiknek odaát csak a nevével is el lehet adni egy filmet. Gondoljunk csak a Holiday, a Minden végzet nehéz és a Mi kell a nőnek sikereire - igaz, ezen filmek eladására erősen rásegített az is, hogy sztárokkal tűzdelték azokat tele. A sztárparádé az Egyszerűen bonyolultban is megvan (Alec Baldwin, Steve Martin, Meryl Streep), a történet pedig a fellengzős címmel ellentétben egyáltalán nem bonyolult. Egy elvált párról szól, akik azon kapják magukat, hogy 10 évvel a szétszakadásuk után ismét összejönnek - kérdés, hogy mit szólnak ehhez a már felnőtt gyerekek?
A történet nem hordoz magában túl sok eredetiséget, pedig a fő konfliktus, az egymásra találó exférj és -feleség sztorija még rendben is lenne. Akad benne potenciál, viszont fantázia híján mindezt nem sikerül megtölteni normálisan tartalommal, "kihúzni" emészthető filmhosszra. A zsenge, rövidke szkriptet mesterségesen kellett hát bővíteni, és így kerülhetett be a forgatókönyvbe teljesen feleslegesen egy plusz karakter, a főhősnőre szemet vető építész (aki azt a házat építené, ami ugyancsak véletlenszerűen került a történetbe, "lóg a levegőben"), akit Steve Martin alakít. Az a Martin, aki feleslegességét nagyszerűen érzi, mert ritkán látjuk ilyen színtelennek őt.
Az őszhajú színész jelenlétére rákontrázva sajnos a házaspár gyerekei is csak vizezik a sztorit, mindössze a kötelező giccsfaktort szolgáltatják. A legidősebb gyerek párját alakító John Krasinskinél irritálóbb, idiótább karakter pedig nem sok volt mostanában a vásznon. Az ugyancsak levegőben lógó barátnőklub sem segíti elő a nemlétező karakterépítést és nem vált ki semmiféle együttérzést, inkább csak agresszivitásra sarkallja az egyszeri nézőt.
Az "izgalmat" egyedül az biztosítja, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy miképp fog befejeződni a film, végülis melyik férfi mellett fog kikötni Streep karaktere: a kanos, fiatalabb nejjel rendelkező ex-férj vagy a szende, az asszonyra szemet vető építész mellett. Kár, hogy mire elérnénk a Nagy Döntésig, menthetetlenül elmerülünk a sok terjengős párbeszéd tengerében, és már nem fog érdekelni minket, hogy ki kit választ, mert nagyon jól tudjuk, hogy nincs semmi tét, hiszen a hepi- vagy nem hepiend után két hónappal úgyis szétmegy a film végén még elégedett pár. Akkor meg minek a sok hűhó, kérdezhetnénk. Válasz nincs.
A legnagyobb gond az Egyszerűen bonyolulttal, hogy miközben ötvenesek a szereplői, a rendezői (és forgatókönyvírói) megközelítése a filmnek túlságosan infantilis (ld. például az örömében teátrálisan ugrándozó pajkos Alec Baldwint). Persze meglehet, hogy ez is volt a cél, ezzel akarta Meyers hangsúlyozni, hogy nem korfüggő a boldogság és a gyermeki lelkesedés. Az viszont mindenképp a szkriptet készítő hanyagságára, ötlettelenségére utal, hogy a majdnem 2 órás játékidő alatt vagy 3-4 alkalommal is csak úgy sikerül konfliktust generálni, helyzetkomikumra alapuló humorforrást teremteni, hogy New York városában teljesen véletlenül egymásba futnak a szereplők.
Ötlet híján a másik poénforrás is csak annyiból áll, hogy a karakterek majd 20 percen át befüvezve röhögnek idétlenül. Mert a fű az vicces. Ahogy azt az egyszerű gondolkodású hollywoodi írók gondolják. Röppent is az R-korhatár a filmre emiatt, mi meg elmerengünk, hogy egy jól induló poént miért kell ennyire elhúzni.
Hiába tehát az infantilis megközelítés, ha a film minden porcikájából a mesterkéltség és a megtervezettség süt - igazi, hollywoodi tervezőasztalon született melodramatikus "melokomédia". A készítők grammra, filmpercre pontosan tudták, hogy melyik hozzávalóból mennyi kell bele. Tisztességes munka, de valahogy hiányzik belőle az a plusz, amit léleknek nevezünk, ami igazán szerethetővé tehetne egy közepesnél gyengébb filmet.
Sajnos ezt a szerethetőséget a szinkron sem segíti elő, az olykor elég suta, a hangok egy részét pedig nehéz elfogadni (Meryl Streep nem Ráckevei Anna, hanem megint Bánsági Ildikó), mint ahogy azt az évek óta tartó tévhitet is, hogy Alec Baldwinnak Csankó Zoltán a megfelelő magyar hang.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Egyszerűen bonyolult (It's Complicated) színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 121 perc, 2009 Rendező: Nancy Meyers Forgatókönyvíró: Nancy Meyers Zeneszerző: Hans Zimmer Operatőr: John Toll Producer: Nancy Meyers, Scott Rudin Meryl Streep (Jane) Alec Baldwin (Jake) Steve Martin (Adam) John Krasinski (Harley) Hunter Parrish (Luke) Lake Bell (Agness) Rita Wilson (Trisha) Mary Kay Place (Joanne) |
