MTI
A női pornó új teret nyit a felnőtt filmipar számára
Attól, hogy nők készítik nőknek, egy pornófilm még nem válik unalmassá! - vélekedik Laura Méritt, aki szerint a kalózfelvételek és az interneten megjelenő számtalan amatőr videó következtében válságba került X-es mozi jövőjét a nők tartják a kezükben.
Szerinte a nők óriási piacot kínálnak a szexipar számára, jól mutatja ezt a szexuális játékszerek, vibrátorok és más hasonló örömszerzők sikere. Méritt eredetileg nyelvész, jelenleg egy szexshop tulajdonosa: ő hozta létre a "feminista pornófilmek" jutalmazására szolgáló első európai díjat. Nemrég több rendezőnőt is kitüntettek az osztriga formájú - úgymond a női erotikát megtestesítő - trófeával. A berlini feminista a "férfiak által férfiaknak készített" X-es filmeket a nők érzékenységét szem előtt tartó mozival szeretné felváltani oly módon, hogy az alkotásokat külön jelzéssel látná el. Valahogy úgy, ahogy van már biozöldség vagy méltányos kereskedelem jelzéssel árusított kávé. A PorYes logót javasolja, egyfajta szójátékként.
Elképzelése szerint a PorYes film "a női gyönyörre helyezné a hangsúlyt, kerülné a teljesítményversenyt, lemondana a nyögések sztereotip bekeveréséről, és nem mindig a férfiak élvezetét mutatná be". Ezen túlmenően "tisztességes munkafeltételeket biztosítanának a nőknek", nők lennének a kamera mögött, és a védett lenne a szexuális aktus. Anna Span brit pornórendezőnő, a női X-es film egyik úttörője forgatás előtt ellenőrzi, hogy színésznői rendelkeznek-e útlevéllel, vagyis hogy papírjaikat nem kobozta el futtató. A francia Ovidie, aki pornószínésznőből lett rendező, az 1970-es évek X-es filmjeit tekinti példaképnek, ezekben ritkábban látni műmelleket, átformált testeket.
Persze ettől a műfaj még nem megy át blüettbe, azaz rövid, vidám jelenetbe. "Egy női pornófilm forgatókönyve persze lehet jobb a szokásosnál, de ez nem kötelező" - jegyzi meg mosolyogva Laura Méritt. Ovidie pedig a berlini pornófilmfesztivál keretében megrendezett fórumon a közönség tapsvihara közepette jelentette ki: "büszke vagyok arra, hogy pornót csinálhatok". Az idén negyedszer megrendezett berlini fesztiválon bemutatott filmeknek csaknem a felét nők rendezték. Jürgen Grüning, a fesztivál szervezője szerint "tévhit, hogy a nők nem tudják elfogadni a nyers szexjeleneteket tartalmazó filmeket".
Egyes rendezőnők szerint számukra éppenséggel esélyt nyújt az, hogy az interneten ingyenesen rendelkezésre álló amatőr pornóvideók miatt válságba jutott a hagyományos X-es film. "Arra van szükség, hogy a nők maguk is vásároljanak pornófilmeket, ez lehetővé fogja tenni az iparág belülről történő átalakítását" - érvel Anna Span. Ovidie viszont meg van győződve arról, hogy a pornófilmipar már létező birodalmát megváltoztatni lehetetlen. Meglátása szerint inkább a hagyományos mozikat kellene meghódítani, nem kellene ragaszkodni egy specializált forgalmazóhoz. Egyszer már próbálkozott ezzel, de nem sok sikerrel.
"A kép világának szigorúak a szabályai, és ez még inkább érvényes a pornóra" - magyarázza Laura Méritt, hozzáfűzve: "Még jó időbe telik, amíg a nők képesek lesznek meghódítani ezt a bástyát".
Szerinte a nők óriási piacot kínálnak a szexipar számára, jól mutatja ezt a szexuális játékszerek, vibrátorok és más hasonló örömszerzők sikere. Méritt eredetileg nyelvész, jelenleg egy szexshop tulajdonosa: ő hozta létre a "feminista pornófilmek" jutalmazására szolgáló első európai díjat. Nemrég több rendezőnőt is kitüntettek az osztriga formájú - úgymond a női erotikát megtestesítő - trófeával. A berlini feminista a "férfiak által férfiaknak készített" X-es filmeket a nők érzékenységét szem előtt tartó mozival szeretné felváltani oly módon, hogy az alkotásokat külön jelzéssel látná el. Valahogy úgy, ahogy van már biozöldség vagy méltányos kereskedelem jelzéssel árusított kávé. A PorYes logót javasolja, egyfajta szójátékként.
Elképzelése szerint a PorYes film "a női gyönyörre helyezné a hangsúlyt, kerülné a teljesítményversenyt, lemondana a nyögések sztereotip bekeveréséről, és nem mindig a férfiak élvezetét mutatná be". Ezen túlmenően "tisztességes munkafeltételeket biztosítanának a nőknek", nők lennének a kamera mögött, és a védett lenne a szexuális aktus. Anna Span brit pornórendezőnő, a női X-es film egyik úttörője forgatás előtt ellenőrzi, hogy színésznői rendelkeznek-e útlevéllel, vagyis hogy papírjaikat nem kobozta el futtató. A francia Ovidie, aki pornószínésznőből lett rendező, az 1970-es évek X-es filmjeit tekinti példaképnek, ezekben ritkábban látni műmelleket, átformált testeket.
Persze ettől a műfaj még nem megy át blüettbe, azaz rövid, vidám jelenetbe. "Egy női pornófilm forgatókönyve persze lehet jobb a szokásosnál, de ez nem kötelező" - jegyzi meg mosolyogva Laura Méritt. Ovidie pedig a berlini pornófilmfesztivál keretében megrendezett fórumon a közönség tapsvihara közepette jelentette ki: "büszke vagyok arra, hogy pornót csinálhatok". Az idén negyedszer megrendezett berlini fesztiválon bemutatott filmeknek csaknem a felét nők rendezték. Jürgen Grüning, a fesztivál szervezője szerint "tévhit, hogy a nők nem tudják elfogadni a nyers szexjeleneteket tartalmazó filmeket".
Egyes rendezőnők szerint számukra éppenséggel esélyt nyújt az, hogy az interneten ingyenesen rendelkezésre álló amatőr pornóvideók miatt válságba jutott a hagyományos X-es film. "Arra van szükség, hogy a nők maguk is vásároljanak pornófilmeket, ez lehetővé fogja tenni az iparág belülről történő átalakítását" - érvel Anna Span. Ovidie viszont meg van győződve arról, hogy a pornófilmipar már létező birodalmát megváltoztatni lehetetlen. Meglátása szerint inkább a hagyományos mozikat kellene meghódítani, nem kellene ragaszkodni egy specializált forgalmazóhoz. Egyszer már próbálkozott ezzel, de nem sok sikerrel.
"A kép világának szigorúak a szabályai, és ez még inkább érvényes a pornóra" - magyarázza Laura Méritt, hozzáfűzve: "Még jó időbe telik, amíg a nők képesek lesznek meghódítani ezt a bástyát".
