SG.hu·
A csúf igazság - a bunkóság kifizetődő
A 300 főhőse jól megcsinálja a Grace klinika doktor nénijét és közben nem csak ők élvezik a dolgot, hanem meglepő módon a néző is.
Nem is tudom, hogy jó-e az, ha egy film esetében az ember a plakátot megpillantva azonnal tudja, hogy mivel van dolga. Jó, mert a választást minden bizonnyal megkönnyítik, s nem jó, mert a kiszámíthatóságért a néző kér elnézést. Jelen esetben annyit árul el a Csúf igazság plakát, hogy Katherine Heigl a főszereplője, s ha az ember kicsit is ismeri a tévés színésznőből az egyik legkeresettebb mozis arccá váló Heigl filmjeit, akkor anélkül is kitalálja, hogy romantikus komédiáról lesz szó, hogy realizálná a plakáton tartott szívecskéket.
Egy szóval igaza volt annak, aki Heiglt valahol úgy jellemezte, hogy korunk Meg Ryanjéről van szó, más kérdés, hogy Heigl nyilván kikérné magának a skatulyát, biztosan az általa játszott nagyon is különböző figurákkal érvelne, de mi elhajtanánk őt, mert csökönyösen ragaszkodnánk álláspontunkhoz.
Szerencsére a Csúf igazság nem tipikusan rossz romantikus film, hogy mindenkit azonnal elijesszünk a megtekintésétől, hanem csak tipikus, melynek ha csak az első felét nézzük, akkor még ajánlanánk is, bár azon elmorfondíroznánk, hogy inkább férfitársainknak vagy a hölgyeknek. A történet ugyanis egy tévés producerről szól (Heigl), aki kap maga alá egy műsorvezetőt (nem úgy!), akit ki nem állhat bunkósága és párkapcsolatokról alkotott nézetei miatt. De persze a dolgok úgy alakulnak, hogy a műsorvezető (Gerald Butler) pár randi tanáccsal be kell, hogy bizonyítsa, valóban érti a szakmáját, a cél pedig a producer összehozása a szomszéd pasival.
Annak említését, hogy mindenki azonnal kitalálja, hogy mi lesz a film vége, ezúttal mellőzzük (ööö, vagy nem...), mint ahogy arra sem illik célozni, hogy magát a Pygmalion és a My Fair Lady óta klasszikus alaphelyzetet is láthattuk párszor mostanság. Igen, a szeleburdi randizóra gondolunk, aki követi a profi tanácsait. És bármennyire is le van rágva ez a csont, szerencsére még maradt pár cafatka rajta, hogy Robert Luketic rendező megcsócsálja kicsit.
És csodák csodájára ez a csócsálás működik. (Persze ez nem is akkora csoda, hiszen nem véletlenül rágták annyian a csontot, a formula bizonyítottan működőképes.) Működik, mert a két színész jól ráérzett egymásra, közös jeleneteik remekek, s ez bizony még azt is feledteti, hogy Heigl, hiába élvezi a szerepét, nem képes színészileg felnőni arra a szintre, amit akár az idétlen bohóckodás megkívánna, a mély érzelmekről nem is beszélve. Butler szerencsére lubickolásával feledteti felejthető partnernője bizonytalankodásait, s ezen a ponton kellene a remek mellékszereplőket kiemelni, akik a fő humorforrást szokták jelenteni az ilyen filmekben.
De nem emelünk ki mellékfigurákat, hiszen olyat is régen láttunk, hogy ennyire semmilyen legyen a körítés a két főszereplő mellett, leginkább a főhősnő által kinézett zsákmányhím (Eric Winter) jelentéktelensége zavaró, ami nem javít a film hihetőségén. Ellenben a bedobott ezeréves romantikus sablonok, mint a montázsos öltözködés vagy a pár perces táncjelenet segít a közönség filmnézése közben fennálló mosolygós állapotának fenntartásában.
Az a csúf igazság a Csúf igazság című filmmel kapcsolatban, hogy szégyentelenül panelekből építkezik és épp ezért kiszámítható. Azonban mindezt jól teszi, vérprofi hollywoodi módon, így a végeredmény is meglepően élvezetes, főleg ami az első óra slapstickszerű bohóckodását (már akinek bejön a műfaj, az idétlenkedés), amit nyilván a férfiak nagyobb élvezettel néznek. Sajnos a 60 perc után jön még egy 30 perces etap is, ami a legjobb indulattal is csak közepes, de ettől még a film végén mégis jó a hangulata lesz az embernek. És ez azért sem utolsó dolog.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Nem is tudom, hogy jó-e az, ha egy film esetében az ember a plakátot megpillantva azonnal tudja, hogy mivel van dolga. Jó, mert a választást minden bizonnyal megkönnyítik, s nem jó, mert a kiszámíthatóságért a néző kér elnézést. Jelen esetben annyit árul el a Csúf igazság plakát, hogy Katherine Heigl a főszereplője, s ha az ember kicsit is ismeri a tévés színésznőből az egyik legkeresettebb mozis arccá váló Heigl filmjeit, akkor anélkül is kitalálja, hogy romantikus komédiáról lesz szó, hogy realizálná a plakáton tartott szívecskéket.
Egy szóval igaza volt annak, aki Heiglt valahol úgy jellemezte, hogy korunk Meg Ryanjéről van szó, más kérdés, hogy Heigl nyilván kikérné magának a skatulyát, biztosan az általa játszott nagyon is különböző figurákkal érvelne, de mi elhajtanánk őt, mert csökönyösen ragaszkodnánk álláspontunkhoz.
Szerencsére a Csúf igazság nem tipikusan rossz romantikus film, hogy mindenkit azonnal elijesszünk a megtekintésétől, hanem csak tipikus, melynek ha csak az első felét nézzük, akkor még ajánlanánk is, bár azon elmorfondíroznánk, hogy inkább férfitársainknak vagy a hölgyeknek. A történet ugyanis egy tévés producerről szól (Heigl), aki kap maga alá egy műsorvezetőt (nem úgy!), akit ki nem állhat bunkósága és párkapcsolatokról alkotott nézetei miatt. De persze a dolgok úgy alakulnak, hogy a műsorvezető (Gerald Butler) pár randi tanáccsal be kell, hogy bizonyítsa, valóban érti a szakmáját, a cél pedig a producer összehozása a szomszéd pasival.
Annak említését, hogy mindenki azonnal kitalálja, hogy mi lesz a film vége, ezúttal mellőzzük (ööö, vagy nem...), mint ahogy arra sem illik célozni, hogy magát a Pygmalion és a My Fair Lady óta klasszikus alaphelyzetet is láthattuk párszor mostanság. Igen, a szeleburdi randizóra gondolunk, aki követi a profi tanácsait. És bármennyire is le van rágva ez a csont, szerencsére még maradt pár cafatka rajta, hogy Robert Luketic rendező megcsócsálja kicsit.
És csodák csodájára ez a csócsálás működik. (Persze ez nem is akkora csoda, hiszen nem véletlenül rágták annyian a csontot, a formula bizonyítottan működőképes.) Működik, mert a két színész jól ráérzett egymásra, közös jeleneteik remekek, s ez bizony még azt is feledteti, hogy Heigl, hiába élvezi a szerepét, nem képes színészileg felnőni arra a szintre, amit akár az idétlen bohóckodás megkívánna, a mély érzelmekről nem is beszélve. Butler szerencsére lubickolásával feledteti felejthető partnernője bizonytalankodásait, s ezen a ponton kellene a remek mellékszereplőket kiemelni, akik a fő humorforrást szokták jelenteni az ilyen filmekben.
De nem emelünk ki mellékfigurákat, hiszen olyat is régen láttunk, hogy ennyire semmilyen legyen a körítés a két főszereplő mellett, leginkább a főhősnő által kinézett zsákmányhím (Eric Winter) jelentéktelensége zavaró, ami nem javít a film hihetőségén. Ellenben a bedobott ezeréves romantikus sablonok, mint a montázsos öltözködés vagy a pár perces táncjelenet segít a közönség filmnézése közben fennálló mosolygós állapotának fenntartásában.
Az a csúf igazság a Csúf igazság című filmmel kapcsolatban, hogy szégyentelenül panelekből építkezik és épp ezért kiszámítható. Azonban mindezt jól teszi, vérprofi hollywoodi módon, így a végeredmény is meglepően élvezetes, főleg ami az első óra slapstickszerű bohóckodását (már akinek bejön a műfaj, az idétlenkedés), amit nyilván a férfiak nagyobb élvezettel néznek. Sajnos a 60 perc után jön még egy 30 perces etap is, ami a legjobb indulattal is csak közepes, de ettől még a film végén mégis jó a hangulata lesz az embernek. És ez azért sem utolsó dolog.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Csúf igazság (Ugly Truth) (színes feliratos amerikai vígjáték, 96 perc, 2009) rendező: Robert Luketic forgatókönyvíró: Nicole Eastman, Karen McCullah Lutz, Kirsten Smith zeneszerző: Aaron Zigman operatőr: Russell Carpenter producer: Kimberly di Bonaventura, Gary Lucchesi, Deborah Jelin Newmyer vágó: Lisa Zeno Churgin szereplők: Gerard Butler (Mike) Katherine Heigl (Abby) Bree Turner (Joy) Eric Winter (Colin) Nick Searcy (Stuart) |
