SG.hu·
Kémnők - nekik köszönhető Normandia
II. világháború és piszkos tizenkettő francia módra nőkkel, gyilkosokkal és kurvákkal. Csak egy valami biztos: a fritzek a végén fűbe fognak harapni.
Indítsunk költői kérdéssel: miért van az, hogy habár idehaza amerikai filmek után franciákat láthatunk legtöbbet, a legjobbak közül szinte mindegyik eljut hozzánk, mégis csak a legkommerszebb, általában (tisztelet a kivételnek) viccesebbre hangszereltek érnek el sikert vagy normális nézettséget? Pedig nem csak francia művészfilmek és beszélgetős érkeznek hozzánk (igaz, azok is magas színvonalúak), hanem remek krimik, kemény akciók, s például a Kémnők esetében háborús filmek. És mégis, már a premier előtt sejthető, hogy legyen akármilyen film a Kémnők, zajos sikert nem fog aratni.
Sebaj, ettől még az ínyencekhez eljut a két közepesebb próbálkozással (Belphégor - A Louvre fantomja, Arséne Lupin) befutó rendező, Jean-Paul Salomé új filmje, melyet nyilvánvalóan a főszereplővel, a még 40-en túl is nagyon dögös Sophie Marceau-val reklámoznak leginkább. No meg persze a történettel, miszerint a normandiai partraszállás sikerét előkészítendő angol utasításra négy francia kémnőt dobnak le ejtőernyővel hazájukban, hogy egy titkos (és egy még titkosabb) feladatot végrehajtsanak.
Természetesen, ahogy minden nüansz, így a Kémnők története is alapjaiban befolyásolta a háború kimenetelét, alakulását, ami persze nem meglepő, ha azt nézzük, hogy 1944 májusát írjuk a film ideje szerint. Louise, a francia ellenálló, Angliában egy Churchill irányította speciális egység, s SOE soraiba lép be, hogy testvére vezetésével saját kommandójába kiválassza, beszervezze, majd kiképezze 3 nőtársát, hogy velük vállvetve egy angol ügynököt, aki információkkal bír a tervezett partraszállásról, kimenekítsenek egy német hadikórházból.
Íme a szokásos háborús klisé a'la Piszkos tizenkettő: gyűjtsd össze a csapatodat és likvidáld a németet, majd térj haza épségben. A Kémnőkben is ez történik, de nem kell attól tartani, hogy hosszú perceken át csak a kiképzésről lenne szó, hiszen hamar összeverbuválódik a halálraítélt gyilkostól a kurváig terjedő tagokból álló csapat és nekilátnak lőni, lopni, robbantani. Ahogy azt kell.
A Kémnők annyiban tér el egy tipikus háborús filmtől (már amennyiben létezik még tipikus a háborús filmek műfajában, tekintve a minimális mozis próbálkozást a témában), hogy nők a főszereplők, nők a katonák, akik ezúttal épp úgy terepen dolgoznak hazájukért, mint a férfiak és nem csak sunyin, biciklin, kiskosárba rejtve kézbesítenek kézigránátokat a nem kívánatos egyéneknek. (A történelmi alapok valósak, szóval nem ér kétségbe vonni őket.)
A Kémnők tempója nem különösebben feszes, ennek ellenére mégis beszippantja a nézőt, főleg akkor, amikor a feszültebb jeleneteknek köszönhetően átvált háborús thrillerbe. És ez még akkor is igaz, hogy ha valamiért az egész filmet átlengi valami fura távolságtartás, valahogy a néző nem érzi túl közel magát a karakterekhez: sem a hősnőkhöz, sem a rosszfiúk prominens képviselőihez. Emellett pedig valahogy a kívánt műfajt, mondanivalót sem sikerült 100%-osan megtalálni, hiszen az egyik jelenetben a háború poklára csodálkozhatunk rá, de ahelyett, hogy végigvinnék a gondolatot és bevinnének a nézőnek egy gyomrost, a következő pillanatban máris egy éles irányváltással ismét a mahinációkat követhetjük. Viszont konkrét hangsúlyozás nélkül mindkét szál halványabb lesz a vártnál.
Persze ettől még tisztességes munka a Kémnők, egy percig sem bánjuk a megtekintését. A hazafiság, az önfeláldozás, a hősiesség megkapja szokásos tiszteletkörét, de mégis az összetartást húzzák leginkább alá a filmben, melyben természetesen jó francia módra nem fekete és fehér jellemeket kapunk, hanem mindkét oldalon gyarló embereket - naná, hogy a főgonosz sem szőke hajú überárja típus.
És ez itt baromira nem a reklám helye (vagyis az, de pénzt nem kapunk érte), de minden elismerés a Budapest Filmnek, hogy az e-cinema rendszernek köszönhetően ezt a premierjét, valamint két továbbit, az interneten tette elérhetővé az újságíróknak Filmklik oldalán, amin online megtekintésre lehet kölcsönözni és/vagy venni filmeket, a boltinál mindenképpen jutányosabb áron. Persze a warez még mindig olcsóbb, de azért valahol furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy mikor lép be ebbe a piaci szegmensbe egy befektető és tereli az egyik hazai online filmnéző helyet (ezt vagy egy másikat) a csúcsra, vagy legalábbis annak irányába.
Indítsunk költői kérdéssel: miért van az, hogy habár idehaza amerikai filmek után franciákat láthatunk legtöbbet, a legjobbak közül szinte mindegyik eljut hozzánk, mégis csak a legkommerszebb, általában (tisztelet a kivételnek) viccesebbre hangszereltek érnek el sikert vagy normális nézettséget? Pedig nem csak francia művészfilmek és beszélgetős érkeznek hozzánk (igaz, azok is magas színvonalúak), hanem remek krimik, kemény akciók, s például a Kémnők esetében háborús filmek. És mégis, már a premier előtt sejthető, hogy legyen akármilyen film a Kémnők, zajos sikert nem fog aratni.
Sebaj, ettől még az ínyencekhez eljut a két közepesebb próbálkozással (Belphégor - A Louvre fantomja, Arséne Lupin) befutó rendező, Jean-Paul Salomé új filmje, melyet nyilvánvalóan a főszereplővel, a még 40-en túl is nagyon dögös Sophie Marceau-val reklámoznak leginkább. No meg persze a történettel, miszerint a normandiai partraszállás sikerét előkészítendő angol utasításra négy francia kémnőt dobnak le ejtőernyővel hazájukban, hogy egy titkos (és egy még titkosabb) feladatot végrehajtsanak.
Természetesen, ahogy minden nüansz, így a Kémnők története is alapjaiban befolyásolta a háború kimenetelét, alakulását, ami persze nem meglepő, ha azt nézzük, hogy 1944 májusát írjuk a film ideje szerint. Louise, a francia ellenálló, Angliában egy Churchill irányította speciális egység, s SOE soraiba lép be, hogy testvére vezetésével saját kommandójába kiválassza, beszervezze, majd kiképezze 3 nőtársát, hogy velük vállvetve egy angol ügynököt, aki információkkal bír a tervezett partraszállásról, kimenekítsenek egy német hadikórházból.
Íme a szokásos háborús klisé a'la Piszkos tizenkettő: gyűjtsd össze a csapatodat és likvidáld a németet, majd térj haza épségben. A Kémnőkben is ez történik, de nem kell attól tartani, hogy hosszú perceken át csak a kiképzésről lenne szó, hiszen hamar összeverbuválódik a halálraítélt gyilkostól a kurváig terjedő tagokból álló csapat és nekilátnak lőni, lopni, robbantani. Ahogy azt kell.
A Kémnők annyiban tér el egy tipikus háborús filmtől (már amennyiben létezik még tipikus a háborús filmek műfajában, tekintve a minimális mozis próbálkozást a témában), hogy nők a főszereplők, nők a katonák, akik ezúttal épp úgy terepen dolgoznak hazájukért, mint a férfiak és nem csak sunyin, biciklin, kiskosárba rejtve kézbesítenek kézigránátokat a nem kívánatos egyéneknek. (A történelmi alapok valósak, szóval nem ér kétségbe vonni őket.)
A Kémnők tempója nem különösebben feszes, ennek ellenére mégis beszippantja a nézőt, főleg akkor, amikor a feszültebb jeleneteknek köszönhetően átvált háborús thrillerbe. És ez még akkor is igaz, hogy ha valamiért az egész filmet átlengi valami fura távolságtartás, valahogy a néző nem érzi túl közel magát a karakterekhez: sem a hősnőkhöz, sem a rosszfiúk prominens képviselőihez. Emellett pedig valahogy a kívánt műfajt, mondanivalót sem sikerült 100%-osan megtalálni, hiszen az egyik jelenetben a háború poklára csodálkozhatunk rá, de ahelyett, hogy végigvinnék a gondolatot és bevinnének a nézőnek egy gyomrost, a következő pillanatban máris egy éles irányváltással ismét a mahinációkat követhetjük. Viszont konkrét hangsúlyozás nélkül mindkét szál halványabb lesz a vártnál.
Persze ettől még tisztességes munka a Kémnők, egy percig sem bánjuk a megtekintését. A hazafiság, az önfeláldozás, a hősiesség megkapja szokásos tiszteletkörét, de mégis az összetartást húzzák leginkább alá a filmben, melyben természetesen jó francia módra nem fekete és fehér jellemeket kapunk, hanem mindkét oldalon gyarló embereket - naná, hogy a főgonosz sem szőke hajú überárja típus.
És ez itt baromira nem a reklám helye (vagyis az, de pénzt nem kapunk érte), de minden elismerés a Budapest Filmnek, hogy az e-cinema rendszernek köszönhetően ezt a premierjét, valamint két továbbit, az interneten tette elérhetővé az újságíróknak Filmklik oldalán, amin online megtekintésre lehet kölcsönözni és/vagy venni filmeket, a boltinál mindenképpen jutányosabb áron. Persze a warez még mindig olcsóbb, de azért valahol furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy mikor lép be ebbe a piaci szegmensbe egy befektető és tereli az egyik hazai online filmnéző helyet (ezt vagy egy másikat) a csúcsra, vagy legalábbis annak irányába.
|
Kémnők (Les Femmes de l'ombre) (színes feliratos francia történelmi dráma, 117 perc, 2008) rendező: Jean-Paul Salomé forgatókönyvíró: Jean-Paul Salomé, Laurent Vachaud zeneszerző: Bruno Coulais operatőr: Pascal Ridao producer: Éric Névé szereplők: Sophie Marceau (Louise Desfontaines) Julie Depardieu (Jeanne Faussier) Marie Gillain (Suzy Desprez) Déborah François (Gaëlle Lemenech) Maya Sansa (Maria Luzzato) Moritz Bleibtreu (Heindrich) Vincent Rottiers (Eddy) Volker Bruch (Becker) |
