SG.hu·
[REC] - Évkezdet horrorral
Egy tévés gyakran kell szorult helyzetbe, de hasonlóra még nem volt példa a televíziózásban. Reméljük a TV2 és az RTL riporterei jobban odafigyelnek, mert különben belőlük is horroralapanyag lesz.
A [rec] vitán felül az év eddigi legjobbja, ami persze nem nagy elismerés, hiszen az idei első górcső alá vett filmünk, viszont pikantériát az kölcsönöz a titulusnak, hogy Spanyolországban már tavalyelőtt bemutatták. Ha felületesek lennénk, akkor mondhatnánk, hogy magyar ember alig lát spanyol filmet a mozikban, pedig az ország filmművészete már-már tradicionálisan a topon van. De természetünkből adódóan persze nem vagyunk felületesek (hmm, hmm...), hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy a spanyol alkotások krémje - ellentétben sok országgal - biztosan beszivárog hozzánk is.
A [rec] is ezt tette, a késést pedig tudjuk be annak, hogy itthon nem lehet olyan jól eladni egy marcang-horrort, éppen ezért egy vacsorameghívást mindenképp érdemel az, akinek a szavára a Cirko Film végülis bevállalta a hazai forgalmazást. (Még akkor is, ha várható volt, hogy az első hétvégén nem lesz sokkal több néző a ténylegesen jegyet váltó 118-nál.)
A rémisztgetős filmeket az ember nem feltétlenül a spanyoloktól várná, maximum egy-két nagyon elborult ibériai művészpróbálkozástól ment fel mostanában az adrenalinszintünk. Azonban, ha bedobjuk a közösbe Alejandro Amenabar nevét, akkor valószínűleg mindenki elkezd úgy bólogatni, mintha egy Tankcsapda-koncerten lenne. Bár a neves rendező a Belső tenger óta már 5 éve hallgat, de azelőtt 1996 és 2001 között három olyan filmet tett le az asztalra, mint a Halálos tézis, a Nyisd ki a szemed és a Más világ (fura belegondolni, hogy 2009-re egy, a Római Birodalomban játszódó történelmi filmet forgat Rachel Weisszal).
De nagyon elkalandoztunk, hiszen Jaume Balagueró neve is ismert lehet hollywoodi munkáiból (Darkness - A rettegés háza, Hideg csontok), épp ezért volt meglepetés, hogy a rendező hazatért leforgatni azt a [rec]-et, ami hihetetlenül nagyot durrant Spanyolországban. Akkorát, hogy annak hangja egészen Amerikáig elhallatszott, minek hatására 2008-ban már be is mutatták a Karantént (Quarantine), a sokkal beszédesebb című remake-et, miközben Balagueró a [rec] második részét is leforgatta. (Az előzeteséről már írtunk a hírek között.)
A [rec] alapszituációja pofonegyszerű. Egy forgatócsoportról szól (riporter + operatőr), akik egy kevéssé nézett műsorba készítenek anyagot a tűzoltók éjszakai életéről (rossz az, aki rosszra gondol, nagyon rossz...), őket követik munkájuk során az egyik éjszaka. Amikor beérkezik az első riasztás a laktanyára, még senki sem sejti hőseink közül, hogy attól kezdve az életük örökre meg fog változni.
A film poénja, mint a fentiekből kitalálható, a nézőpont, hiszen az események krónikásának, az operatőrnek a kamerája segítségével láthatjuk a történéseket. Amiről ő lemarad, arról mi is, amit ő dokumentál, azt mi sem mulasztjuk el. A trükköt már korábban is többször bevetették (Deodato, valaki?), de legtöbbeknek a Blair Witch Project, a tavalyi Romero-film, a Diary of The Dead és persze a Cloverfield ugorhat be. A műfajban a folyamatosan rángatott kézikamerán kívül általában két dolog közös, az, hogy általában semmi értelme nincs annak, hogy a főhős cipeli a kamerát (most van, mivel tévések a főhősök), valamint, hogy a néző előre sejti, miképpen fog végződni a film.
Hogy ez a sejtelem a [rec]-ben beigazolódik vagy sem, annak taglalásától eltekintenénk, abba viszont érdemes lenne belefolyni, hogy milyen fojtogató atmoszférát teremt a rendező. A szűk helyeken játszódó történet pedig csak javítja a nézőben a szereplők bezártságának átérzését, miközben együtt vesszük velük a levegőt, s próbáljuk minél későbbre halasztani a halaszthatatlant, azaz felfedezni, hogy vajon mi is a rejtély kulcsa, miért hívták ki a tűzoltókat a házhoz.
Mire megteremtődik a hangulat, már futószalagon jönnek a durvulások és az ijesztgetések, de azok sosem válnak eltúlzottá, öncélúvá. Bármennyire is adja magát a helyzet, a színészek sem játsszák túl szerepüket, bár minden bizonnyal az eleinte vérprofi, később inkább horrorkirálynőbe hajló főszereplő riporter kislány többeket fog irritálni, de szerintünk nagyon jól végzi a dolgát. (A színészek teljesítményére az olykor csalafinta rendező is rásegített, egy alkalommal például közéjük dobott váratlanul egy hullát, a reakció pedig a végleges verzióba is bekerült.)
A [rec], bár semmi forradalmi nincs benne, de jó móka, élvezhető film. Persze kizárólag csak a műfaj kedvelőinek ajánlott, bár van olyan tempós, feszes és feszült, hogy az esetlegesen antihorroros egyéneket is meggyőzze, csak éppen utóbbiak nem biztos, hogy szimpatizálni fognak a rejtély nyitjával. A horrorosokban pedig talán az utolsó jeleneteket felvezető felfedezések fognak ambivalens érzéseket kelteni, hiszen a rejtélyes jelenségek megoldását nem titkolják el előlünk a készítők, inkább nagy svunggal lerántják róla a leplet. Kérdés, hogy mennyire volt ez jó húzás.
A [rec] vitán felül az év eddigi legjobbja, ami persze nem nagy elismerés, hiszen az idei első górcső alá vett filmünk, viszont pikantériát az kölcsönöz a titulusnak, hogy Spanyolországban már tavalyelőtt bemutatták. Ha felületesek lennénk, akkor mondhatnánk, hogy magyar ember alig lát spanyol filmet a mozikban, pedig az ország filmművészete már-már tradicionálisan a topon van. De természetünkből adódóan persze nem vagyunk felületesek (hmm, hmm...), hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy a spanyol alkotások krémje - ellentétben sok országgal - biztosan beszivárog hozzánk is.
A [rec] is ezt tette, a késést pedig tudjuk be annak, hogy itthon nem lehet olyan jól eladni egy marcang-horrort, éppen ezért egy vacsorameghívást mindenképp érdemel az, akinek a szavára a Cirko Film végülis bevállalta a hazai forgalmazást. (Még akkor is, ha várható volt, hogy az első hétvégén nem lesz sokkal több néző a ténylegesen jegyet váltó 118-nál.)
A rémisztgetős filmeket az ember nem feltétlenül a spanyoloktól várná, maximum egy-két nagyon elborult ibériai művészpróbálkozástól ment fel mostanában az adrenalinszintünk. Azonban, ha bedobjuk a közösbe Alejandro Amenabar nevét, akkor valószínűleg mindenki elkezd úgy bólogatni, mintha egy Tankcsapda-koncerten lenne. Bár a neves rendező a Belső tenger óta már 5 éve hallgat, de azelőtt 1996 és 2001 között három olyan filmet tett le az asztalra, mint a Halálos tézis, a Nyisd ki a szemed és a Más világ (fura belegondolni, hogy 2009-re egy, a Római Birodalomban játszódó történelmi filmet forgat Rachel Weisszal).
De nagyon elkalandoztunk, hiszen Jaume Balagueró neve is ismert lehet hollywoodi munkáiból (Darkness - A rettegés háza, Hideg csontok), épp ezért volt meglepetés, hogy a rendező hazatért leforgatni azt a [rec]-et, ami hihetetlenül nagyot durrant Spanyolországban. Akkorát, hogy annak hangja egészen Amerikáig elhallatszott, minek hatására 2008-ban már be is mutatták a Karantént (Quarantine), a sokkal beszédesebb című remake-et, miközben Balagueró a [rec] második részét is leforgatta. (Az előzeteséről már írtunk a hírek között.)
A [rec] alapszituációja pofonegyszerű. Egy forgatócsoportról szól (riporter + operatőr), akik egy kevéssé nézett műsorba készítenek anyagot a tűzoltók éjszakai életéről (rossz az, aki rosszra gondol, nagyon rossz...), őket követik munkájuk során az egyik éjszaka. Amikor beérkezik az első riasztás a laktanyára, még senki sem sejti hőseink közül, hogy attól kezdve az életük örökre meg fog változni.
A film poénja, mint a fentiekből kitalálható, a nézőpont, hiszen az események krónikásának, az operatőrnek a kamerája segítségével láthatjuk a történéseket. Amiről ő lemarad, arról mi is, amit ő dokumentál, azt mi sem mulasztjuk el. A trükköt már korábban is többször bevetették (Deodato, valaki?), de legtöbbeknek a Blair Witch Project, a tavalyi Romero-film, a Diary of The Dead és persze a Cloverfield ugorhat be. A műfajban a folyamatosan rángatott kézikamerán kívül általában két dolog közös, az, hogy általában semmi értelme nincs annak, hogy a főhős cipeli a kamerát (most van, mivel tévések a főhősök), valamint, hogy a néző előre sejti, miképpen fog végződni a film.
Hogy ez a sejtelem a [rec]-ben beigazolódik vagy sem, annak taglalásától eltekintenénk, abba viszont érdemes lenne belefolyni, hogy milyen fojtogató atmoszférát teremt a rendező. A szűk helyeken játszódó történet pedig csak javítja a nézőben a szereplők bezártságának átérzését, miközben együtt vesszük velük a levegőt, s próbáljuk minél későbbre halasztani a halaszthatatlant, azaz felfedezni, hogy vajon mi is a rejtély kulcsa, miért hívták ki a tűzoltókat a házhoz.
Mire megteremtődik a hangulat, már futószalagon jönnek a durvulások és az ijesztgetések, de azok sosem válnak eltúlzottá, öncélúvá. Bármennyire is adja magát a helyzet, a színészek sem játsszák túl szerepüket, bár minden bizonnyal az eleinte vérprofi, később inkább horrorkirálynőbe hajló főszereplő riporter kislány többeket fog irritálni, de szerintünk nagyon jól végzi a dolgát. (A színészek teljesítményére az olykor csalafinta rendező is rásegített, egy alkalommal például közéjük dobott váratlanul egy hullát, a reakció pedig a végleges verzióba is bekerült.)
A [rec], bár semmi forradalmi nincs benne, de jó móka, élvezhető film. Persze kizárólag csak a műfaj kedvelőinek ajánlott, bár van olyan tempós, feszes és feszült, hogy az esetlegesen antihorroros egyéneket is meggyőzze, csak éppen utóbbiak nem biztos, hogy szimpatizálni fognak a rejtély nyitjával. A horrorosokban pedig talán az utolsó jeleneteket felvezető felfedezések fognak ambivalens érzéseket kelteni, hiszen a rejtélyes jelenségek megoldását nem titkolják el előlünk a készítők, inkább nagy svunggal lerántják róla a leplet. Kérdés, hogy mennyire volt ez jó húzás.
|
[rec] színes feliratos spanyol horror, 85 perc, 2007 Rendező: Paco Plaza, Jaume Balagueró Forgatókönyvíró: Jaume Balagueró, Paco Plaza, Luis Berdejo Operatőr: Pablo Rosso Producer: Julio Fernández Szereplők: Manuela Velasco (Ángela Vidal) Ferran Terraza (Manu) Jorge Serrano (Joven) Pablo Rosso (Pablo) David Vert (Álex) Vicente Gil (Adulto) Martha Carbonell (Izquierdo) Carlos Vicente (Guillem Marimon) |
