SG.hu·
Hellboy 2 - Az aranyhadsereg - Reszkess, Gyűrűk ura!
Tipikus tévhit a nézők részéről, hogy ha egy filmnek folytatása készül, akkor az gyengébb lesz. Erre a badarságra idén már a harmadik cáfolat érkezik.
Bár a minőség megítélése természetesen szubjektív, mégis sokan esnek abba a hibába, hogy a második, ötödik, tizenhetedik részektől már előre fáznak, mondván, hogy azok nem fogják tartani az eredeti film (negyedik rész, tizenhatodik rész) színvonalát. Pedig, a Sikoly 2 elején (hoppá, folytatás) a filmelmélet órán remek példákat hoznak fel az elmélet helytelenségét igazolandó a filmszakos diákok.
Egyértelmű, hogy egy második részre, ha marad a készítői csapat, akkor azért van jó esély egy jobb filmre, mert az előző hibáiból tudnak okulni, míg egy teljesen új készítői gárda friss, prekoncepciómentes szemléletet tud magával hozni. Azokról a példákról nem is beszélve, amikor abszurd módon egy gyenge film kap folytatást - ez esetben minden bizonnyal nem nagy művészet jobb filmet készíteni. Ez persze nem törvény, csak lehetőség, mellyel sokan nem élnek.
A Hellboy első része sajnos idehaza nem volt túl elismert, főleg a szokásos képregényes deficitünk miatt (nagy piros ember pisztollyal? kössssz, nem, inkább vándámm), pedig Mike Mignola kreálmánya remek figura papíralapon. Csak sajnálni tudjuk, hogy a nehezebben fogyasztható képregény annak ellenére nem jelent meg a második rész mozipremierjére, hogy már valóban elöntötték a könyvesboltokat az amerikai comicok legnagyobbjai.
Guillermo del Toro filmjének itthoni helyzete azonban nem jelenti azt, hogy rossz lett volna az első film. Ahogyan azt del Toro korábbi munkái alapján elvárhattuk, nagyon kellemes mozifilmet hozott össze a mexikói. A hozzánk egy másik létsíkból érkező ördögfióka, vagyis Pokolfajzat kalandjai ezúttal más irányt vesznek. Az Aranyhadsereg alcímet viselő második részben nem a nácik ellen kell megküzdenie a különítménynek, hanem mindenféle fantasy lények ellen, akiknek a vezetője úgy döntött, hogy véget vet az emberekkel kötött ősi tűzszünetnek és feléleszti a legendás (és verhetetlen) Aranyhadsereget. Szerencsére Pirosék is értesülnek ezen törekvésekről.
Mondanunk sem kell, hogy a Hellboy 2 forgatása elég nagy visszhangot kapott idehaza, hiszen az etyeki stúdióban készültek a felvételek, s ennek megfelelően magyar színészek (leginkább Oroszlán Szonja és Kamarás Iván) és statiszták is feltűnnek a filmben. És míg a vászonról úgy tűnik, hogy a hazai stúdió és a hazai forgatást és utómunkát segítő szakemberek remek munkát végeztek azon célból, hogy del Toro olykor elborult látomásait megvalósítsák, a forgalmazó, illetve az általa megbízott szinkronstúdió, nyilvánvalóan nyomós októl fűtve, de a szakmában ritkán előforduló hibát vétett. Történt ugyanis, hogy az első rész nézői által megismert szinkronhangokat (a 4 főszereplőjét) kivétel nélkül lecserélték, s erre az sem mentség, hogy egyikük éppen nyaralt, másikukat pedig sajnálatos baleset érte.
Persze ez csak mellékkörülmény, hiszen a szinkron nem lett rosszabb, csak más, ettől még ugyanúgy élvezhető lehet a Hellboy 2 - és az is. A folytatás vérbeli fantasy, sőt, fantáziafilm lett, olyan, amilyennek del Toro az elsőt is elképzelte: kellőképpen sötét tónusú és kifejezetten groteszk humorral átitatott, amit bizony nem mindenkinek a gyomra fog bevenni, ezt el kell ismernünk. Muszáj megismételni hát azt az alapvetést, hogy akinek az első rész nem tetszett, az valószínűleg a második rész megtekintése után sem fogja rehabilitálni a franchise-t. Hasonlóan azokhoz, akik a földhözragadtabb képregény-filmeket szeretik.
A Faun labirintusának sikere után érezhető volt, hogy ezúttal del Toro tényleg azt csinált a filmmel, amit akart, kedve szerint alakíthatta és szórhatta tele fantáziájának nem kicsit szürreális termékeivel. És érdekes módon ezen ternékek, kreatúrák szinte háttérbe is szorítják Hellboy-t és társait, de még a főellenséget is, aki ellen a küzdelem a klasszikus menetrend szerint zajlik. A Hellboy 2, akárcsak napjaink képregény-filmjei, inkább az akciójelenetekből, a nagyobb szabású összetűzésekből indul ki és ezek közé próbál történetet kerekíteni, mintegy átvezetés gyanánt. Nem csoda, hogy ez a saját magának forgatókönyvet író rendezőnek játszi könnyedséggel megy, secperc alatt háromdimenzióssá duzzasztja a papírmasé léttől már az első részben sem szenvedő karaktereket.
Kész röhej, hogy az emberre alig hasonlító Hellboy (a film levedlette a Pokolfajzat címet) a szuperhősös filmek talán legemberibb karaktere. A Hellboy 2: Az aranyhadsereg ennek megfelelően nem annyira kommersz és hollywoodi, de teljesen korrekt film. És mivel del Toro továbbra sem okozott túl nagy csalódásokat, a 2011-2012-es Hobbit-filmek már csak a Peter Jacksonhoz hasonló geek-kvóciense miatt is nagyszerű kezekben vannak - előre reszkethet Tolkien klasszikusa, hátha sikerül túlszárnyalni a pályáján ugyancsak horrorfilmekkel elindul jacksoni trilógiát. A lényeg, hogy aki nem kap sikítófrászt a plakáttól (láttuk, vannak ilyenek), annak moziban a helye.
Bár a minőség megítélése természetesen szubjektív, mégis sokan esnek abba a hibába, hogy a második, ötödik, tizenhetedik részektől már előre fáznak, mondván, hogy azok nem fogják tartani az eredeti film (negyedik rész, tizenhatodik rész) színvonalát. Pedig, a Sikoly 2 elején (hoppá, folytatás) a filmelmélet órán remek példákat hoznak fel az elmélet helytelenségét igazolandó a filmszakos diákok.
Egyértelmű, hogy egy második részre, ha marad a készítői csapat, akkor azért van jó esély egy jobb filmre, mert az előző hibáiból tudnak okulni, míg egy teljesen új készítői gárda friss, prekoncepciómentes szemléletet tud magával hozni. Azokról a példákról nem is beszélve, amikor abszurd módon egy gyenge film kap folytatást - ez esetben minden bizonnyal nem nagy művészet jobb filmet készíteni. Ez persze nem törvény, csak lehetőség, mellyel sokan nem élnek.
A Hellboy első része sajnos idehaza nem volt túl elismert, főleg a szokásos képregényes deficitünk miatt (nagy piros ember pisztollyal? kössssz, nem, inkább vándámm), pedig Mike Mignola kreálmánya remek figura papíralapon. Csak sajnálni tudjuk, hogy a nehezebben fogyasztható képregény annak ellenére nem jelent meg a második rész mozipremierjére, hogy már valóban elöntötték a könyvesboltokat az amerikai comicok legnagyobbjai.
Guillermo del Toro filmjének itthoni helyzete azonban nem jelenti azt, hogy rossz lett volna az első film. Ahogyan azt del Toro korábbi munkái alapján elvárhattuk, nagyon kellemes mozifilmet hozott össze a mexikói. A hozzánk egy másik létsíkból érkező ördögfióka, vagyis Pokolfajzat kalandjai ezúttal más irányt vesznek. Az Aranyhadsereg alcímet viselő második részben nem a nácik ellen kell megküzdenie a különítménynek, hanem mindenféle fantasy lények ellen, akiknek a vezetője úgy döntött, hogy véget vet az emberekkel kötött ősi tűzszünetnek és feléleszti a legendás (és verhetetlen) Aranyhadsereget. Szerencsére Pirosék is értesülnek ezen törekvésekről.
Mondanunk sem kell, hogy a Hellboy 2 forgatása elég nagy visszhangot kapott idehaza, hiszen az etyeki stúdióban készültek a felvételek, s ennek megfelelően magyar színészek (leginkább Oroszlán Szonja és Kamarás Iván) és statiszták is feltűnnek a filmben. És míg a vászonról úgy tűnik, hogy a hazai stúdió és a hazai forgatást és utómunkát segítő szakemberek remek munkát végeztek azon célból, hogy del Toro olykor elborult látomásait megvalósítsák, a forgalmazó, illetve az általa megbízott szinkronstúdió, nyilvánvalóan nyomós októl fűtve, de a szakmában ritkán előforduló hibát vétett. Történt ugyanis, hogy az első rész nézői által megismert szinkronhangokat (a 4 főszereplőjét) kivétel nélkül lecserélték, s erre az sem mentség, hogy egyikük éppen nyaralt, másikukat pedig sajnálatos baleset érte.
Persze ez csak mellékkörülmény, hiszen a szinkron nem lett rosszabb, csak más, ettől még ugyanúgy élvezhető lehet a Hellboy 2 - és az is. A folytatás vérbeli fantasy, sőt, fantáziafilm lett, olyan, amilyennek del Toro az elsőt is elképzelte: kellőképpen sötét tónusú és kifejezetten groteszk humorral átitatott, amit bizony nem mindenkinek a gyomra fog bevenni, ezt el kell ismernünk. Muszáj megismételni hát azt az alapvetést, hogy akinek az első rész nem tetszett, az valószínűleg a második rész megtekintése után sem fogja rehabilitálni a franchise-t. Hasonlóan azokhoz, akik a földhözragadtabb képregény-filmeket szeretik.
A Faun labirintusának sikere után érezhető volt, hogy ezúttal del Toro tényleg azt csinált a filmmel, amit akart, kedve szerint alakíthatta és szórhatta tele fantáziájának nem kicsit szürreális termékeivel. És érdekes módon ezen ternékek, kreatúrák szinte háttérbe is szorítják Hellboy-t és társait, de még a főellenséget is, aki ellen a küzdelem a klasszikus menetrend szerint zajlik. A Hellboy 2, akárcsak napjaink képregény-filmjei, inkább az akciójelenetekből, a nagyobb szabású összetűzésekből indul ki és ezek közé próbál történetet kerekíteni, mintegy átvezetés gyanánt. Nem csoda, hogy ez a saját magának forgatókönyvet író rendezőnek játszi könnyedséggel megy, secperc alatt háromdimenzióssá duzzasztja a papírmasé léttől már az első részben sem szenvedő karaktereket.
Kész röhej, hogy az emberre alig hasonlító Hellboy (a film levedlette a Pokolfajzat címet) a szuperhősös filmek talán legemberibb karaktere. A Hellboy 2: Az aranyhadsereg ennek megfelelően nem annyira kommersz és hollywoodi, de teljesen korrekt film. És mivel del Toro továbbra sem okozott túl nagy csalódásokat, a 2011-2012-es Hobbit-filmek már csak a Peter Jacksonhoz hasonló geek-kvóciense miatt is nagyszerű kezekben vannak - előre reszkethet Tolkien klasszikusa, hátha sikerül túlszárnyalni a pályáján ugyancsak horrorfilmekkel elindul jacksoni trilógiát. A lényeg, hogy aki nem kap sikítófrászt a plakáttól (láttuk, vannak ilyenek), annak moziban a helye.
