SG.hu·
Az esemény - Sosem volt még ilyen közel a világvége
Sokan hiányolják Hollywoodból az eredetiséget - nekik tapasztja be a száját a Hatodik érzék rendezője olyasmivel, ami láttán nem hiszünk a szemünknek.
A kritikusok (és a magukat annak vallók) akkor vannak a legnehezebb helyzetben, amikor olyan filmről kell írniuk, mint Az esemény. Mert az egy dolog, hogy a történetéről és lényegéről minden szó csökkentené az elérni kívánt hatást (ld. a "sokatmondó" sajtóképek), de ráadásul akárcsak a Cloverfield, cikkünk tárgya is keményen meg fogja osztani a nézőket. Azonban a Cloverfield nem árult zsákbamacskát és nyilván csak az nézte meg, aki tudta, hogy egy kézikamerás szörnyfilmet fog kapni - és egy kézikamerás szörnyfilmet is kaptunk.
Az eseményt - mely ellenben zsákbamacskát árul - jóval többen fogják utálni, mint szeretni, hiszen valamire is következtetni csak a két rettenetesen jó előzetesből lehet (elhintik az érdeklődés csíráját a nézőben, az biztos), valamint abból, hogy M. Night Shyamalan a rendező, aki eleve rém megosztó filmekkel aratott kasszasikereket (Hatodik érzék, Jelek) és bukott anyagilag hatalmasakat (A falu, Lány a vízben). Stílusa és témai miatt a fiatal direktort mindig is Hitchcockhoz hasonlították (nem csak a cameói miatt), amit az ellendrukkerei kikérnek maguknak, de hát annak idején a Mestert sem ismerték el, csak később.
Shyamalan filmjei meglehetősen egyediek, mindegyik más hangot üt meg és szerencsére nem mind követi a Hatodik érzék útját, nem mind van egy végső csavarra kihegyezve (cikkünk tárgya sincs). Az esemény remekül illik a Shyamalan-filmek sorába, hiszen már az első pár percből kiderül az alapszituáció: hirtelen elkezdenek meghalni az emberek. Ennyi, egy szót se többet. In medias res kezdés, gondolhatnánk, jöhet a pörgés, de ehelyett a film enumerációba csap át (az iskolában a kellékek ismertetésekor figyelők előnyben). Elkezdjük megismerni szereplőinket, lelassul az események folyása, hogy aztán ismét begyorsuljon és lassuljon, ezzel is jó kis hullámvasútban részesítse a nézőt.
És, hogy miért is rettenetesen nehéz írni az efféle filmekről? Nyilván az ember nem tudja a film kimerítő elemzése nélkül jó szívvel ajánlani az Eseményt, mert míg máskor elő lehet, sőt kell citálni bizonyos jellemezőket, pozitívumokat, negatívumokat, hogy a potenciális néző el tudja dönteni, hogy neki szüksége van-e a filmre, addig ez esetben ez jóval nehezebb. (Az már másodlagos, hogy az ember utálja a filmet vagy rajong érte, esetleg középen hánykolódik - egy örömittas ujjongásnál haszontalanabb recenzió nem is létezik.) Így marad az, hogy már középen ellőjük a végére szánt ajánlásunkat: Az esemény annak való, aki különleges, nem tipikus filmet akar látni.
Persze jelzőket, plusz-mínuszjeleket húzni nem is olyan bonyolult, ráadásul az efféle szortírozásnál észrevesszük, hogy az ember az általa igen elismert filmeknél sokkal könnyebb szívvel sorol fel egy rakás negatívumot, mint ahogy a filmművészet legalját képviselőkről is sok pozitívat lehet írni; minden csak akarat kérdése. Az eseményről bőven lehet pozitívumot írni. Üzenetet hordoz. De jó! - ennek minden bizonnyal sokan örülni fognak, bár a szájbarágás olykor még Shyamalantól is elég húzós (érdemes nézegetni a totálképek háttereit). Sokan eredetiséget hiányolnak a hollywoodi tucattermékekből, most ők is megkapják az eredetiségadagjukat. Bár érdekes módon az eredeti filmek sorban buknak meg itthon és Amerikában... És a feszültségteremtéssel sincs gondja a rendezőnek.
A gáz az egészben, hogy Shyamalan túlságosan el van telve magától (ilyen filmek után jogosan, teszem hozzá) és épp ezért túlságosan komolyan is veszi magát. Talán ez az önzése vezetett ahhoz, hogy a film szereplőinek viselkedése, beszélgetései inkább a rossz színészet és rossz színészvezetés témakörébe tartoznak. (A szinte mindig jó Mark Wahlbergből csak a homlokránca marad meg a nézőben, ami idővel nagyon idegesítő.) Persze az is hihető lenne - de mi nem hisszük -, hogy a karakterek/színészek abszolút gyerekes viselkedésével/játékával is kritikát akart megfogalmazni az emberiség egésze irányába - mert a filmjével ez is célja volt.
Shyamalan azt nyilatkozta a filmről, hogy az egyetlen pillanatról szól, arról a momentumról, amikor az emberben tudatosul, hogy egy percen belül meghal. Amikor már nincs esélye a túlélésre, amikor már nem tud küzdeni. A nagy kérdés, hogy akkor mit mond a szeretteinek. A kérdés jó, a kérdésfeltevés módja már véleményes. Olyannyira véleményes, hogy bár ez másodlagos, de szerintünk Az esemény rettenetesen rossz film volt - és nem azért, ami az esemény. (Az sokaknak nem fog tetszeni, de az ötlet az nem elcsépelt.) Pedig rettenetesen jó is lehetett volna. Hogy nem lett az, illetve, hogy nem olyan néző bőrében vagyunk, akinek csont nélkül bejött, mi sajnáljuk legjobban. És várjuk M. Night következő filmjét (The Last Airbender). Vagy zseniális lesz, vagy arra is ráaggatjuk a "minden idők leginkább félreértett alkotása" címet.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A kritikusok (és a magukat annak vallók) akkor vannak a legnehezebb helyzetben, amikor olyan filmről kell írniuk, mint Az esemény. Mert az egy dolog, hogy a történetéről és lényegéről minden szó csökkentené az elérni kívánt hatást (ld. a "sokatmondó" sajtóképek), de ráadásul akárcsak a Cloverfield, cikkünk tárgya is keményen meg fogja osztani a nézőket. Azonban a Cloverfield nem árult zsákbamacskát és nyilván csak az nézte meg, aki tudta, hogy egy kézikamerás szörnyfilmet fog kapni - és egy kézikamerás szörnyfilmet is kaptunk.
Az eseményt - mely ellenben zsákbamacskát árul - jóval többen fogják utálni, mint szeretni, hiszen valamire is következtetni csak a két rettenetesen jó előzetesből lehet (elhintik az érdeklődés csíráját a nézőben, az biztos), valamint abból, hogy M. Night Shyamalan a rendező, aki eleve rém megosztó filmekkel aratott kasszasikereket (Hatodik érzék, Jelek) és bukott anyagilag hatalmasakat (A falu, Lány a vízben). Stílusa és témai miatt a fiatal direktort mindig is Hitchcockhoz hasonlították (nem csak a cameói miatt), amit az ellendrukkerei kikérnek maguknak, de hát annak idején a Mestert sem ismerték el, csak később.
Shyamalan filmjei meglehetősen egyediek, mindegyik más hangot üt meg és szerencsére nem mind követi a Hatodik érzék útját, nem mind van egy végső csavarra kihegyezve (cikkünk tárgya sincs). Az esemény remekül illik a Shyamalan-filmek sorába, hiszen már az első pár percből kiderül az alapszituáció: hirtelen elkezdenek meghalni az emberek. Ennyi, egy szót se többet. In medias res kezdés, gondolhatnánk, jöhet a pörgés, de ehelyett a film enumerációba csap át (az iskolában a kellékek ismertetésekor figyelők előnyben). Elkezdjük megismerni szereplőinket, lelassul az események folyása, hogy aztán ismét begyorsuljon és lassuljon, ezzel is jó kis hullámvasútban részesítse a nézőt.
És, hogy miért is rettenetesen nehéz írni az efféle filmekről? Nyilván az ember nem tudja a film kimerítő elemzése nélkül jó szívvel ajánlani az Eseményt, mert míg máskor elő lehet, sőt kell citálni bizonyos jellemezőket, pozitívumokat, negatívumokat, hogy a potenciális néző el tudja dönteni, hogy neki szüksége van-e a filmre, addig ez esetben ez jóval nehezebb. (Az már másodlagos, hogy az ember utálja a filmet vagy rajong érte, esetleg középen hánykolódik - egy örömittas ujjongásnál haszontalanabb recenzió nem is létezik.) Így marad az, hogy már középen ellőjük a végére szánt ajánlásunkat: Az esemény annak való, aki különleges, nem tipikus filmet akar látni.
Persze jelzőket, plusz-mínuszjeleket húzni nem is olyan bonyolult, ráadásul az efféle szortírozásnál észrevesszük, hogy az ember az általa igen elismert filmeknél sokkal könnyebb szívvel sorol fel egy rakás negatívumot, mint ahogy a filmművészet legalját képviselőkről is sok pozitívat lehet írni; minden csak akarat kérdése. Az eseményről bőven lehet pozitívumot írni. Üzenetet hordoz. De jó! - ennek minden bizonnyal sokan örülni fognak, bár a szájbarágás olykor még Shyamalantól is elég húzós (érdemes nézegetni a totálképek háttereit). Sokan eredetiséget hiányolnak a hollywoodi tucattermékekből, most ők is megkapják az eredetiségadagjukat. Bár érdekes módon az eredeti filmek sorban buknak meg itthon és Amerikában... És a feszültségteremtéssel sincs gondja a rendezőnek.
A gáz az egészben, hogy Shyamalan túlságosan el van telve magától (ilyen filmek után jogosan, teszem hozzá) és épp ezért túlságosan komolyan is veszi magát. Talán ez az önzése vezetett ahhoz, hogy a film szereplőinek viselkedése, beszélgetései inkább a rossz színészet és rossz színészvezetés témakörébe tartoznak. (A szinte mindig jó Mark Wahlbergből csak a homlokránca marad meg a nézőben, ami idővel nagyon idegesítő.) Persze az is hihető lenne - de mi nem hisszük -, hogy a karakterek/színészek abszolút gyerekes viselkedésével/játékával is kritikát akart megfogalmazni az emberiség egésze irányába - mert a filmjével ez is célja volt.
Shyamalan azt nyilatkozta a filmről, hogy az egyetlen pillanatról szól, arról a momentumról, amikor az emberben tudatosul, hogy egy percen belül meghal. Amikor már nincs esélye a túlélésre, amikor már nem tud küzdeni. A nagy kérdés, hogy akkor mit mond a szeretteinek. A kérdés jó, a kérdésfeltevés módja már véleményes. Olyannyira véleményes, hogy bár ez másodlagos, de szerintünk Az esemény rettenetesen rossz film volt - és nem azért, ami az esemény. (Az sokaknak nem fog tetszeni, de az ötlet az nem elcsépelt.) Pedig rettenetesen jó is lehetett volna. Hogy nem lett az, illetve, hogy nem olyan néző bőrében vagyunk, akinek csont nélkül bejött, mi sajnáljuk legjobban. És várjuk M. Night következő filmjét (The Last Airbender). Vagy zseniális lesz, vagy arra is ráaggatjuk a "minden idők leginkább félreértett alkotása" címet.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Az esemény (The Happening) magyarul beszélő indiai-amerikai filmdráma, 91 perc, 2008 Rendező: M. Night Shyamalan Forgatókönyvíró: M. Night Shyamalan Zeneszerző: James Newton Howard Operatőr: Tak Fujimoto Producer: M. Night Shyamalan, Barry Mendel, Sam Mercer szereplők: Mark Wahlberg (Elliot Moore) Zooey Deschanel (Alma Moore) John Leguizamo (Julian) Spencer Breslin (Josh) Betty Buckley (Mrs. Jones) Ashlyn Sanchez (Jess) Robert Bailey Jr. (Jared) Frank Collison |
