SG.hu·
Cyborg vagyok, amúgy minden oké
Az Oldboy alkotója ritkán látható szép képekkel támadja le az egyszeri nézőt, aki kénytelen rádöbbenni arra, hogy nem tudja, mi a valóság és mi a tévképzet.
Bár Ázsia szinte megszámlálhatatlanul ontja magából a remekműveket, sajnos idehaza meglehetősen kevés kerül forgalmazásba. Ez érthető is, hiszen az eddigiek iránt sem volt különösebb érdeklődés; talán, ha Wong Kar Wai és Kim Ki Duk egy-két filmje ért el kisebb sikert az ART-mozikban. Így hát a rajongóknak maradnak a határokon belüli és túli filmfesztiválok, valamint a DVD-ken megjelenő filmek.
Éppen ezért is volt kellemes meglepetés, hogy a Cirko Film - Másképp Alapítvány behozta hozzánk az Oldboy rendezője, Park Chan-wook új filmjét, a Cyborg vagyok, amúgy minden oké című alkotást. Ez keményen megosztotta a direktor rajongóit, de mivel rajtuk kívül nem is sokan fogják megnézni az alkotást (nem átlagembernek való), éppen ezért a nagyobb filmes oldalakon nagyjából pozitív értékeléseket olvasni.
Annak ellenére, hogy az Oldboy a premierje óta eltelt viszonylag kis idő után már hovatovább kultstátuszba lépett, a Cyborg vagyok...-ot nem fenyegeti ez a veszély. Cha Young-goon története, a lányé, aki (használjuk a magyar szót) kiborgnak, kibernetikus organizmusnak képzeli magát nem igazán kerül arra a röppályára, amire az első pillanatnak hinnénk.
Cha Young-goon egyszerű gyári munkáslány, aki (állítólagos) tévképzetei miatt felvágja a karját és drótokat dugdos bele, majd egy elmegyógyintézetbe kerül. Itt megtalálja a foltját (akár a zsák) Park Il-Sun személyében, aki pedig amellett, hogy más betegek tikkjeit, bajait, őrültségeit lopja el, mihamarabb el akar tűnni a világunkból. Az egymásra találást bősz mosolygások és enyelgések követik a végkifejlet felé rohanvást, amikor is talán kiderül, hogy Cha Young-goon valóban őrült vagy tényleg kiborg.
Ha még nem jeleztem volna, a Cyborg vagyok... komédia, mégpedig a romantikusabb fajtából. De aki e sor olvastán azonnal pakolná is a barátnőjét az MZ hátsó ülésére, azért olvasson tovább, mert nem véletlenül Dél-Koreában született a film és nem Amerikában. Ugyanis a Cyborg vagyok...-ban semmit sem fognak a szánkba rágni, ellenben kihasználva a mozi erejét, olykor döbbenetesen erős és szép filmeket kapunk, bár valljuk meg, az őrültség ábrázolása minden rendezőnek és operatőrnek kihagyhatatlan ziccer.
Erős szürrealitás lengi körbe az alkotást és már a film első negyedében lejöhet a nézőnek, hogy ő itt bizony a rendező játékszere lesz. A Cyborg vagyok... az a típusú film, amire vonatkoztatott negatív kritikát el lehet intézni egy legyintéssel, miszerint a csóró delikvens nem értette a filmet, hiszen az csak a Kiválasztottak sajátja. Pedig az igazság az, hogy Park Chan-wook éppen ezt használja ki, amikor egy sefüle-sefarka, majdnem teljesen összefüggéstelen katyvaszt zúdít az emberre, melynek hiába értjük a célját, nem tudjuk elfogadni.
A Cyborg vagyok... afféle magas lóról leszóló film, melyet a rendező "Ezt kapjátok ki!" kiáltása kísér végig a magyar Rónán, s miután saját szemünkkel is megnézzük a filmet, figyeljünk jól, hátha meghalljuk a stáblista alatt a rendező gúnyos kacaját, amivel azt nyugtázza, hogy újabb pár embert sikerült bepaliznia. Bár nagyon szép (vizuálisan) és helyenként tartalmaz érdekes ötleteket, de egyébként egy tűzrevaló vacak, a rendezőtől eddig sokkal jobb filmeket láttunk.
Bár Ázsia szinte megszámlálhatatlanul ontja magából a remekműveket, sajnos idehaza meglehetősen kevés kerül forgalmazásba. Ez érthető is, hiszen az eddigiek iránt sem volt különösebb érdeklődés; talán, ha Wong Kar Wai és Kim Ki Duk egy-két filmje ért el kisebb sikert az ART-mozikban. Így hát a rajongóknak maradnak a határokon belüli és túli filmfesztiválok, valamint a DVD-ken megjelenő filmek.
Éppen ezért is volt kellemes meglepetés, hogy a Cirko Film - Másképp Alapítvány behozta hozzánk az Oldboy rendezője, Park Chan-wook új filmjét, a Cyborg vagyok, amúgy minden oké című alkotást. Ez keményen megosztotta a direktor rajongóit, de mivel rajtuk kívül nem is sokan fogják megnézni az alkotást (nem átlagembernek való), éppen ezért a nagyobb filmes oldalakon nagyjából pozitív értékeléseket olvasni.
Annak ellenére, hogy az Oldboy a premierje óta eltelt viszonylag kis idő után már hovatovább kultstátuszba lépett, a Cyborg vagyok...-ot nem fenyegeti ez a veszély. Cha Young-goon története, a lányé, aki (használjuk a magyar szót) kiborgnak, kibernetikus organizmusnak képzeli magát nem igazán kerül arra a röppályára, amire az első pillanatnak hinnénk.
Cha Young-goon egyszerű gyári munkáslány, aki (állítólagos) tévképzetei miatt felvágja a karját és drótokat dugdos bele, majd egy elmegyógyintézetbe kerül. Itt megtalálja a foltját (akár a zsák) Park Il-Sun személyében, aki pedig amellett, hogy más betegek tikkjeit, bajait, őrültségeit lopja el, mihamarabb el akar tűnni a világunkból. Az egymásra találást bősz mosolygások és enyelgések követik a végkifejlet felé rohanvást, amikor is talán kiderül, hogy Cha Young-goon valóban őrült vagy tényleg kiborg.
Ha még nem jeleztem volna, a Cyborg vagyok... komédia, mégpedig a romantikusabb fajtából. De aki e sor olvastán azonnal pakolná is a barátnőjét az MZ hátsó ülésére, azért olvasson tovább, mert nem véletlenül Dél-Koreában született a film és nem Amerikában. Ugyanis a Cyborg vagyok...-ban semmit sem fognak a szánkba rágni, ellenben kihasználva a mozi erejét, olykor döbbenetesen erős és szép filmeket kapunk, bár valljuk meg, az őrültség ábrázolása minden rendezőnek és operatőrnek kihagyhatatlan ziccer.
Erős szürrealitás lengi körbe az alkotást és már a film első negyedében lejöhet a nézőnek, hogy ő itt bizony a rendező játékszere lesz. A Cyborg vagyok... az a típusú film, amire vonatkoztatott negatív kritikát el lehet intézni egy legyintéssel, miszerint a csóró delikvens nem értette a filmet, hiszen az csak a Kiválasztottak sajátja. Pedig az igazság az, hogy Park Chan-wook éppen ezt használja ki, amikor egy sefüle-sefarka, majdnem teljesen összefüggéstelen katyvaszt zúdít az emberre, melynek hiába értjük a célját, nem tudjuk elfogadni.
A Cyborg vagyok... afféle magas lóról leszóló film, melyet a rendező "Ezt kapjátok ki!" kiáltása kísér végig a magyar Rónán, s miután saját szemünkkel is megnézzük a filmet, figyeljünk jól, hátha meghalljuk a stáblista alatt a rendező gúnyos kacaját, amivel azt nyugtázza, hogy újabb pár embert sikerült bepaliznia. Bár nagyon szép (vizuálisan) és helyenként tartalmaz érdekes ötleteket, de egyébként egy tűzrevaló vacak, a rendezőtől eddig sokkal jobb filmeket láttunk.
|
Cyborg vagyok, amúgy minden oké (Saibogujiman kwenchana) feliratos dél-koreai dráma Rendező: Chan-wook Park Forgatókönyvíró: Chan-wook Park, Seo-Gyeong Jeong Zeneszerző: Yeong-wook Jo Operatőr: Jeong-hun Jeong Producer: Chan-wook Park Szereplők: Su-jeong Lim (Cha Young-goon) Rain (Park Il-sun) Ho-jeong Yu (Il-sun anyja) Yong-nyeo Lee (Young-goon anyja) Byeong-ok Kim (bíró) Dal-su Oh (Shin Duk-cheon) Hie-jin Choi (Choi Seul-gi) |
