SG.hu·
Csak a testeden át! - Ilyen nincs is mégis van
Az ideggyógyászok ajánlására úgy döntöttünk, hogy nem ajánljuk megtekintésre Hollywood legújabb romantikus komédiáját. Kapcsolja ki.
A tévés színészek egy-egy jó sorozatban való befutásuk után óhatatlanul is elkezdenek a nagyobb vászon és a nagyobb pénz felé kacsintgatni, hiszen mégis csak többet jelent a több zöldhasú a több nézőnél. A Születetett feleségek kikapós menyecskéjét, Gabrielle-t játszó Eva Longoria Parker is így tett. Tavaly a Testőrben keménykedett, idén pedig a Csak a testeden át című produkciót választotta azért, hogy Amerikában a két filmet összes megnézzék 4-5 millióan, miközben sorozatának egyes epizódjait hetente több mint 16 millióan látják.
Sebaj, minket ez abszolút nem izgat, hiszen ha moziba megyünk, akkor jó moziélményt és szerethető színészeket keresünk. Aki ezzel a filozófiával felvértezve látogatja a filmszínházakat, az a cikkünk tárgyát játszó termeket nagy ívben kerülje el, mert míg a Testőr még egy élvezhető, de közepes B-mozi volt, addig a Csak testeden át jó eséllyel pályázhatna majd a 2008-as filmek összesítésében a 10 legrosszabb film listájára.
Romantikus vígjátéknak titulált tragédia története szerint az irányításmániás Kate (Eva Longoria Parker) éppen házasodni készül Henry-vel (Paul Rudd), amikor egy randa balesetben meghal és felkerül valami Mennyországfélébe csak azért, hogy szellemét visszaküldjék a Földre, hogy valami feladatot elvégezzen a Mennybe jutás reményében. A bibi az egészben az, hogy Kate szabadszájúsága okán nem derül ki, hogy pontosan miről is lenne szó.
Nyilván a "szellem az élők között" téma romantikus feldolgozásaival ha nincs is tele a padlás, de a Ghost óta minden évben kapunk egy-kettőt. Ezek között akadnak remekül sikerültek (Ha igaz volna...) és pocsékok (Csak a testeden át!) is. A zárójelek közé szorított tartalmat olvasók az előző mondatból kideríthették, hogy bizony az új Longoria-film utóbbi kategóriába sorolható, legfőképp azért, mert nem is Longoria-film.
Aki a színésznő miatt akarná megtekinteni (van ilyen?) az nagyot fog nyelni az első pár percben bekövetkezett halála után és majd fél óráig pislogni, hogy bedőlt az előzeteseknek, hiszen jó sokáig fel sem tűnik a színen a latino szépség. (Egyébként az előzetest megtekintve mindenki megkapja a filmélményt, több nem is kell.) Ezért persze hálát rebeghetünk, hiszen a tavalyi Férjhez mész, mert azt mondtam óta nem láttunk ilyen ellenszenves karaktert és ripacs alakítást, mint a Csak a testeden át!-ban.
Maga a film, az újra szerelemre találó férfi története még érdekes is lehetne, de a szellemtéma és az azzal hozott felborulós, elesős, szellentős poénok tömkelege olyan alacsony szinten tartja a színvonalat, hogy idővel a mozi nézőtere merő sustorgássá fog változni, annyiszor kérnek a közönség tagjai a mellettük ülőtől elnézést.
Nyilván az alacsony színvonalú, kínos poénkodásnak is megvan a közönsége (bár a film szinte mindenhol megbukott), de a roppant panelekből álló film megtekintését tényleg csak orvosi felügyelet mellett javalljuk. A romantikus komédiák íróinak (ld. még 27 idegen igen) pedig azt javasolnánk, hogy lépjenek túl az "összejönnek - egyik fél elhallgat valamit - járnak - kiderül az a valami - sértődés - szakítás - a végén hepiend" klasszikus formulán, mert már baromi unalmas, főleg, ha tehetségtelen készítők kezébe kerül.
A tévés színészek egy-egy jó sorozatban való befutásuk után óhatatlanul is elkezdenek a nagyobb vászon és a nagyobb pénz felé kacsintgatni, hiszen mégis csak többet jelent a több zöldhasú a több nézőnél. A Születetett feleségek kikapós menyecskéjét, Gabrielle-t játszó Eva Longoria Parker is így tett. Tavaly a Testőrben keménykedett, idén pedig a Csak a testeden át című produkciót választotta azért, hogy Amerikában a két filmet összes megnézzék 4-5 millióan, miközben sorozatának egyes epizódjait hetente több mint 16 millióan látják.
Sebaj, minket ez abszolút nem izgat, hiszen ha moziba megyünk, akkor jó moziélményt és szerethető színészeket keresünk. Aki ezzel a filozófiával felvértezve látogatja a filmszínházakat, az a cikkünk tárgyát játszó termeket nagy ívben kerülje el, mert míg a Testőr még egy élvezhető, de közepes B-mozi volt, addig a Csak testeden át jó eséllyel pályázhatna majd a 2008-as filmek összesítésében a 10 legrosszabb film listájára.
Romantikus vígjátéknak titulált tragédia története szerint az irányításmániás Kate (Eva Longoria Parker) éppen házasodni készül Henry-vel (Paul Rudd), amikor egy randa balesetben meghal és felkerül valami Mennyországfélébe csak azért, hogy szellemét visszaküldjék a Földre, hogy valami feladatot elvégezzen a Mennybe jutás reményében. A bibi az egészben az, hogy Kate szabadszájúsága okán nem derül ki, hogy pontosan miről is lenne szó.
Nyilván a "szellem az élők között" téma romantikus feldolgozásaival ha nincs is tele a padlás, de a Ghost óta minden évben kapunk egy-kettőt. Ezek között akadnak remekül sikerültek (Ha igaz volna...) és pocsékok (Csak a testeden át!) is. A zárójelek közé szorított tartalmat olvasók az előző mondatból kideríthették, hogy bizony az új Longoria-film utóbbi kategóriába sorolható, legfőképp azért, mert nem is Longoria-film.
Aki a színésznő miatt akarná megtekinteni (van ilyen?) az nagyot fog nyelni az első pár percben bekövetkezett halála után és majd fél óráig pislogni, hogy bedőlt az előzeteseknek, hiszen jó sokáig fel sem tűnik a színen a latino szépség. (Egyébként az előzetest megtekintve mindenki megkapja a filmélményt, több nem is kell.) Ezért persze hálát rebeghetünk, hiszen a tavalyi Férjhez mész, mert azt mondtam óta nem láttunk ilyen ellenszenves karaktert és ripacs alakítást, mint a Csak a testeden át!-ban.
Maga a film, az újra szerelemre találó férfi története még érdekes is lehetne, de a szellemtéma és az azzal hozott felborulós, elesős, szellentős poénok tömkelege olyan alacsony szinten tartja a színvonalat, hogy idővel a mozi nézőtere merő sustorgássá fog változni, annyiszor kérnek a közönség tagjai a mellettük ülőtől elnézést.
Nyilván az alacsony színvonalú, kínos poénkodásnak is megvan a közönsége (bár a film szinte mindenhol megbukott), de a roppant panelekből álló film megtekintését tényleg csak orvosi felügyelet mellett javalljuk. A romantikus komédiák íróinak (ld. még 27 idegen igen) pedig azt javasolnánk, hogy lépjenek túl az "összejönnek - egyik fél elhallgat valamit - járnak - kiderül az a valami - sértődés - szakítás - a végén hepiend" klasszikus formulán, mert már baromi unalmas, főleg, ha tehetségtelen készítők kezébe kerül.
