SG.hu·
Nyolc tanú - Kibírható-e a feszültség?
A film, amiért a mozit kitalálták - bármennyire is fellengzősnek hathat a megállapítás, megállja a helyét. A Nyolc tanú igazi kincs a fertőben.
Bizony, a Nyolc tanúban ott a mozi lényegének sava-borsa. De kezdjük a kályhától, hiszen már azért is lehetett örülni a film eljövetelének, mert bár igazán jó nagyszabású hollywoodi akciófilmet azért olykor még láthatunk (a sok minősíthetetlen mellett), de a korrekt krimiket már nagyítóval kell keresni. És a Nyolc tanú valahol krimi is, hiszen meghúzódik benne halványan egy "Ki a tettes?"-szál. Ezen persze nem érdemes sokat agyalni, mert az évtizedes meglepő krimimegoldásokon felcseperedő nézőknek igazából nehéz meglepetést okozni, ezért jobb is, ha hagyjuk magunkat sodorni az árral.
A Nyolc tanúban az a szép (és a csúnya is egyszerre), hogy egy meglehetősen egyszerű szinopszissal dolgozik. Spanyolországban, egy csúcstalálkozó előtt sok ezer ember és tévékamerák szeme láttára meggyilkolják az Egyesült Államok elnökét, majd megindul a hajsza a tettes után. Ezeket az eseményeket láthatjuk a történésekben legfontosabb szerepet játszók szemszögéből.
A történet ennél rövidebb már nem is lehetne, hiszen nagyjából 20 percet ölel fel a másfél órás film, de ezt a 20 percet sokféleképpen, sokféle oldalról meséli el. Éppen ezért aggattuk rá az "igazi mozifilm" jelzőt, hiszen, ha akarjuk (amúgy nem akarjuk) akkor egyszerűen le lehetne bontani a filmet egy nyúlfakrnyi sztorira, mely senki figyelmét nem keltené fel, ha az eseményeket lineárisan egymás mögé raknánk.
Hogy ez a zsenge alapanyagból előállított produktumra pozitív vagy negatív fényt vet, azt mindenki eldönti saját maga - részünkről egy hatalmas piros ponttal jutalmaznánk a trükköt, hiszen az nem csak önmagáért van jelen a filmben. Minden egyes nézőpont képes egy platónyi pluszt hozzáadni a cselekményhez, mely segítségével egyre jobban világosodik fel a néző, miközben szédítő tempóban közelít a katarzis felé.
Ráadásul, köszönhetően a nézőpontok váltogatásának (mellesleg nem is nyolc tanúról van szó, de ha már ez a magyar címe...), folyamatos meglepetéseknek vagyunk kitéve. Nagyjából 20 percenként esik le az állunk és fura módon, amikor a legkevésbé érdekesnek tűnő visszaemlékezés következne (a harmadik), melyre már előre ásítana a néző, akkor kapjuk meg a legállkoppantóbb pofonokat.
Döcög és pöfög, izé, pörög, hú, de kafa! - mondhatnánk a filmre és mondjuk is, hiszen rég került a moziba a Nyolc tanúhoz hasonló csavaros és tempós film. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy sokakban méla unalmat ébreszthet ugyanazon események feszültséget gerjesztő újrabemutatára. Maga a formátum persze nem új, hiszen már Kuroszawa is alkalmazta a legendás Vihar kapujában című filmjében, azonban nem lenne teljes az ömlengő kritika, ha nem említenénk meg, hogy ha van film, melyben fel kell adnunk hitetlenségünket, akkor az a Nyolc tanú.
Hiába ugyanis minden élvezeti faktor, ha valaki a valóságot, realizmust akarja számon kérni a filmen, akkor az bizony röhögve cincálhatja darabokra azt. De itt jön a képbe, hogy aki elemezni akar, az vegyen két Duracellt és játsszon azokkal otthon. Az analitikus néző mellett az USA-ra fújóknak is kicsit rángatózhat a zoknijukba rejtett bugylibicska némely megoldástól. De szerencsére a legtöbb néző mégis olyan, hogy mosolyogva kikapcsol arra a másfél órára és megpróbálja háborítatlanul élvezni a filmet, s nem keres rejtett indítékokat, motivációkat, hiszen nem dokumentumfilmet néz, hanem egy hamisítatlan hollywoodi szórakoztatóipar terméket. (Itt érhető tetten egyébként, hogy a nagyon jó film nem egyenlő a hibátlan, tökéletes filmmel. Utóbbira az Út az ismeretlenbe a példa, viszont a Nyolc tanú, ha lehet, még szórakoztatóbbra sikeredett, minden hibája ellenére.)
Summa summarum, a Nyolc tanú igazi egypoénos film (a sok szemszögű bemutatás a poén, a filmben több poén is van), mely profi módon van összerakva. Nagyjából ismét lerakja a szórakoztató mozifilm alapjait, és ennél több nem is kell. Nagyszerű szórakozás, remek színészekkel, amit a kételkedő-kötekedő nézőknek messzire el kell kerülnie.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Bizony, a Nyolc tanúban ott a mozi lényegének sava-borsa. De kezdjük a kályhától, hiszen már azért is lehetett örülni a film eljövetelének, mert bár igazán jó nagyszabású hollywoodi akciófilmet azért olykor még láthatunk (a sok minősíthetetlen mellett), de a korrekt krimiket már nagyítóval kell keresni. És a Nyolc tanú valahol krimi is, hiszen meghúzódik benne halványan egy "Ki a tettes?"-szál. Ezen persze nem érdemes sokat agyalni, mert az évtizedes meglepő krimimegoldásokon felcseperedő nézőknek igazából nehéz meglepetést okozni, ezért jobb is, ha hagyjuk magunkat sodorni az árral.
A Nyolc tanúban az a szép (és a csúnya is egyszerre), hogy egy meglehetősen egyszerű szinopszissal dolgozik. Spanyolországban, egy csúcstalálkozó előtt sok ezer ember és tévékamerák szeme láttára meggyilkolják az Egyesült Államok elnökét, majd megindul a hajsza a tettes után. Ezeket az eseményeket láthatjuk a történésekben legfontosabb szerepet játszók szemszögéből.
A történet ennél rövidebb már nem is lehetne, hiszen nagyjából 20 percet ölel fel a másfél órás film, de ezt a 20 percet sokféleképpen, sokféle oldalról meséli el. Éppen ezért aggattuk rá az "igazi mozifilm" jelzőt, hiszen, ha akarjuk (amúgy nem akarjuk) akkor egyszerűen le lehetne bontani a filmet egy nyúlfakrnyi sztorira, mely senki figyelmét nem keltené fel, ha az eseményeket lineárisan egymás mögé raknánk.
Hogy ez a zsenge alapanyagból előállított produktumra pozitív vagy negatív fényt vet, azt mindenki eldönti saját maga - részünkről egy hatalmas piros ponttal jutalmaznánk a trükköt, hiszen az nem csak önmagáért van jelen a filmben. Minden egyes nézőpont képes egy platónyi pluszt hozzáadni a cselekményhez, mely segítségével egyre jobban világosodik fel a néző, miközben szédítő tempóban közelít a katarzis felé.
Ráadásul, köszönhetően a nézőpontok váltogatásának (mellesleg nem is nyolc tanúról van szó, de ha már ez a magyar címe...), folyamatos meglepetéseknek vagyunk kitéve. Nagyjából 20 percenként esik le az állunk és fura módon, amikor a legkevésbé érdekesnek tűnő visszaemlékezés következne (a harmadik), melyre már előre ásítana a néző, akkor kapjuk meg a legállkoppantóbb pofonokat.
Döcög és pöfög, izé, pörög, hú, de kafa! - mondhatnánk a filmre és mondjuk is, hiszen rég került a moziba a Nyolc tanúhoz hasonló csavaros és tempós film. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy sokakban méla unalmat ébreszthet ugyanazon események feszültséget gerjesztő újrabemutatára. Maga a formátum persze nem új, hiszen már Kuroszawa is alkalmazta a legendás Vihar kapujában című filmjében, azonban nem lenne teljes az ömlengő kritika, ha nem említenénk meg, hogy ha van film, melyben fel kell adnunk hitetlenségünket, akkor az a Nyolc tanú.
Hiába ugyanis minden élvezeti faktor, ha valaki a valóságot, realizmust akarja számon kérni a filmen, akkor az bizony röhögve cincálhatja darabokra azt. De itt jön a képbe, hogy aki elemezni akar, az vegyen két Duracellt és játsszon azokkal otthon. Az analitikus néző mellett az USA-ra fújóknak is kicsit rángatózhat a zoknijukba rejtett bugylibicska némely megoldástól. De szerencsére a legtöbb néző mégis olyan, hogy mosolyogva kikapcsol arra a másfél órára és megpróbálja háborítatlanul élvezni a filmet, s nem keres rejtett indítékokat, motivációkat, hiszen nem dokumentumfilmet néz, hanem egy hamisítatlan hollywoodi szórakoztatóipar terméket. (Itt érhető tetten egyébként, hogy a nagyon jó film nem egyenlő a hibátlan, tökéletes filmmel. Utóbbira az Út az ismeretlenbe a példa, viszont a Nyolc tanú, ha lehet, még szórakoztatóbbra sikeredett, minden hibája ellenére.)
Summa summarum, a Nyolc tanú igazi egypoénos film (a sok szemszögű bemutatás a poén, a filmben több poén is van), mely profi módon van összerakva. Nagyjából ismét lerakja a szórakoztató mozifilm alapjait, és ennél több nem is kell. Nagyszerű szórakozás, remek színészekkel, amit a kételkedő-kötekedő nézőknek messzire el kell kerülnie.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Nyolc tanú (Vantage Point) feliratos amerikai thriller, 90 perc, 2008 Rendező: Pete Travis Forgatókönyvíró: Barry Levy Operatőr: Amir M. Mokri Zene: Atli Örvarsson Producer: Ricardo Del Río , Neal H. Moritz Dennis Quaid (Thomas Barnes) Matthew Fox (Kent Taylor) Sigourney Weaver (Rex) Forest Whitaker (Howard Lewis) William Hurt (Ashton) Edgar Ramirez (Javier) Eduardo Noriega (Enrique) Said Taghmaoui (Suarez) Zoe Saldana (Angie Jones) Richard T. Jones (Holden) |
