Szekeres Viktor
War - Statham és Jet Li egymás ellen
Kegyetlen párbaj, akcióorgia, látványos jelenetek - ezt ígéri a War, amikor összeereszti Jason Stathamet és Jet Lit, hogy szedjék szét egymást.
Ez a beszéd, nem kell cicózni a magyar címmel - meghagyták az eredetit és (ettől függetlenül) annak rendje-módja szerint meg is bukott idehaza a film, nagyjából úgy, mint minden országban. De mi ennek az oka? Adva van napjaink két divatos akciósztárja, akik kábé ketten együtt kiteszik az állandóan rosszmájúan emlegetett Seagal-féle arckifejezés-repertoárt, mégis imádjuk őket, mert mind Jet Linek, mind Jason Stathamnek van jelenléte a vásznon, ha ezoterikus akarnék lenni, akkor azt írnám, hogy karizmájuk belengi a mozitermet.
(De most komolyan, mindig mosolyognivaló holmi arcjátékról és annak hiányáról olvasni. Hol érdekel valakit az, hogy Statham milyen színész. Kemény, mint Doszpot Péter, több nem kell. Majd talán 80 évesen, amikor elismerésképpen kap egy Oscar-jelölést egy elmúlásról szóló dráma mellékszerepéért...)
Oké, hogy egyikük sem különösebben népszerű, filmjeik nem különösebben sikeresek a moziban (kasszasiker kizárva), inkább DVD-n aratnak sikereket. De van olyan, aki azt gondolta, hogy ha a két kemény gyereket összeeresztik, azzal majd lehet egy nagyot aratni, pláne, hogy első találkozásuk az Egyetlenben határtalan csalódást eredményezett? Az aratás nem sikerült, de a célközönséget azért elérte a film.
Adódik a kérdés, mi üthet ki balul egy Statham - Li akciómoziban? Bármelyik nyeretlen kétéves rendező képes lenne összehozni egy látványos csihipuhit kettejükkel, főképp, ha különböző oldalon állnak. Forgatókönyv sem kell - és éppen ezen a tényezőn csúszott el a War. Ugyanis készült forgatókönyv és abba sajnos párbeszédeket is írtak a (valóban elsőfilmes) kezdő írók és ezzel gajra vágták az egész filmet. Hiszen a War inkább áll szájkaratéból, beszélgetős (hol feliratozott, hol rémes akcentussal előadott) jelenetekből, mintsem akcióból. Sőt, az írók olyan irányokba viszik el a műfajából adódóan eléggé kiszámítható sztorit, hogy kvázi önmagukat lövik vele lábon.)
Nagy kár, pedig a felütés akár érdekes is lehetne: Jack Crawford, FBI-ügynök (Statham) nemezisét üldözi, akin szeretne rettentő bosszút állni barátjának halála miatt. Eközben azonban az ellenfél saját kis pecsenyéjét sütögeti, és a kínai, valamint a japán maffia között játssza Joe-t az Egy maréknyi dollárból, csak annyi a különbség, hogy Jet Li nem Clint Eastwood.
Az efféle, párbajokat a középpontba helyező filmekkel az a legnagyobb baj, hogy iszonyatosan kiszámíthatóak, hiszen tudjuk, hogy a jó nyer úgyis, csak a sikerhez vezető út a kérdéses. Ha pedig véletlenül nem így lenne, akkor pedig nem szabad a kritikákban arról lelkendezni, hogy micsoda formabontás történt, hiszen azzal csak ellőnénk a film végét. Ez esetben is nyilvánvaló volt, hogy a Jó nyer, azt azonban elvárta volna az ember, hogy a Jó és a Rossz párszor összekerüljenek, megküzdjenek egymással, még akkor is, ha nem Párbaj, hanem Háború a film címe.
De talán nem is ez a film legnagyobb hibája: Statham és Li alig látható egyszerre, mindkettő saját kicsiny játékait űzi és bár egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egy kifejezetten unalmas első óra látja kárát ennek a keringőnek. Utána már hiába mondhatjuk azt, hogy a film záró harmadára belehúznak, lőttek a jó filmnek. Az értékelésünk maximum jólfésült kettes fölé lehet, mert nem feledjük a felvezetést.
Fura film a War. Olyan alapanyaggal kezd, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk, de az akcióorgiára számítók keservesen csalódhatnak a film nagy részének korhatáros, és a jónevű Corey Yuenhez képest meglehetősen fantáziátlan akcióorgiájában. Inkább jöjjön még egyszer valamelyik..., bármelyik Statham-film, a War nagy csalódás. (Bár egy akcentust is eltüntető hangtorzítót elfogadnék a film kellékesétől.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Ez a beszéd, nem kell cicózni a magyar címmel - meghagyták az eredetit és (ettől függetlenül) annak rendje-módja szerint meg is bukott idehaza a film, nagyjából úgy, mint minden országban. De mi ennek az oka? Adva van napjaink két divatos akciósztárja, akik kábé ketten együtt kiteszik az állandóan rosszmájúan emlegetett Seagal-féle arckifejezés-repertoárt, mégis imádjuk őket, mert mind Jet Linek, mind Jason Stathamnek van jelenléte a vásznon, ha ezoterikus akarnék lenni, akkor azt írnám, hogy karizmájuk belengi a mozitermet.
(De most komolyan, mindig mosolyognivaló holmi arcjátékról és annak hiányáról olvasni. Hol érdekel valakit az, hogy Statham milyen színész. Kemény, mint Doszpot Péter, több nem kell. Majd talán 80 évesen, amikor elismerésképpen kap egy Oscar-jelölést egy elmúlásról szóló dráma mellékszerepéért...)
Oké, hogy egyikük sem különösebben népszerű, filmjeik nem különösebben sikeresek a moziban (kasszasiker kizárva), inkább DVD-n aratnak sikereket. De van olyan, aki azt gondolta, hogy ha a két kemény gyereket összeeresztik, azzal majd lehet egy nagyot aratni, pláne, hogy első találkozásuk az Egyetlenben határtalan csalódást eredményezett? Az aratás nem sikerült, de a célközönséget azért elérte a film.
Adódik a kérdés, mi üthet ki balul egy Statham - Li akciómoziban? Bármelyik nyeretlen kétéves rendező képes lenne összehozni egy látványos csihipuhit kettejükkel, főképp, ha különböző oldalon állnak. Forgatókönyv sem kell - és éppen ezen a tényezőn csúszott el a War. Ugyanis készült forgatókönyv és abba sajnos párbeszédeket is írtak a (valóban elsőfilmes) kezdő írók és ezzel gajra vágták az egész filmet. Hiszen a War inkább áll szájkaratéból, beszélgetős (hol feliratozott, hol rémes akcentussal előadott) jelenetekből, mintsem akcióból. Sőt, az írók olyan irányokba viszik el a műfajából adódóan eléggé kiszámítható sztorit, hogy kvázi önmagukat lövik vele lábon.)
Nagy kár, pedig a felütés akár érdekes is lehetne: Jack Crawford, FBI-ügynök (Statham) nemezisét üldözi, akin szeretne rettentő bosszút állni barátjának halála miatt. Eközben azonban az ellenfél saját kis pecsenyéjét sütögeti, és a kínai, valamint a japán maffia között játssza Joe-t az Egy maréknyi dollárból, csak annyi a különbség, hogy Jet Li nem Clint Eastwood.
Az efféle, párbajokat a középpontba helyező filmekkel az a legnagyobb baj, hogy iszonyatosan kiszámíthatóak, hiszen tudjuk, hogy a jó nyer úgyis, csak a sikerhez vezető út a kérdéses. Ha pedig véletlenül nem így lenne, akkor pedig nem szabad a kritikákban arról lelkendezni, hogy micsoda formabontás történt, hiszen azzal csak ellőnénk a film végét. Ez esetben is nyilvánvaló volt, hogy a Jó nyer, azt azonban elvárta volna az ember, hogy a Jó és a Rossz párszor összekerüljenek, megküzdjenek egymással, még akkor is, ha nem Párbaj, hanem Háború a film címe.
De talán nem is ez a film legnagyobb hibája: Statham és Li alig látható egyszerre, mindkettő saját kicsiny játékait űzi és bár egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egy kifejezetten unalmas első óra látja kárát ennek a keringőnek. Utána már hiába mondhatjuk azt, hogy a film záró harmadára belehúznak, lőttek a jó filmnek. Az értékelésünk maximum jólfésült kettes fölé lehet, mert nem feledjük a felvezetést.
Fura film a War. Olyan alapanyaggal kezd, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk, de az akcióorgiára számítók keservesen csalódhatnak a film nagy részének korhatáros, és a jónevű Corey Yuenhez képest meglehetősen fantáziátlan akcióorgiájában. Inkább jöjjön még egyszer valamelyik..., bármelyik Statham-film, a War nagy csalódás. (Bár egy akcentust is eltüntető hangtorzítót elfogadnék a film kellékesétől.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése