SG.hu·
Törés - A jó hollywoodi krimi mintapéldánya
Ezt is megértük. A sok tucatthriller közepette Hollywood végre újjáélesztette a krimi műfaját és egy igen jó filmet kerekített.
Nem is tudom mikorra tehető, hogy a krimiket felváltották a thrillerek, ahol a rejtélyeket megpróbálták borzongással vegyíteni ahelyett, hogy a verbális küzdelemre és a szürke agysejtek zakatolására hegyezték volna ki a történetet. Mint ilyen nagyon hiányzott a jó krimi a mozikból, még akkor is, ha a nagyjából kiszámítható műfaj kétféle verzióval kecsegteti a nézőt. Az egyikben történik egy bűntett (általában gyilkosság) és a film végére a nyomozó a rejtély végére jár és leleplezi a gyilkost (általában az inast). Mára sajnos a Csontember-féle könyvadaptációk is megritkultak.
A krimik másik verziójában nem a gyilkos személye a kérdéses, hanem elfogásának mikéntje, illetőleg az, hogy ki nevet a végén, hogy sikerül-e egyáltalán elkapni őt és hogy hogyan sikerül tőrbe csalni - Columbo mindenki számára példa lehet. A Törés krimi-thriller mivolta már az első másodpercekben sejthető, ugyanis a meglehetősen hétköznapi történéseket baljós zene festi alá, így hihetjük, hogy akárcsak a tavasz meglepetésében, a Megérzésben, ezúttal sem egy sima drámát vagy love story-t láthatunk.
A történetről vétek lenne sokat elárulni, hiszen a Törés erőssége éppen abban rejtezik, hogy a néző elkezdi nézni a filmet és 45 percig egyszerűen fogalma sincs, hogy mi fog történni, milyen krimi lesz, milyen irányba megy el a film, ugyanis minden egyszerre egyértelmű és kétértelmű. Munkahelyi jelenetek (egy jómódú öreg rendszertervező munkáját látjuk), vad szeretkezések (egy fiatal nő és szeretője kerül egyre közelebb egymáshoz), egy bűntett képei és a rendőrség reakciói váltogatják egymást.
Ezeket a képeket elnézve pedig jó idő eltelik, amíg a néző előtt kikristályosodik, hogy éppen mi zajlik a vásznon, mire megy ki a játék, mi fog történni a film második órájában. És éppen emiatt a homályos sejtetés miatt nehéz értékelni a filmet. Hiszen aki az előzetes alapján dönt úgy, hogy benevez a filmre, az éppen ezt a meglepetés-faktort bukja el, hiszen a trailerben a történet nagy vonalakban kiderül, így könnyen meglehet, hogy a sztori alapjait ismerő néző szétunja magát a pörgősnek közel sem nevezhető felvezetésen.
Akik viszont az ismeretlenbe ülnek bele, azokat majd szétveti a feszültség és még inkább az izgatott várakozás, hogy mi lesz itt a végkifejlet. A hollywoodi filmek többségével ellentétben a Törés minden, csak nem kiszámítható, hiszen mind a kétféle lehetséges befejezést láthattuk már többször. Így bár vagy-vagy szitut teremt a film, de - természetesen okosan - még ezt a választást is megpróbálják kikerülni a készítők.
Ez eléggé sután ugyan, de sikerül is, hiszen az ügyben nyomozók portréja egy erőteljes rendőrség-kritikát is tartalmaz, legalábbis a kritikus csak ennek meri betudni, hogy egy mérföldekről kiabáló nyomot nem képesek felderíteni a zsaruk - szerencsére, hiszen egyébként meglehetősen rövid lett volna a film. Így viszont kapunk 105 percnyi feszültséget, mely hosszú játékidőt két generáció legtehetségesebb színésze, az ősprofi Anthony Hopkins és az idén Oscar-díjra jelölt Ryan Gosling tesz leginkább élvezetessé.
A kellőképpen homályos kritikát a film élvezhetősége kívánja meg, a konkrét értékelést azonban a prekoncepciók határozzák meg. Akik véletlenszerűen egy jó krimit akarnak látni lélektani és verbális párbajokkal, jogi csűrés-csavarással, azok feltétlenül nézzék meg a Törést, nem fognak csalódni, és még találgatni is lehet, ami a krimik egyik lényeges tényezője. Akik azonban tudják hogy mire számítsanak (akárcsak a már előcitált Sandra Bullock-féle Megérzés esetében), elveszítik az első háromnegyed óra izgalmait és kérdőjeleit, így számukra unalomba fulladhat a Törés. Éppen ezért nekik az is bőven elég, ha megkérdezik valakitől, hogy mire is ment ki az a bizonyos játék...
Persze nem minden papsajt. Ha osztályoznánk a filmet (nem szokásunk), egy manapság remeknek számító 6-os osztályzatot érne a 10-es skálán, hisz nem szabad elfelednünk, hogy a főszál mellett párhuzamosan zajló etikai, karrierista, magán-mellékszál közel sem annyira érdekes, mint a fősodor. Egy azonban biztos: még sok, a Töréshez hasonló, kiszámíthatatlannak tetsző krimire lenne szüksége Hollywoodnak, ha ki akarják rántani valahogy a tucatthriller-latyakba rekedt műfaj szekerét.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Nem is tudom mikorra tehető, hogy a krimiket felváltották a thrillerek, ahol a rejtélyeket megpróbálták borzongással vegyíteni ahelyett, hogy a verbális küzdelemre és a szürke agysejtek zakatolására hegyezték volna ki a történetet. Mint ilyen nagyon hiányzott a jó krimi a mozikból, még akkor is, ha a nagyjából kiszámítható műfaj kétféle verzióval kecsegteti a nézőt. Az egyikben történik egy bűntett (általában gyilkosság) és a film végére a nyomozó a rejtély végére jár és leleplezi a gyilkost (általában az inast). Mára sajnos a Csontember-féle könyvadaptációk is megritkultak.
A krimik másik verziójában nem a gyilkos személye a kérdéses, hanem elfogásának mikéntje, illetőleg az, hogy ki nevet a végén, hogy sikerül-e egyáltalán elkapni őt és hogy hogyan sikerül tőrbe csalni - Columbo mindenki számára példa lehet. A Törés krimi-thriller mivolta már az első másodpercekben sejthető, ugyanis a meglehetősen hétköznapi történéseket baljós zene festi alá, így hihetjük, hogy akárcsak a tavasz meglepetésében, a Megérzésben, ezúttal sem egy sima drámát vagy love story-t láthatunk.
A történetről vétek lenne sokat elárulni, hiszen a Törés erőssége éppen abban rejtezik, hogy a néző elkezdi nézni a filmet és 45 percig egyszerűen fogalma sincs, hogy mi fog történni, milyen krimi lesz, milyen irányba megy el a film, ugyanis minden egyszerre egyértelmű és kétértelmű. Munkahelyi jelenetek (egy jómódú öreg rendszertervező munkáját látjuk), vad szeretkezések (egy fiatal nő és szeretője kerül egyre közelebb egymáshoz), egy bűntett képei és a rendőrség reakciói váltogatják egymást.
Ezeket a képeket elnézve pedig jó idő eltelik, amíg a néző előtt kikristályosodik, hogy éppen mi zajlik a vásznon, mire megy ki a játék, mi fog történni a film második órájában. És éppen emiatt a homályos sejtetés miatt nehéz értékelni a filmet. Hiszen aki az előzetes alapján dönt úgy, hogy benevez a filmre, az éppen ezt a meglepetés-faktort bukja el, hiszen a trailerben a történet nagy vonalakban kiderül, így könnyen meglehet, hogy a sztori alapjait ismerő néző szétunja magát a pörgősnek közel sem nevezhető felvezetésen.
Akik viszont az ismeretlenbe ülnek bele, azokat majd szétveti a feszültség és még inkább az izgatott várakozás, hogy mi lesz itt a végkifejlet. A hollywoodi filmek többségével ellentétben a Törés minden, csak nem kiszámítható, hiszen mind a kétféle lehetséges befejezést láthattuk már többször. Így bár vagy-vagy szitut teremt a film, de - természetesen okosan - még ezt a választást is megpróbálják kikerülni a készítők.
Ez eléggé sután ugyan, de sikerül is, hiszen az ügyben nyomozók portréja egy erőteljes rendőrség-kritikát is tartalmaz, legalábbis a kritikus csak ennek meri betudni, hogy egy mérföldekről kiabáló nyomot nem képesek felderíteni a zsaruk - szerencsére, hiszen egyébként meglehetősen rövid lett volna a film. Így viszont kapunk 105 percnyi feszültséget, mely hosszú játékidőt két generáció legtehetségesebb színésze, az ősprofi Anthony Hopkins és az idén Oscar-díjra jelölt Ryan Gosling tesz leginkább élvezetessé.
A kellőképpen homályos kritikát a film élvezhetősége kívánja meg, a konkrét értékelést azonban a prekoncepciók határozzák meg. Akik véletlenszerűen egy jó krimit akarnak látni lélektani és verbális párbajokkal, jogi csűrés-csavarással, azok feltétlenül nézzék meg a Törést, nem fognak csalódni, és még találgatni is lehet, ami a krimik egyik lényeges tényezője. Akik azonban tudják hogy mire számítsanak (akárcsak a már előcitált Sandra Bullock-féle Megérzés esetében), elveszítik az első háromnegyed óra izgalmait és kérdőjeleit, így számukra unalomba fulladhat a Törés. Éppen ezért nekik az is bőven elég, ha megkérdezik valakitől, hogy mire is ment ki az a bizonyos játék...
Persze nem minden papsajt. Ha osztályoznánk a filmet (nem szokásunk), egy manapság remeknek számító 6-os osztályzatot érne a 10-es skálán, hisz nem szabad elfelednünk, hogy a főszál mellett párhuzamosan zajló etikai, karrierista, magán-mellékszál közel sem annyira érdekes, mint a fősodor. Egy azonban biztos: még sok, a Töréshez hasonló, kiszámíthatatlannak tetsző krimire lenne szüksége Hollywoodnak, ha ki akarják rántani valahogy a tucatthriller-latyakba rekedt műfaj szekerét.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
