SG.hu·
Grindhouse: Halálbiztos - Kurt Russell csúcsformában
Quentin Tarantino visszatért, ráadásul egy speciálisan Európára tervezett agymenéssel. Biztonsági öveket becsatolni, tessék kapaszkodni!
Vajon jól tette-e a külföldi stúdió a hatalmas bukás után, hogy akárcsak a Kill Billt, a Grindhouse-t is kettévágta? (Előzmények és gyorstalpaló a Grindhouse-ról) Ha azt nézzük, hogy a fullos amerikai élményt nem kapjuk meg, akkor semmiféleképpen sem, de igazából kinek van szüksége Európában Amerikára? Itthon a műfajnak semmi hagyománya nincs és csak nagyon kevesen vagyunk olyanok, akik elnéztek volna egy több mint három órás dumálós csajos-slasher filmet és egy zombimozit. Egyszerűen nincs sok értelme, hiszen még Amerikában is iszonyat nagyot hasalt a Grindhouse, a 67 milliós gyártási költség mellé még 25 milliónyi bevételt sem tudott produkálni.
Viszont így a kettévágással bár elvesztettük az egyik minielőzetest (majd októberben, ha jön a Terrorbolygó, megkapjuk Machete-t, a többi meg fent van a videómegosztó oldalakon), viszont kaptunk minimum 30 percnyi Quentin Tarantinót. Elvesztettük a kimaradt 10 - 15 perces tekercs élményét, viszont legalább teljes lesz a sztorink - vagyis igazából csak egy kis pénzt bukunk, a mozijegy árát, amivel ráduplázunk a filmre. Ha ugyan ráduplázunk, mert nyilván sokan be fognak inteni a döntést meghozó stúdiónak és alternatív forrásokhoz fognak nyúlni - de nem a magyar DVD-khez, melyek a filmhez hasonlóan ugyancsak különálló egészekként fognak megjelenni.
Kezdetnek a Halálbiztos kerül be hozzánk, mely általános vélemények szerint gyengébb, mint a Robert Rodriguez-féle Terrorbolygó. De miről is szól a film? Baromira nem lényeges, mert nem a történet teszi érdekessé a filmet. Van pár cserfes lányka, akik isznak, dugnak és füveznek és van egy kaszkadőrünk randa nagy fekete kocsival, aki les rájuk. Vajon mit akarhat?- tehetné fel a kérdést a kezdő mozizó, de a körülötte ülők csak lecsapnák őt, mint egy taxiórát, mivel tök egyértelmű a képlet.
Tarantino tehát rendezett elvileg egy slasher filmet. A slasher műfaja nem csak most, hanem anno is igen kedvelt volt, mázsaszámra készültek a horrorok, melyekben a rémek és egyéb titokzatos egyének öldösték a nagymellű sikongató lányokat. (Elismerés is illeti, hogy nem a manapság divatos csontkollekció tipus képviselőit nyerte meg, hanem nagyfenekű és pocakkal is rendelkező lánykákat.) Ezt a műfajt mosta össze QT a 70-es évek kaszkadőrös, autósüldözős, B-kategóriás filmjeivel és kerekedett belőle... valami.
Valami, ami mérhetetlenül élvezetes. És hihetetlenül lassú és vontatott. És ezt az ellentmondást nem egyszerű feloldani. Az egyszeri mozinéző hacsak nem diehard Tarantino-rajongó, valószínűleg nem fogja értékelni azt, hogy nagyjából a film első 45 perce arról szól, hogy pár tipikus leányzó csacsog egymással és nem történik semmi. Mármint a filmben nem történik semmi, mert egyébként olykor a hangi és képi hatásoktól simán elalél a rajongó, csak kapkodja a fejét, hogy mennyi filmes utalást szúr ki a filmben (és mennyit nem) - és itt nem csak arra gondolunk, amit a közönség zöme egyedüliként fog kiszúrni (a telefonos csengőhang.)
A Halálbiztos tele van klasszikus Tarantino-védjegyekkel. QT átvesz dialógokat a Kutyaszorítóbanból, utalgat a Ponyvaregényre, a Kill Billből még karaktereket is másol. A nagy gond, hogy a szócsöve ezekhez az utalásokhoz pár buta szőke (és nem szőke), akik szájából nagyon hiteltelennek hangzanak ezek a trendi dumák. (Amire rá is erősít a Schéry András-féle magyar szöveg, mely rengeteg félrefordítást és dramaturgiai bakit tartalmaz.)
De kit érdekel a hiteltelenség, a filmélmény a lényeg. A kezdet és a film első fele ilyen szempontból fenomenálisra sikeredett, a PR-kampány során emlegetett karcosság, a '70-es évek filmjeinek gagyi fílingje a film első részében végig jelen van, csak azért, hogy a végére valamiért teljesen eltűnjön. Ennek ellenére az egész mozi, akárcsak a Kill Bill, igazi tisztelgés, ami vagy behúzza az embert az elején a főcímnél vagy mindvégig csak csodálkozó ámulást vált ki a nézőből.
A Halálbiztos igazi moziélmény lett, amit meggyőződésem, hogy itthon csak kevesek fognak fogyaszthatónak találni a nemrajongók között (a rajongók reakciója le van zsírozva). Egyszerűen túlságosan bennfentes mozit készített Tarantino és elképzelhetetlenül lassút. Ha nem lenne a végén egy akciójelenet, akkor tényleg egy 113 perces beszélgetős filmről szólna a fáma, de igazából az autóüldözés sem teszi kihagyhatatlanná a filmet. (Azért a zeneválasztásért megint jár jó pár jó pont!)
Ez van, nem mindenki alél el a beállításoktól és a folytonos kikacsintásoktól, mostanság más is kell a filmbe. Nyilván jól elvolt Tarantino a forgatás alatt, akadt egy halom jó ötlete is, de istenigazából ő már nem az a cool csávó, aki régen volt - csak coolnak akar látszani, hogy ezt a trendi szót használjam. Az igazi cool arc a filmben Kurt Russell és pont.
Vajon jól tette-e a külföldi stúdió a hatalmas bukás után, hogy akárcsak a Kill Billt, a Grindhouse-t is kettévágta? (Előzmények és gyorstalpaló a Grindhouse-ról) Ha azt nézzük, hogy a fullos amerikai élményt nem kapjuk meg, akkor semmiféleképpen sem, de igazából kinek van szüksége Európában Amerikára? Itthon a műfajnak semmi hagyománya nincs és csak nagyon kevesen vagyunk olyanok, akik elnéztek volna egy több mint három órás dumálós csajos-slasher filmet és egy zombimozit. Egyszerűen nincs sok értelme, hiszen még Amerikában is iszonyat nagyot hasalt a Grindhouse, a 67 milliós gyártási költség mellé még 25 milliónyi bevételt sem tudott produkálni.
Viszont így a kettévágással bár elvesztettük az egyik minielőzetest (majd októberben, ha jön a Terrorbolygó, megkapjuk Machete-t, a többi meg fent van a videómegosztó oldalakon), viszont kaptunk minimum 30 percnyi Quentin Tarantinót. Elvesztettük a kimaradt 10 - 15 perces tekercs élményét, viszont legalább teljes lesz a sztorink - vagyis igazából csak egy kis pénzt bukunk, a mozijegy árát, amivel ráduplázunk a filmre. Ha ugyan ráduplázunk, mert nyilván sokan be fognak inteni a döntést meghozó stúdiónak és alternatív forrásokhoz fognak nyúlni - de nem a magyar DVD-khez, melyek a filmhez hasonlóan ugyancsak különálló egészekként fognak megjelenni.
Kezdetnek a Halálbiztos kerül be hozzánk, mely általános vélemények szerint gyengébb, mint a Robert Rodriguez-féle Terrorbolygó. De miről is szól a film? Baromira nem lényeges, mert nem a történet teszi érdekessé a filmet. Van pár cserfes lányka, akik isznak, dugnak és füveznek és van egy kaszkadőrünk randa nagy fekete kocsival, aki les rájuk. Vajon mit akarhat?- tehetné fel a kérdést a kezdő mozizó, de a körülötte ülők csak lecsapnák őt, mint egy taxiórát, mivel tök egyértelmű a képlet.
Tarantino tehát rendezett elvileg egy slasher filmet. A slasher műfaja nem csak most, hanem anno is igen kedvelt volt, mázsaszámra készültek a horrorok, melyekben a rémek és egyéb titokzatos egyének öldösték a nagymellű sikongató lányokat. (Elismerés is illeti, hogy nem a manapság divatos csontkollekció tipus képviselőit nyerte meg, hanem nagyfenekű és pocakkal is rendelkező lánykákat.) Ezt a műfajt mosta össze QT a 70-es évek kaszkadőrös, autósüldözős, B-kategóriás filmjeivel és kerekedett belőle... valami.
Valami, ami mérhetetlenül élvezetes. És hihetetlenül lassú és vontatott. És ezt az ellentmondást nem egyszerű feloldani. Az egyszeri mozinéző hacsak nem diehard Tarantino-rajongó, valószínűleg nem fogja értékelni azt, hogy nagyjából a film első 45 perce arról szól, hogy pár tipikus leányzó csacsog egymással és nem történik semmi. Mármint a filmben nem történik semmi, mert egyébként olykor a hangi és képi hatásoktól simán elalél a rajongó, csak kapkodja a fejét, hogy mennyi filmes utalást szúr ki a filmben (és mennyit nem) - és itt nem csak arra gondolunk, amit a közönség zöme egyedüliként fog kiszúrni (a telefonos csengőhang.)
A Halálbiztos tele van klasszikus Tarantino-védjegyekkel. QT átvesz dialógokat a Kutyaszorítóbanból, utalgat a Ponyvaregényre, a Kill Billből még karaktereket is másol. A nagy gond, hogy a szócsöve ezekhez az utalásokhoz pár buta szőke (és nem szőke), akik szájából nagyon hiteltelennek hangzanak ezek a trendi dumák. (Amire rá is erősít a Schéry András-féle magyar szöveg, mely rengeteg félrefordítást és dramaturgiai bakit tartalmaz.)
De kit érdekel a hiteltelenség, a filmélmény a lényeg. A kezdet és a film első fele ilyen szempontból fenomenálisra sikeredett, a PR-kampány során emlegetett karcosság, a '70-es évek filmjeinek gagyi fílingje a film első részében végig jelen van, csak azért, hogy a végére valamiért teljesen eltűnjön. Ennek ellenére az egész mozi, akárcsak a Kill Bill, igazi tisztelgés, ami vagy behúzza az embert az elején a főcímnél vagy mindvégig csak csodálkozó ámulást vált ki a nézőből.
A Halálbiztos igazi moziélmény lett, amit meggyőződésem, hogy itthon csak kevesek fognak fogyaszthatónak találni a nemrajongók között (a rajongók reakciója le van zsírozva). Egyszerűen túlságosan bennfentes mozit készített Tarantino és elképzelhetetlenül lassút. Ha nem lenne a végén egy akciójelenet, akkor tényleg egy 113 perces beszélgetős filmről szólna a fáma, de igazából az autóüldözés sem teszi kihagyhatatlanná a filmet. (Azért a zeneválasztásért megint jár jó pár jó pont!)
Ez van, nem mindenki alél el a beállításoktól és a folytonos kikacsintásoktól, mostanság más is kell a filmbe. Nyilván jól elvolt Tarantino a forgatás alatt, akadt egy halom jó ötlete is, de istenigazából ő már nem az a cool csávó, aki régen volt - csak coolnak akar látszani, hogy ezt a trendi szót használjam. Az igazi cool arc a filmben Kurt Russell és pont.
|
Grindhouse: Halálbiztos (Grindhouse: Death Proof) amerikai thriller, 113 perc, 2007 Rendező: Quentin Tarantino Forgatókönyvíró: Quentin Tarantino Operatőr: Quentin Tarantino Kurt Russell (Stuntman Mike) Sydney Tamiia Poitier (Jungle Julia) Rose McGowan (Pam) Rosario Dawson (Abernathy) Vanessa Ferlito (Butterfly) Jordan Ladd (Shanna) Tracie Thoms (Kim) Mary Elizabeth Winstead (Lee) Marley Shelton (Dr. Dakota Block) Quentin Tarantino (Warren) Eli Roth (Dov) Zoe Bell (Zoe) |
