SG.hu·
A tíz csapás - A frászt hozza rád!
Az olykor borzongató képi világú biblikus témájú film csakis erős idegzetűeknek készült. A többieknek jobb lesz vigyázni.
Újabb komolyabb hangvételű horror került a mozikba, mely megpróbálja elkerülni a műfaji csapdákat és az önirónia minden szikrája nélkül kivitelezni a súlyos témát. A marsallbot Stephen Hopkins kezébe került, ami akár jót is jelenthetne, hiszen a kilencvenes évek egy-két, a nosztalgia fényében jobbnak tetsző filmje fűződik a nevéhez (Ragadozók, Időzített bomba, Lost in Space). Ilyen háttérrel meglepő, hogy a 21. században csakis tévéfilmekkel és sorozatokkal foglalkozott a rendező. A Traffic című minisorozat és a sokszoros díjnyertes The Life and Death of Peter Sellers című tévéfilm mellett többek között neki köszönhetjük a 24 című akciószéria első évados epizódjainak zömét, mondhatni Hopkins volt a felelős a kultsorozat vizuális megvalósításáért, ő tette le az alapokat.
A tíz csapás - mint ahogy azt a cím is mutatja - egy bibliai színezetű thriller, melynek főszereplője Katherine Winter (alakítja a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank), volt misszionárius egyetemi tanár, aki arra szakosodott, hogy különböző vallásos mendemondákat, hiedelmeket cáfoljon meg és mindazokra racionális magyarázatokat keressen. Legújabb megbízatása, mely elszólítja a katedráról, egy déli kisvárosba hívja, ahol a lakók elmondásuk szerint a bibliai tíz csapást kényszerülnek elszenvedni. Hű fegyverhordozójával Katherine a helyszínre siet, hogy szemügyre vegye az állítólagosan véres vizű tavat (ld. még első csapás).
Természetfeletti jelenségekkel van dolgunk vagy ismét csak egy jól megszervezett és ördögi tervet eszelt ki valaki? A nyomozást körbeölelő képet persze enyhén árnyalja, hogy a főhőst klasszikus filmes eszközként - kezdetben meglehetősen feleslegesen - folyamatosan kísérti a múltja. A délen, Louisiana államban folyó nyomozás sem olyan markánsan "déli", mint 2005 egyik legjobb thrillerének, A titkok kulcsának a miliője esetében, ugyanis Kate Hudson filmjében sikerült megteremteni azt a klasszikus atmoszférát, melynek kedvéért elég gyakran zarándokolnak a filmesek a déli államokba. Hiába van itt is meg a csodaszép képi világ, ha azok hangulatát már nem sikerült átadni nekünk.
Igazából a Tíz csapás nem szorul különösebb ostorozásra, hiszen megteszi azt a film maga is. Hiába van meg a viszonylag egyszerű és tényleg egy mondatban leírható történet, ha az egészet úgy sikerült filmmé fűzni, hogy a végeredménynek se füle-se farka nem lett. A szereplők ide-oda kóvályognak, olykor tesznek valamit, miközben a készítők meglehetősen ütemtelenül próbálják (szó szerint) lezavarni a bibliai csapásokat, illetve azok modern interpretációját.
Az ütemtelenségen azt értem, hogy először tíz perc alatt minimum 3-4 csapás is éri a falut, majd jó ideig kell várni a következőre, hogy a filmesek ismét kapkodóra fogják az isteni harag megjelenítését. Ez a kapkodás pedig sajnos meg is látszik a végeredményen. Az összképen az sem segít, hogy Swank mellett még egy nagy nevet, Stephen Rea-t is "leigazolták", akinek a mellékszerepe oly felesleges és majdhogynem logikátlan, hogy szinte a néző sajnálja meg a színészt...
Az említett teszetoszaság leginkább ott érhető tetten, hogy a film egyáltalán nem bosszantóan rossz, hanem mindössze bántóan jellegtelen, semmilyen. Nem érezzük úgy, hogy aggódnunk kellene a főszereplőért (vagy a városért), apátiával telve figyeljünk a történéseket. Olykor-olykor felszisszenünk, hogy "Na és, akkor mi van?" és hagyjuk, hogy a film szépen lassan csordogáljon a vége felé. A vége felé, amikor az utolsó 7-8 percben felvillan valami, ami mutatja, hogy sokkal több volt a történetben, mint amit végülis sikerült kihozni belőle. Az utolsó percek ugyanis nagyon kellemes (bár biztos sokak szerint banális) fordulatokkal és történésekkel kecsegtetnek minket, de ezzel mit sem érnek azok, akik félidőben elhagyták a vetítőtermet.
Tiszta szívből éppen ezért nem is tudom senkinek ajánlani a filmet. Helye van az idei termésben, voltak jóval gyengébb próbálkozások is és sajnos el kell fogadni azt a tényt, hogy a film befejezése nem teszi jóvá, nem javítja fel az azt megelőző másfél óra szenvedést, melyet mindössze pár Dolby Surround ijesztgetés dob fel. A tíz csapás tisztességesen elkészített, de tökéletesen érdektelen film, ami megannyi ziccert hagyott kihasználatlanul. Kár érte...
Újabb komolyabb hangvételű horror került a mozikba, mely megpróbálja elkerülni a műfaji csapdákat és az önirónia minden szikrája nélkül kivitelezni a súlyos témát. A marsallbot Stephen Hopkins kezébe került, ami akár jót is jelenthetne, hiszen a kilencvenes évek egy-két, a nosztalgia fényében jobbnak tetsző filmje fűződik a nevéhez (Ragadozók, Időzített bomba, Lost in Space). Ilyen háttérrel meglepő, hogy a 21. században csakis tévéfilmekkel és sorozatokkal foglalkozott a rendező. A Traffic című minisorozat és a sokszoros díjnyertes The Life and Death of Peter Sellers című tévéfilm mellett többek között neki köszönhetjük a 24 című akciószéria első évados epizódjainak zömét, mondhatni Hopkins volt a felelős a kultsorozat vizuális megvalósításáért, ő tette le az alapokat.
A tíz csapás - mint ahogy azt a cím is mutatja - egy bibliai színezetű thriller, melynek főszereplője Katherine Winter (alakítja a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank), volt misszionárius egyetemi tanár, aki arra szakosodott, hogy különböző vallásos mendemondákat, hiedelmeket cáfoljon meg és mindazokra racionális magyarázatokat keressen. Legújabb megbízatása, mely elszólítja a katedráról, egy déli kisvárosba hívja, ahol a lakók elmondásuk szerint a bibliai tíz csapást kényszerülnek elszenvedni. Hű fegyverhordozójával Katherine a helyszínre siet, hogy szemügyre vegye az állítólagosan véres vizű tavat (ld. még első csapás).
Természetfeletti jelenségekkel van dolgunk vagy ismét csak egy jól megszervezett és ördögi tervet eszelt ki valaki? A nyomozást körbeölelő képet persze enyhén árnyalja, hogy a főhőst klasszikus filmes eszközként - kezdetben meglehetősen feleslegesen - folyamatosan kísérti a múltja. A délen, Louisiana államban folyó nyomozás sem olyan markánsan "déli", mint 2005 egyik legjobb thrillerének, A titkok kulcsának a miliője esetében, ugyanis Kate Hudson filmjében sikerült megteremteni azt a klasszikus atmoszférát, melynek kedvéért elég gyakran zarándokolnak a filmesek a déli államokba. Hiába van itt is meg a csodaszép képi világ, ha azok hangulatát már nem sikerült átadni nekünk.
Igazából a Tíz csapás nem szorul különösebb ostorozásra, hiszen megteszi azt a film maga is. Hiába van meg a viszonylag egyszerű és tényleg egy mondatban leírható történet, ha az egészet úgy sikerült filmmé fűzni, hogy a végeredménynek se füle-se farka nem lett. A szereplők ide-oda kóvályognak, olykor tesznek valamit, miközben a készítők meglehetősen ütemtelenül próbálják (szó szerint) lezavarni a bibliai csapásokat, illetve azok modern interpretációját.
Az ütemtelenségen azt értem, hogy először tíz perc alatt minimum 3-4 csapás is éri a falut, majd jó ideig kell várni a következőre, hogy a filmesek ismét kapkodóra fogják az isteni harag megjelenítését. Ez a kapkodás pedig sajnos meg is látszik a végeredményen. Az összképen az sem segít, hogy Swank mellett még egy nagy nevet, Stephen Rea-t is "leigazolták", akinek a mellékszerepe oly felesleges és majdhogynem logikátlan, hogy szinte a néző sajnálja meg a színészt...
Az említett teszetoszaság leginkább ott érhető tetten, hogy a film egyáltalán nem bosszantóan rossz, hanem mindössze bántóan jellegtelen, semmilyen. Nem érezzük úgy, hogy aggódnunk kellene a főszereplőért (vagy a városért), apátiával telve figyeljünk a történéseket. Olykor-olykor felszisszenünk, hogy "Na és, akkor mi van?" és hagyjuk, hogy a film szépen lassan csordogáljon a vége felé. A vége felé, amikor az utolsó 7-8 percben felvillan valami, ami mutatja, hogy sokkal több volt a történetben, mint amit végülis sikerült kihozni belőle. Az utolsó percek ugyanis nagyon kellemes (bár biztos sokak szerint banális) fordulatokkal és történésekkel kecsegtetnek minket, de ezzel mit sem érnek azok, akik félidőben elhagyták a vetítőtermet.
Tiszta szívből éppen ezért nem is tudom senkinek ajánlani a filmet. Helye van az idei termésben, voltak jóval gyengébb próbálkozások is és sajnos el kell fogadni azt a tényt, hogy a film befejezése nem teszi jóvá, nem javítja fel az azt megelőző másfél óra szenvedést, melyet mindössze pár Dolby Surround ijesztgetés dob fel. A tíz csapás tisztességesen elkészített, de tökéletesen érdektelen film, ami megannyi ziccert hagyott kihasználatlanul. Kár érte...
|
A tíz csapás (The Reaping) feliratos amerikai horror, 96 perc, 2007 Rendező: Stephen Hopkins Forgatókönyvíró: Carey Hayes Zeneszerző: John Frizzell Operatőr: Peter Levy Szereplők: Hilary Swank (Katherine Winter) David Morrissey (Doug) Idris Elba (Ben) AnnaSophia Robb (Loren McConnell) William Ragsdale (Cade seriff) Stephen Rea (Costigan atya) Andrea Frankle (Maddie McConnell) |
