SG.hu·
Az Utolsó skót király - Whitaker megérdemelten zsebelte be az Oscar-t
Jól megkomponált, nagy hátszelű Oscarra szánt sikerfilm, amely összességében középszerű, álmos filmélményt eredményez.
A film, amiért Forest Whitaker-t Oscar-díjra jelölték! Mindenki serényen fel is kapja a fejét a díjátadó előtt három héttel, és dúlt-fúlt magában. Az előzetes becslések ugyanis sima győzelmet jövendöltek, a magyar mozikban pedig még híre hamva se volt a kérdéses munkának. Fülünkbe juthatott máshonnan a film létezése? Nem nagyon. Legfeljebb ha megrögzött fesztiválrajongóként a kimódolt amerikai elit-díjátadók honlapjára tévedtünk az Oscar-átadó előtti hónapokban.
"Biztos kiemelkedő film lehet!" mondtuk volna néhány éve feltétlen lelkesedéssel, kevesebb Oscar-rutinnal. A díj utóbbi években elharapózott tendenciáit kiismert tapasztalt vén rókaként azonban a film mögött egyértelműen az akadémia szája íze szerint készült, a megfelelő helyeken kemény pénzek árán bepromózott, rugóra járó oscar-terméket sejtünk. Igen, pontosan olyat, amely alapból legalább 120 percen keresztül kíván a vásznon tartózkodni és amelynek érdemei elismerendők, szerethetősége és újranézhetősége azonban a nulla közelében stagnál. Nem degradálni szeretnénk ezzel a filmet, Isten ments az ilyesmitől. Tény azonban, hogy a megtekintés után sejtéseink maradéktalanul igazolást nyertek.
Az Utolsó skót királlyal Afrika mélyére utazhatunk, Ugandába. Nicholas-t, a fiatal skót orvost kísérhetjük el, akit diplomája megszerzése után kalandvágya ismeretlen tájakra húz. A vágy, hogy kiszakadjon otthonából segíteni akarással párosul, jelentkezik hát egy ugandai misszióra, ahol egy kollégájával karöltve egy vidéki település környezetében élőket igyekeznek ellátni megfelelő orvosi szolgáltatással. Nicholas egy véletlen folytán ismerkedik meg a nagyhatalmú Idi Amin Dada tábornokkal, aki a környéken járva kívánja népszerűsítő kampány keretében megkedveltetni magát a lakossággal. A két férfi között erős szimpátia, majd szoros barátság fűződik, végül pedig Nicholas a tábornok udvari orvosa lesz.
A film nem a később nagy hatalmú és különösen kegyetlenként ismert diktátor uralmáról mutat pontos kronológiai sorrendbe állított történelmi korképet, hanem egy barátság története, amely csak másodsorban helyzetjelentés. Azonban ekkor is csak egy kendőzött igazságot mutat be egy látszólagosan fejlődő birodalom látleleteként, igazi kívülálló, európai szemmel.
A szemlélődéshez eszközünk, a kívülálló Nicholas valódi passzív főhős, karaktere és az őt alakító színész, James McAvoy (pl.: Tumnus faun a Narniából, hihi) játéka minden tekintetben a Whitaker megformálta tábornok alakja alá rendelődik. A fiatal orvos olyannyira kívülálló, hogy még az ország helyzetével, instabil nemzetközi kapcsolataival sincs tisztában; nem mintha egyébként különösebben érdekelné a dolog. Élvezi a vezér barátságát és az ezzel járó előnyöket - egy ideig nem is vetődik fel benne hogy kényes helyzetébe belegondoljon. Lassan kénytelen csak rádöbbenni, hogy jelenléte az "udvarban" kényszerűen politikai szerepvállalás is, véleménye pedig a tábornokra különösen nagy hatással van.
Idi Amin Dada lobbanékony természetének lassú kiismerésével kezdi Nicholas, s kezdjük mi is megismeri a fényűző látszat mögötti valóságot. Így alakul ki bennünk a felismerés, hogy az orvos nem más, mint dédelgetett egzotikus kismajom egy olyan diktátor kezében, aki az egyik pillanatban megnyerő úriember, a másikban pedig tőle sok száz kilométerre egész falvakat mészároltat le saját népéből.
Whitaker pedig teszi a dolgát: a karakterszerepektől a súlyos, jellemorientált filmekben vállalt főszerepekig bizonyította, hogy mindenhol mesterien megállja a helyét. A film leginkább dicsérendő érdeme, hogy Idi Amin Dada alakját végtelen sokszínűséggel mutatja be, s Forest Whitaker játékának minden elemében aládolgozik. Mindezek alapján a film becsülettel kaphatja meg a jól megkomponált jelzőt, s a szakmai szempontok alapján mérő skálákon egyértelműen magas pontszámot érdemel.
Kérdéses azonban, hogy egy jó csatártól jól játszik-e a csapat? A kényelmes felvezetés, a lassan kibomló kapcsolatok szemlélése során fennmarad-e a nézőben az érdeklődés, vagy könnyen megunja az egészet, idejekorán ásítozásba kezd és elkezdi rosszallni a látottakat. A dolog persze pillanatnyi hangulat, vérmérséklet és hozzáállás kérdése, méghozzá egyértelműen "és" kapcsolással. Az utolsó skót király az újkori Oscar-t megcélzó film-elitista sikerdarabok jellemzőit jól példázó produktumként összességében középszerű, álmos filmélményt eredményez.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A film, amiért Forest Whitaker-t Oscar-díjra jelölték! Mindenki serényen fel is kapja a fejét a díjátadó előtt három héttel, és dúlt-fúlt magában. Az előzetes becslések ugyanis sima győzelmet jövendöltek, a magyar mozikban pedig még híre hamva se volt a kérdéses munkának. Fülünkbe juthatott máshonnan a film létezése? Nem nagyon. Legfeljebb ha megrögzött fesztiválrajongóként a kimódolt amerikai elit-díjátadók honlapjára tévedtünk az Oscar-átadó előtti hónapokban.
"Biztos kiemelkedő film lehet!" mondtuk volna néhány éve feltétlen lelkesedéssel, kevesebb Oscar-rutinnal. A díj utóbbi években elharapózott tendenciáit kiismert tapasztalt vén rókaként azonban a film mögött egyértelműen az akadémia szája íze szerint készült, a megfelelő helyeken kemény pénzek árán bepromózott, rugóra járó oscar-terméket sejtünk. Igen, pontosan olyat, amely alapból legalább 120 percen keresztül kíván a vásznon tartózkodni és amelynek érdemei elismerendők, szerethetősége és újranézhetősége azonban a nulla közelében stagnál. Nem degradálni szeretnénk ezzel a filmet, Isten ments az ilyesmitől. Tény azonban, hogy a megtekintés után sejtéseink maradéktalanul igazolást nyertek.
Az Utolsó skót királlyal Afrika mélyére utazhatunk, Ugandába. Nicholas-t, a fiatal skót orvost kísérhetjük el, akit diplomája megszerzése után kalandvágya ismeretlen tájakra húz. A vágy, hogy kiszakadjon otthonából segíteni akarással párosul, jelentkezik hát egy ugandai misszióra, ahol egy kollégájával karöltve egy vidéki település környezetében élőket igyekeznek ellátni megfelelő orvosi szolgáltatással. Nicholas egy véletlen folytán ismerkedik meg a nagyhatalmú Idi Amin Dada tábornokkal, aki a környéken járva kívánja népszerűsítő kampány keretében megkedveltetni magát a lakossággal. A két férfi között erős szimpátia, majd szoros barátság fűződik, végül pedig Nicholas a tábornok udvari orvosa lesz.
A film nem a később nagy hatalmú és különösen kegyetlenként ismert diktátor uralmáról mutat pontos kronológiai sorrendbe állított történelmi korképet, hanem egy barátság története, amely csak másodsorban helyzetjelentés. Azonban ekkor is csak egy kendőzött igazságot mutat be egy látszólagosan fejlődő birodalom látleleteként, igazi kívülálló, európai szemmel.
A szemlélődéshez eszközünk, a kívülálló Nicholas valódi passzív főhős, karaktere és az őt alakító színész, James McAvoy (pl.: Tumnus faun a Narniából, hihi) játéka minden tekintetben a Whitaker megformálta tábornok alakja alá rendelődik. A fiatal orvos olyannyira kívülálló, hogy még az ország helyzetével, instabil nemzetközi kapcsolataival sincs tisztában; nem mintha egyébként különösebben érdekelné a dolog. Élvezi a vezér barátságát és az ezzel járó előnyöket - egy ideig nem is vetődik fel benne hogy kényes helyzetébe belegondoljon. Lassan kénytelen csak rádöbbenni, hogy jelenléte az "udvarban" kényszerűen politikai szerepvállalás is, véleménye pedig a tábornokra különösen nagy hatással van.
Idi Amin Dada lobbanékony természetének lassú kiismerésével kezdi Nicholas, s kezdjük mi is megismeri a fényűző látszat mögötti valóságot. Így alakul ki bennünk a felismerés, hogy az orvos nem más, mint dédelgetett egzotikus kismajom egy olyan diktátor kezében, aki az egyik pillanatban megnyerő úriember, a másikban pedig tőle sok száz kilométerre egész falvakat mészároltat le saját népéből.
Whitaker pedig teszi a dolgát: a karakterszerepektől a súlyos, jellemorientált filmekben vállalt főszerepekig bizonyította, hogy mindenhol mesterien megállja a helyét. A film leginkább dicsérendő érdeme, hogy Idi Amin Dada alakját végtelen sokszínűséggel mutatja be, s Forest Whitaker játékának minden elemében aládolgozik. Mindezek alapján a film becsülettel kaphatja meg a jól megkomponált jelzőt, s a szakmai szempontok alapján mérő skálákon egyértelműen magas pontszámot érdemel.
Kérdéses azonban, hogy egy jó csatártól jól játszik-e a csapat? A kényelmes felvezetés, a lassan kibomló kapcsolatok szemlélése során fennmarad-e a nézőben az érdeklődés, vagy könnyen megunja az egészet, idejekorán ásítozásba kezd és elkezdi rosszallni a látottakat. A dolog persze pillanatnyi hangulat, vérmérséklet és hozzáállás kérdése, méghozzá egyértelműen "és" kapcsolással. Az utolsó skót király az újkori Oscar-t megcélzó film-elitista sikerdarabok jellemzőit jól példázó produktumként összességében középszerű, álmos filmélményt eredményez.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Az utolsó skót király (The Last King of Scotland) feliratos amerikai-angol thriller, 121 perc, 2006 Rendező: Kevin Macdonald Író: Giles Foden Forgatókönyvíró: Jeremy Brock, Peter Morgan Operatőr: Anthony Dod Mantle Jelmeztervező: Michael O'Connor Zene: Alex Heffes Vágó: Justine Wright Szereplők: Forest Whitaker (Idi Amin) James McAvoy (Nicholas Garrigan) Kerry Washington (Kay Amin) Gillian Anderson (Sarah Merrit) Simon McBurney (Nigel Stone) |
