SG.hu·
Cukorfalat - Garantáltan a torkodon akad
Ellen Page a 2006-os év egyik legmeghatározóbb színészi alakítását nyújtja, s teszi mindezt egy drámába oltott pszicho-thrillerben.
A kevés szereplős macska-egér thriller mára kedvelt és elismert műfajjá vált. Alapjait megvetették, kialakult sablonelemekkel dolgozik, jól körülírható hatásokat próbál kifacsarni a nagyérdeműből. Mégsem mondhatjuk, hogy a hasonló receptre készült darabok kivitelezése a készítők számára laza rutinmunkával megoldható lenne. Sőt, a közelmúlt tanulsága szerint a rendkívüli arányérzék és rendezői körültekintés épp annyira fontos, mint a szereplők karizmája.
A fentiek miatt minden okunk megvan értetlenségünk kinyilvánítására, amiért a kritikusok kifejezetten kedvelték a Cukorfalatot, a plakátok kibéleléséről pedig pálmaágakkal gondoskodtak. A fent említett rendkívüli arányérzék pont egy kis költségvetésű fesztivál-munkában öltött volna testet? A karakterek meggyőzőerejét pedig a film - hazai közönség előtt - ismeretlen színészei szállítanák kívánatos színvonalon?
Igen, és igen. S hogy miért, arról mindjárt bővebben. De lássuk, milyen témát nyaldos körül a Cukorfalat. (hú, de nehezemre esik leírni ezt az ótvar magyar címet)
Az internet anonimitása új lehetőséget nyújt kapcsolatteremtésre (Aronson foreva!). Kinyílnak itt a társra, flörtre, vagy szimplán beszélgetőpartnerre vágyó félénkebb madárkák is, a billentyűzsonglőri szakma elsajátítása mellett a neten mélyebb és komolyabb emberi kapcsolatok is szövődhetnek. Hayley és Jeff is a virágzó kultúra kedvezményezettjei. Három hetes ismerettségük alatt minden lelki lepedőjüket kiteregették egymásnak, bensőséges kapcsolatukhoz azonban eddig nem társulhattak a fizikai tapasztalás okozta élmények.
"Szeretek interneten ismerkedni az emberekkel. Így megtudhatom, hogy milyenek belülről" - mondja a 32 éves Jeff (Patrick Wilson) a 14 éves Halyey-nek (Ellen Page) kicsivel a találkozásuk után egy út menti bisztróban. "Az emberek arca ugyanis hazudik." Jeff talán nem is tudja, hogy milyen fontos gondolatot fogalmaz meg a filmen keresztül nyomon követett sorsok szempontjából. Kijelentése egy, a kapcsolataiban előszeretettel elő-puhatolózó embertípus eszmefuttatását sejteti, s mögötte egyfajta aggodalom is rejtőzik. Egy idő után ugyanis minden tovább gördíteni kívánt netes kapcsolatban ki kell lépni chat-szoba félhomályából, s ezzel a védtelenségét adja fel az ember. Minden tekintetben.
"Az én arcom is hazudik?" - kérdez vissza Hayley csillogó szemmel, miközben Jeff csak kajánul vigyorog. Sikerül lepleznie enyhe zavarát, és talán már érzi, hogy egy kettejük közti megmagyarázhatatlan játszma megelőző lépései ezek. Nem sokkal később már Jeff kocsijában ülnek, útban a férfi háza felé. A kamera messziről követi az autót a hegyvidéki szerpentinen.
A Cukorfalat vérprofi thriller, az előadáshoz a kvázi kétszereplős utat választja. A film sallangmentessége az első percektől megmutatkozik, a kamera jószerivel a második snittől közeliből Haley vagy Jeff arcát fürkészi, s a személyes kontaktus kezdetétől egyetlen arcrándulásról sem marad le. Így pontosan azt a személyközeliségből teremtett atmoszférát nem engedi ki a kezéből David Slade rendező, amit az Éjszakai járatban Rachel McAdams és Cillian Murphy esetében Wes Craven olcsó pénzre, idétlen és erőtlen rohangászásra cserél. Nem mintha itt nem kergetőznénk egy sort - csak a szereplők arcáról a film atmoszférájára ragadt szuggesztív erő nem szűnik meg soha, s ez az, ami különös feszültséget kölcsönöz ennek a feszes dramaturgiával dolgozó, mély drámaisággal is átitatott thrillernek.
Bár a Jeff-et megformáló Patrick Wilsont sem érheti panasz, a főszereplőket alakító színészek közti képzeletbeli játszmából a Halyey-t játszó Ellen Page kerül ki győztesen. Filmbéli alakítását a mérsékeltek is lenyűgözőnek minősítik, a tehetséget látván lelkendező üzemmódba kapcsoló kritikusok pedig a film végére szívinfarktus-közeli állapotból kénytelenek magukat visszatornászni a tizenkilenc éves kanadai hölgyemény szuggesztív teljesítményével szembesülve. A nemrég még az I Downloaded a Ghost c. csupaszív matinéfilmben bazsalygó kislányt a súlyosabb független produkciók szerelmesei a Mouth to Mouth rebellis fruskájaként égethették emlékezetükbe. A magyar mozik kínálatával megelégedő közönség pedig a nemrég vetített X-Men 3-ban láthatta először Kitty szerepében. Egy biztos - sok kényelembe fásult hollywoodi színésznőnek ki lehetne adni a "leül, figyel, jegyzetel" parancsot Page játéka kapcsán.
A Cukorfalat súlyos és nyomasztó, mind lelkileg, mind intellektuálisan. Összességében mégsem mondható keménynek, úgyhogy nyugodtan akár barátnővel is meg lehet kísérelni a megnézést. Alig több mint száz perce perce nem is kevés és nem is sok; élénk dialógusai, s a mögöttük álló szereplők személyiségének rejtélye mindvégig fenntartják a az izgalmat a közönség felé, miközben a film a feszültség-adagolással sem marad adósunk.
Egyszerűnek tűnő szempontok ezek, mégis a jó pszicho-thriller cégérei, ha sikerül őket arányban, kordában tartani. A Cukorfalat sikeresen veszi az akadályt, s ez elég számára ahhoz, hogy 2006 legprofibb klasszikus, hitchcock-i értelemben vett thrillerjeként tekinthessenek rá a szakavatottak. Aztán hogy mi hogy tekintünk rá, az a magunk dolga. De a fentiek alapján a műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott.
A kevés szereplős macska-egér thriller mára kedvelt és elismert műfajjá vált. Alapjait megvetették, kialakult sablonelemekkel dolgozik, jól körülírható hatásokat próbál kifacsarni a nagyérdeműből. Mégsem mondhatjuk, hogy a hasonló receptre készült darabok kivitelezése a készítők számára laza rutinmunkával megoldható lenne. Sőt, a közelmúlt tanulsága szerint a rendkívüli arányérzék és rendezői körültekintés épp annyira fontos, mint a szereplők karizmája.
A fentiek miatt minden okunk megvan értetlenségünk kinyilvánítására, amiért a kritikusok kifejezetten kedvelték a Cukorfalatot, a plakátok kibéleléséről pedig pálmaágakkal gondoskodtak. A fent említett rendkívüli arányérzék pont egy kis költségvetésű fesztivál-munkában öltött volna testet? A karakterek meggyőzőerejét pedig a film - hazai közönség előtt - ismeretlen színészei szállítanák kívánatos színvonalon?
Igen, és igen. S hogy miért, arról mindjárt bővebben. De lássuk, milyen témát nyaldos körül a Cukorfalat. (hú, de nehezemre esik leírni ezt az ótvar magyar címet)
Az internet anonimitása új lehetőséget nyújt kapcsolatteremtésre (Aronson foreva!). Kinyílnak itt a társra, flörtre, vagy szimplán beszélgetőpartnerre vágyó félénkebb madárkák is, a billentyűzsonglőri szakma elsajátítása mellett a neten mélyebb és komolyabb emberi kapcsolatok is szövődhetnek. Hayley és Jeff is a virágzó kultúra kedvezményezettjei. Három hetes ismerettségük alatt minden lelki lepedőjüket kiteregették egymásnak, bensőséges kapcsolatukhoz azonban eddig nem társulhattak a fizikai tapasztalás okozta élmények.
"Szeretek interneten ismerkedni az emberekkel. Így megtudhatom, hogy milyenek belülről" - mondja a 32 éves Jeff (Patrick Wilson) a 14 éves Halyey-nek (Ellen Page) kicsivel a találkozásuk után egy út menti bisztróban. "Az emberek arca ugyanis hazudik." Jeff talán nem is tudja, hogy milyen fontos gondolatot fogalmaz meg a filmen keresztül nyomon követett sorsok szempontjából. Kijelentése egy, a kapcsolataiban előszeretettel elő-puhatolózó embertípus eszmefuttatását sejteti, s mögötte egyfajta aggodalom is rejtőzik. Egy idő után ugyanis minden tovább gördíteni kívánt netes kapcsolatban ki kell lépni chat-szoba félhomályából, s ezzel a védtelenségét adja fel az ember. Minden tekintetben.
"Az én arcom is hazudik?" - kérdez vissza Hayley csillogó szemmel, miközben Jeff csak kajánul vigyorog. Sikerül lepleznie enyhe zavarát, és talán már érzi, hogy egy kettejük közti megmagyarázhatatlan játszma megelőző lépései ezek. Nem sokkal később már Jeff kocsijában ülnek, útban a férfi háza felé. A kamera messziről követi az autót a hegyvidéki szerpentinen.
A Cukorfalat vérprofi thriller, az előadáshoz a kvázi kétszereplős utat választja. A film sallangmentessége az első percektől megmutatkozik, a kamera jószerivel a második snittől közeliből Haley vagy Jeff arcát fürkészi, s a személyes kontaktus kezdetétől egyetlen arcrándulásról sem marad le. Így pontosan azt a személyközeliségből teremtett atmoszférát nem engedi ki a kezéből David Slade rendező, amit az Éjszakai járatban Rachel McAdams és Cillian Murphy esetében Wes Craven olcsó pénzre, idétlen és erőtlen rohangászásra cserél. Nem mintha itt nem kergetőznénk egy sort - csak a szereplők arcáról a film atmoszférájára ragadt szuggesztív erő nem szűnik meg soha, s ez az, ami különös feszültséget kölcsönöz ennek a feszes dramaturgiával dolgozó, mély drámaisággal is átitatott thrillernek.
Bár a Jeff-et megformáló Patrick Wilsont sem érheti panasz, a főszereplőket alakító színészek közti képzeletbeli játszmából a Halyey-t játszó Ellen Page kerül ki győztesen. Filmbéli alakítását a mérsékeltek is lenyűgözőnek minősítik, a tehetséget látván lelkendező üzemmódba kapcsoló kritikusok pedig a film végére szívinfarktus-közeli állapotból kénytelenek magukat visszatornászni a tizenkilenc éves kanadai hölgyemény szuggesztív teljesítményével szembesülve. A nemrég még az I Downloaded a Ghost c. csupaszív matinéfilmben bazsalygó kislányt a súlyosabb független produkciók szerelmesei a Mouth to Mouth rebellis fruskájaként égethették emlékezetükbe. A magyar mozik kínálatával megelégedő közönség pedig a nemrég vetített X-Men 3-ban láthatta először Kitty szerepében. Egy biztos - sok kényelembe fásult hollywoodi színésznőnek ki lehetne adni a "leül, figyel, jegyzetel" parancsot Page játéka kapcsán.
A Cukorfalat súlyos és nyomasztó, mind lelkileg, mind intellektuálisan. Összességében mégsem mondható keménynek, úgyhogy nyugodtan akár barátnővel is meg lehet kísérelni a megnézést. Alig több mint száz perce perce nem is kevés és nem is sok; élénk dialógusai, s a mögöttük álló szereplők személyiségének rejtélye mindvégig fenntartják a az izgalmat a közönség felé, miközben a film a feszültség-adagolással sem marad adósunk.
Egyszerűnek tűnő szempontok ezek, mégis a jó pszicho-thriller cégérei, ha sikerül őket arányban, kordában tartani. A Cukorfalat sikeresen veszi az akadályt, s ez elég számára ahhoz, hogy 2006 legprofibb klasszikus, hitchcock-i értelemben vett thrillerjeként tekinthessenek rá a szakavatottak. Aztán hogy mi hogy tekintünk rá, az a magunk dolga. De a fentiek alapján a műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott.
|
Cukorfalat (Hard Candy) színes feliratos amerikai thriller, 103 perc, 2005 rendező: David Slade forgatókönyvíró: Brian Nelson zeneszerző: Harry Escott, Molly Nyman operatőr: Jo Willems jelmeztervező: Jennifer Johnson vágó: Art Jones szereplők: Ellen Page (Hayley Stark) Patrick Wilson (Jeff Kohlver) Sandra Oh (Judy Tokuda) Odessa Rae (Janelle Rogers) Gilbert John |
