Zsellér Máté
A szuper exnőm - Vigyázz kivel kezdesz!
Az ember megtanult nem sokat várni az újonnan kelt romantikus vígjátékoktól - e hozzáállásal ez a film talán még élvezhető is.
Színtelen szagtalan romantikus vígjátékokból mostanában ránk jár a rúd kedvre, évszakra és felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül. Az egy blokká tömbösült humorista arisztokrácia nagyjából kezében is tartja a kínálatot - agyatlan röhögtetőből romantikus lábvízbe menekülni működő pénzügyi receptnek és megtérülő befektetésnek minősül. Talán Ben Stiller, Will Ferell vagy Owen Wilson e dolog megmondhatója leginkább. Ők alig néhány éve még agyatlan (rétegebb) vígjátékokon (pl.: Zoolender, Old School) ügyködtek együtt, mára azonban sokszor megelégszenek azzal, hogy körbeadogatják az ismert arcú harmincas (negyvenes? - gonosz vagyok) hollywood-i női filmbéli partnereket és kilóra eladják a nevüket valami jellegtelen romantikus vígjátékban.
Idén sem bujdokolhattunk el például Vince Vaughn elől, aki ezúttal Jennifer Aniston oldalán vigyorgott a Szakíts, ha bírsz!-ben; Owen Wilson aktuális választottja pedig Kate Hudson volt az Én, a nő és plusz egy főben. (Azért valljuk meg, a rohamokban ránk törő öngyilkossági hajlam leginkább Sarah Jessica Parker cápaállkapcsától anyja nyakára menekülő Matthew McConaughy-tól környékezett meg minket.) Érthető, hogy nem lehet minden romantikus vígjátékból Igazából szerelem, de vajon tényleg esélyünk sincs hogy a ligába tömörült humorista konzorcium langy-limonádéiból egy sikerültebb darabbal találkozzunk az idén?
A Szuper exnőm a harmincas egyedülállók párkeresési problémáinak sablonjával indít. Matt nehezen jut túl barátnője elvesztésén, hat hónapon keresztül csak munkatársai, a jóllakott napközis benyomását keltő Vaughn (Rainn Wilson) és a csinos Hannah (Anna Faris) tartják benne a lelket. Egy nap a metrón csúnyácska, de felelősségteljesnek látszó nőszemélyen akad meg a tekintete (Uma Thurman), s Vaugh unszolására oda is megy hozzá. Jenny először simán lepattintja, később azonban belemegy a randiba, miután Matt halált megvető bátorsággal a lányt kifosztó zsebtolvaj után veti magát.
A randit randi röveti és lassan kettejük közt kapcsolat szövődik, a lány pedig egy idő után különös vallomást tesz: ő a város titokzatos szuperhőse, G-Girl, akinek napi melléktevékenységei közt szerepel New York megmentése az aktuális totál-katasztrófától. Matt meg is örül a dolognak, de egy idő után elege lesz a lány boszis stílusából, fojtogatóan ragaszkodó viselkedéséből és a határtalan féltékenységéből Hannah-val szemben. Szakítani kéne, no de hogyan? A naív, de hirtelen természetű G-Girl égtelen haragját a dolog hallatán előre láthatólag nem fogja kielégíteni az edényhajigálás. Matt azonban végül vállalja a kockázatot, kidobja a lányt és ezzel a kénköves poklot szabadítja magára.
A közelmúlt lehangoló romantikus vígjáték-élményei után A szuper exnőm nem feltétlenül negatív élmény, bár kategórikusan nem állítható róla, hogy kimagaslana a mezőnyből. A recept egy jó, de bizarr alapötlettől vezet a félig nevettetősre, félig habkönnyűsre kevert történetben, amiben a sztorivonal az első perctől betippelhető, a látottakat mégsem unatkozza végig az ember.
El lehet búsongani rajta, hogy mennyivel jobb volt Uma Thurman a Vonzások és állatságokban röpke tíz éve, de a film felénél örömmel konstatálhatjuk, szuperhős-karaktere legalább ébren tart minket, nem így mint a Superman visszatér stábjának 150 percnyi erőlködése. Ha egyébként a szuperhősöknél tartunk, G-Girl biológiai kasztba sorolása a sebezhetetlenek törzsén belül a humanoidok osztáján át vezethet valahol a supermen-szabásúak alosztájához. Pontosan azok közé, akiknek kedvenc kikapcsolódásuk a hatszáznyolcvanadikon lévő irodánk ablaka előtt lebegve csípőre tett kézzel "szépjónapot" biccenteni felénk. G-Girl CGI-szelet fúj és vihart arat, tüzet iszik és vizet prédikál, miközben tekintetének meggyőző erejére a pillái alól szükség szerint előlövellő lézersugarakkal segít rá.
Luke Wilson fél-lúzer főhős sablonjára végül is nem lehet panasz - talán azért, mert a srácot még nem néztük agyon hasonló stílusú filmekben, mint a bátyját. Anna Faris a Horrorra akadva sorozatból és a Just Friends-ből átollózott karaktere sem zavaró igazán, bár a kolléga állítja, hogy Faris színészi teljesírménye hatására az egész játékidő alatt halálos erejű migrén kerülgette. Abban viszont az egyszerre derülő mozi egyetérteni látszott, hogy a film legüdébb pillanatait a Vaughn-t játszó Rainn Wilson ténykedése jelenti a vásznon. Őt egyébként az edzettebb sorozatkövetők a The Office amerikai változatából ismerhetik. Ide a bökőt, hogy a karakter-ínségben szenvedő hollywood-i vígjátékipar Jon Heder Napoleon Dynamite-os figuráihoz hasonlatosan jónéhányszor mellékszerepelni hívja majd, hogy életet lehetjen néhány vértelen produkcióba.
Nehéz általános érvényű verdiktet mondani A szuper-exnőmről, mert bár arányaiban és kidolgozottságában a helyén van, valaki lehet hogy idegenkedik majd tőle, a közelmúlt habkönnyűiből a Szakíts, ha bírsz!-nak szavazva bizalmat az emberközelibb stílus miatt. Talán az lesz a legjobb, ha megkérdezzük a barátnőket, hogy van-e kedvük a moziba jönni a héten. Ha van, elballaghatunk erre, és lehet hogy még be is jönnek a látottak. Ha meg nincs, akkor ezt nyugodt szívvel várjuk be DVD-n, és pénzünket biztosabb kamatozású kötvényekbe fektetvén kíméletlenül váltsunk jegyet a Cukorfalatra.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Színtelen szagtalan romantikus vígjátékokból mostanában ránk jár a rúd kedvre, évszakra és felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül. Az egy blokká tömbösült humorista arisztokrácia nagyjából kezében is tartja a kínálatot - agyatlan röhögtetőből romantikus lábvízbe menekülni működő pénzügyi receptnek és megtérülő befektetésnek minősül. Talán Ben Stiller, Will Ferell vagy Owen Wilson e dolog megmondhatója leginkább. Ők alig néhány éve még agyatlan (rétegebb) vígjátékokon (pl.: Zoolender, Old School) ügyködtek együtt, mára azonban sokszor megelégszenek azzal, hogy körbeadogatják az ismert arcú harmincas (negyvenes? - gonosz vagyok) hollywood-i női filmbéli partnereket és kilóra eladják a nevüket valami jellegtelen romantikus vígjátékban.
Idén sem bujdokolhattunk el például Vince Vaughn elől, aki ezúttal Jennifer Aniston oldalán vigyorgott a Szakíts, ha bírsz!-ben; Owen Wilson aktuális választottja pedig Kate Hudson volt az Én, a nő és plusz egy főben. (Azért valljuk meg, a rohamokban ránk törő öngyilkossági hajlam leginkább Sarah Jessica Parker cápaállkapcsától anyja nyakára menekülő Matthew McConaughy-tól környékezett meg minket.) Érthető, hogy nem lehet minden romantikus vígjátékból Igazából szerelem, de vajon tényleg esélyünk sincs hogy a ligába tömörült humorista konzorcium langy-limonádéiból egy sikerültebb darabbal találkozzunk az idén?
A Szuper exnőm a harmincas egyedülállók párkeresési problémáinak sablonjával indít. Matt nehezen jut túl barátnője elvesztésén, hat hónapon keresztül csak munkatársai, a jóllakott napközis benyomását keltő Vaughn (Rainn Wilson) és a csinos Hannah (Anna Faris) tartják benne a lelket. Egy nap a metrón csúnyácska, de felelősségteljesnek látszó nőszemélyen akad meg a tekintete (Uma Thurman), s Vaugh unszolására oda is megy hozzá. Jenny először simán lepattintja, később azonban belemegy a randiba, miután Matt halált megvető bátorsággal a lányt kifosztó zsebtolvaj után veti magát.
A randit randi röveti és lassan kettejük közt kapcsolat szövődik, a lány pedig egy idő után különös vallomást tesz: ő a város titokzatos szuperhőse, G-Girl, akinek napi melléktevékenységei közt szerepel New York megmentése az aktuális totál-katasztrófától. Matt meg is örül a dolognak, de egy idő után elege lesz a lány boszis stílusából, fojtogatóan ragaszkodó viselkedéséből és a határtalan féltékenységéből Hannah-val szemben. Szakítani kéne, no de hogyan? A naív, de hirtelen természetű G-Girl égtelen haragját a dolog hallatán előre láthatólag nem fogja kielégíteni az edényhajigálás. Matt azonban végül vállalja a kockázatot, kidobja a lányt és ezzel a kénköves poklot szabadítja magára.
A közelmúlt lehangoló romantikus vígjáték-élményei után A szuper exnőm nem feltétlenül negatív élmény, bár kategórikusan nem állítható róla, hogy kimagaslana a mezőnyből. A recept egy jó, de bizarr alapötlettől vezet a félig nevettetősre, félig habkönnyűsre kevert történetben, amiben a sztorivonal az első perctől betippelhető, a látottakat mégsem unatkozza végig az ember.
El lehet búsongani rajta, hogy mennyivel jobb volt Uma Thurman a Vonzások és állatságokban röpke tíz éve, de a film felénél örömmel konstatálhatjuk, szuperhős-karaktere legalább ébren tart minket, nem így mint a Superman visszatér stábjának 150 percnyi erőlködése. Ha egyébként a szuperhősöknél tartunk, G-Girl biológiai kasztba sorolása a sebezhetetlenek törzsén belül a humanoidok osztáján át vezethet valahol a supermen-szabásúak alosztájához. Pontosan azok közé, akiknek kedvenc kikapcsolódásuk a hatszáznyolcvanadikon lévő irodánk ablaka előtt lebegve csípőre tett kézzel "szépjónapot" biccenteni felénk. G-Girl CGI-szelet fúj és vihart arat, tüzet iszik és vizet prédikál, miközben tekintetének meggyőző erejére a pillái alól szükség szerint előlövellő lézersugarakkal segít rá.
Luke Wilson fél-lúzer főhős sablonjára végül is nem lehet panasz - talán azért, mert a srácot még nem néztük agyon hasonló stílusú filmekben, mint a bátyját. Anna Faris a Horrorra akadva sorozatból és a Just Friends-ből átollózott karaktere sem zavaró igazán, bár a kolléga állítja, hogy Faris színészi teljesírménye hatására az egész játékidő alatt halálos erejű migrén kerülgette. Abban viszont az egyszerre derülő mozi egyetérteni látszott, hogy a film legüdébb pillanatait a Vaughn-t játszó Rainn Wilson ténykedése jelenti a vásznon. Őt egyébként az edzettebb sorozatkövetők a The Office amerikai változatából ismerhetik. Ide a bökőt, hogy a karakter-ínségben szenvedő hollywood-i vígjátékipar Jon Heder Napoleon Dynamite-os figuráihoz hasonlatosan jónéhányszor mellékszerepelni hívja majd, hogy életet lehetjen néhány vértelen produkcióba.
Nehéz általános érvényű verdiktet mondani A szuper-exnőmről, mert bár arányaiban és kidolgozottságában a helyén van, valaki lehet hogy idegenkedik majd tőle, a közelmúlt habkönnyűiből a Szakíts, ha bírsz!-nak szavazva bizalmat az emberközelibb stílus miatt. Talán az lesz a legjobb, ha megkérdezzük a barátnőket, hogy van-e kedvük a moziba jönni a héten. Ha van, elballaghatunk erre, és lehet hogy még be is jönnek a látottak. Ha meg nincs, akkor ezt nyugodt szívvel várjuk be DVD-n, és pénzünket biztosabb kamatozású kötvényekbe fektetvén kíméletlenül váltsunk jegyet a Cukorfalatra.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A szuper exnőm (My Super Ex-Girlfriend) színes feliratos amerikai vígjáték, 96 perc, 2006 Rendező: Ivan Reitman Forgatókönyvíró: Don Payne Zeneszerző: Teddy Castellucci Operatőr: Don Burgess Producer: Arnon Milchan, Gavin Polone Vágó: Wendy Greene Bricmont, David Fishel, Sheldon Kahn Uma Thurman (Jenny Johnson/G-lány) Luke Wilson (Matt Saunders) Anna Faris (Hannah Lewis) Rainn Wilson (Vaughn Haige) Eddie Izzard (Professzor Bedlam/Barry) Stelio Savante (Leo) Forgalmazza az InterCom |
