Szekeres Viktor
Poseidon - középszerű akció temérdek vízzel
Csütörtökön indult útjára a hazai mozikban az utóbbi idők legjobban sikerült mozis katasztrófafilm-próbálkozása. Kurt Russell és társai próbálnak meglépni a süllyedő hajóról.
Persze a fenti állítás mellé illik kiemelni, hogy 2005-2006-ban a mozikban baromira nem mutattak be szinte semmilyen katasztrófafilmet, így a Poseidonnak nem is volt nehéz dolga, hogy bezsebelje a díjat (pár hónapja premierelt Amerikában az inkább dráma United 93 - a World Trade Center-ből pedig Oliver Stone ki tudja, hogy milyen műfajt varázsol elő.)
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Szerettük a békeidőket, vagyis szeretünk emlékezni rájuk, hiszen a 70-es években - ha nem számoljuk az Airport-filmeket (volt pár) - három év alatt három olyan sztárparádéval körített katasztrófafilm került a mozikba, melyek nagyban meghatározták a kort. Ezekkel - mint e bekezdésben is látszik - szívesen példálózik a könnyes szemmel a nosztalgia homályába révedő kritikus csak azért, hogy a tátongó üres helyet kitöltse éppen aktuális szövegszerkesztőjében.
Ki feltételezné egy manapság moziba kerülő katasztrófafilmről, mondjuk akár a Poseidonról, hogy Oscar-esélyes? Pedig anno az első, 36 éve forgatott Poseidon-filmet 8 Oscar-díjra jelölték, a Pokoli torony is megkapta a 8 jelölését, de még a Földrengés is bezsebelt 4-et - és akkor nem is beszéltünk az Airport 10 Oscar-jelöléséről.
Manapság sajnos a hasonló nominációeső elképzelhetetlen és ebben - amellett, hogy valamiért a filmkészítőknek nincs kedve belevágni a nagyköltségvetésű, kockázatos produkciókba - többek között a Poseidon is ludas, amely biztosan az egyik utolsó koporsószeg volt a műfaj koporsójába. A 160 milliós gyártási költséget szánalmasan kevés (közel 60 milliós) amerikai bevétellel sikerült csak megfejelni - ennyit egy X-Men 3 két nap alatt termelt. Ezek csak a szikár számok, természetesen a film minőségéhez semmi köze az adatoknak, inkább a nézők érdektelenségére utalnak, ami valahol érthetetlen, hiszen a látványos produkciókat általában teli szájjal zabálja a nép a sajtos aromájú popcorn mellé.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Csakhogy ezúttal a Poseidon mellett annak a 160 millió dollárnak is elúszott egy része, mert hiába a sok hozzáadott zöldhasú, valahogy csak a víz mennyiségén látszódik a monumentalitás, máshol jó párszor a CGI segít be. Ráadásul valamiért éppen a forgatókönyvírókra nem maradt pénz, akik olyan gázos párbeszédeket hoztak olykor össze, hogy az ember tényleg csak rossz viccnek hiszi az egészet. Egyébként a történetre nem hiszem, hogy érdemes túl sokat vesztegetni, hiszen a "nagy tengerjáró hajó elsüllyed és emberek maroknyi csoportja menekülni próbál" zanzásításon kívül nem sokat lehet kiemelni.
Ez persze annak is köszönhető, hogy az eredeti majd két órás film itt egy instant, akciódús másfél órára lett lezsugorítva, mely hemzseg a nulla- és egydimenziós karakterektől és az embert igazából nem is érdekli, hogy ki él vagy hal. Az eredetiben úgy egy órán át csak karakterizáció volt - az ilyesmi lehet, ma már nem lenne közönségképes.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
De egy film minősége még csak nem is a fent említett tényezőkön múlik, hanem a megvalósításon, ami ezúttal - nincs jobb szó rá - elég snassz volt. Még az újonc nézők is könnyedén kitalálhatják, hogy ki hullik el és ki élheti túl az esetet, vagyis a feszültségteremtés nem nagyon sikerült az ennél általában hatásosabb produkciókat készítő Wolfgang Petersennek (Trója, Viharzóna). Inkább csak a víziszonyban szenvedők fognak valamit érezni a hihetetlen mennyiségű folyadék láttán. Sajnos a szereplők sem tesznek túl sokat hozzá a történethez, hiába van egy Kurt Russellünk vagy egy Richard Dreyfuss-unk, őket is elnyeli a középszer habja.
Érdekességképpen azt is érdemes megemlíteni, hogy tavaly novemberben az egyik amerikai országos adó is bemutatott egy Poseidon remake-et, melyben ugyan eléggé eltértek az eredeti regénytől, de igazi szórakoztató trashfilmet kaptunk olyan nevekkel, mint Rutger Hauer, Steve Guttenberg vagy Adam Baldwin. Szinte biztos, hogy elég hamar láthatjuk majd egy kereskedelmi tévés szupermoziban vagy a leárazott DVD-k között, ha megjelenik itthon.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A lényeg, hogy aki az idejét szeretné elütni valami gyorsan felejthető filmmel, annak tökéletesen megfelel a Poseidon, de aki tartalmasabb szórakozásra vágyik, az elugorhat a kölcsönzőbe és kihozhatja az eredeti Poszeidón-katasztrófát (ami július elején kedvező áron ismét megjelenik itthon), vagy akármelyik katasztrófafilmet az utóbbi időből. Lehet, hogy jobban fog járni, ha a műfaj rajongója, mert a Poseidon így inkább csak egy akciófilm lett. Annak amúgy nem rossz, de nem is olyan jó - tipikus középszer. Ez pedig a katasztrófafilm halódó műfaját tekintve nem jó jel, hiszen csak még jobban elveszi azok kedvét, akik a zsáner feltámasztásán ügyködnek.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Persze a fenti állítás mellé illik kiemelni, hogy 2005-2006-ban a mozikban baromira nem mutattak be szinte semmilyen katasztrófafilmet, így a Poseidonnak nem is volt nehéz dolga, hogy bezsebelje a díjat (pár hónapja premierelt Amerikában az inkább dráma United 93 - a World Trade Center-ből pedig Oliver Stone ki tudja, hogy milyen műfajt varázsol elő.)
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Szerettük a békeidőket, vagyis szeretünk emlékezni rájuk, hiszen a 70-es években - ha nem számoljuk az Airport-filmeket (volt pár) - három év alatt három olyan sztárparádéval körített katasztrófafilm került a mozikba, melyek nagyban meghatározták a kort. Ezekkel - mint e bekezdésben is látszik - szívesen példálózik a könnyes szemmel a nosztalgia homályába révedő kritikus csak azért, hogy a tátongó üres helyet kitöltse éppen aktuális szövegszerkesztőjében.
Ki feltételezné egy manapság moziba kerülő katasztrófafilmről, mondjuk akár a Poseidonról, hogy Oscar-esélyes? Pedig anno az első, 36 éve forgatott Poseidon-filmet 8 Oscar-díjra jelölték, a Pokoli torony is megkapta a 8 jelölését, de még a Földrengés is bezsebelt 4-et - és akkor nem is beszéltünk az Airport 10 Oscar-jelöléséről.
Manapság sajnos a hasonló nominációeső elképzelhetetlen és ebben - amellett, hogy valamiért a filmkészítőknek nincs kedve belevágni a nagyköltségvetésű, kockázatos produkciókba - többek között a Poseidon is ludas, amely biztosan az egyik utolsó koporsószeg volt a műfaj koporsójába. A 160 milliós gyártási költséget szánalmasan kevés (közel 60 milliós) amerikai bevétellel sikerült csak megfejelni - ennyit egy X-Men 3 két nap alatt termelt. Ezek csak a szikár számok, természetesen a film minőségéhez semmi köze az adatoknak, inkább a nézők érdektelenségére utalnak, ami valahol érthetetlen, hiszen a látványos produkciókat általában teli szájjal zabálja a nép a sajtos aromájú popcorn mellé.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Csakhogy ezúttal a Poseidon mellett annak a 160 millió dollárnak is elúszott egy része, mert hiába a sok hozzáadott zöldhasú, valahogy csak a víz mennyiségén látszódik a monumentalitás, máshol jó párszor a CGI segít be. Ráadásul valamiért éppen a forgatókönyvírókra nem maradt pénz, akik olyan gázos párbeszédeket hoztak olykor össze, hogy az ember tényleg csak rossz viccnek hiszi az egészet. Egyébként a történetre nem hiszem, hogy érdemes túl sokat vesztegetni, hiszen a "nagy tengerjáró hajó elsüllyed és emberek maroknyi csoportja menekülni próbál" zanzásításon kívül nem sokat lehet kiemelni.
Ez persze annak is köszönhető, hogy az eredeti majd két órás film itt egy instant, akciódús másfél órára lett lezsugorítva, mely hemzseg a nulla- és egydimenziós karakterektől és az embert igazából nem is érdekli, hogy ki él vagy hal. Az eredetiben úgy egy órán át csak karakterizáció volt - az ilyesmi lehet, ma már nem lenne közönségképes.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
De egy film minősége még csak nem is a fent említett tényezőkön múlik, hanem a megvalósításon, ami ezúttal - nincs jobb szó rá - elég snassz volt. Még az újonc nézők is könnyedén kitalálhatják, hogy ki hullik el és ki élheti túl az esetet, vagyis a feszültségteremtés nem nagyon sikerült az ennél általában hatásosabb produkciókat készítő Wolfgang Petersennek (Trója, Viharzóna). Inkább csak a víziszonyban szenvedők fognak valamit érezni a hihetetlen mennyiségű folyadék láttán. Sajnos a szereplők sem tesznek túl sokat hozzá a történethez, hiába van egy Kurt Russellünk vagy egy Richard Dreyfuss-unk, őket is elnyeli a középszer habja.
Érdekességképpen azt is érdemes megemlíteni, hogy tavaly novemberben az egyik amerikai országos adó is bemutatott egy Poseidon remake-et, melyben ugyan eléggé eltértek az eredeti regénytől, de igazi szórakoztató trashfilmet kaptunk olyan nevekkel, mint Rutger Hauer, Steve Guttenberg vagy Adam Baldwin. Szinte biztos, hogy elég hamar láthatjuk majd egy kereskedelmi tévés szupermoziban vagy a leárazott DVD-k között, ha megjelenik itthon.
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A lényeg, hogy aki az idejét szeretné elütni valami gyorsan felejthető filmmel, annak tökéletesen megfelel a Poseidon, de aki tartalmasabb szórakozásra vágyik, az elugorhat a kölcsönzőbe és kihozhatja az eredeti Poszeidón-katasztrófát (ami július elején kedvező áron ismét megjelenik itthon), vagy akármelyik katasztrófafilmet az utóbbi időből. Lehet, hogy jobban fog járni, ha a műfaj rajongója, mert a Poseidon így inkább csak egy akciófilm lett. Annak amúgy nem rossz, de nem is olyan jó - tipikus középszer. Ez pedig a katasztrófafilm halódó műfaját tekintve nem jó jel, hiszen csak még jobban elveszi azok kedvét, akik a zsáner feltámasztásán ügyködnek.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Poseidon színes, amerikai akció, kalandfilm, 99 perc, 2006 Rendező: Wolfgang Petersen Forgatókönyvíró: Mark Protosevich Operatőr: John Seale Producer: Mike Fleiss, Akiva Goldsman, Duncan Henderson, Wolfgang Petersen Vágó: Peter Honess Zene: Klaus Badelt Szereplők: Josh Lucas (Dylan Johns Kurt Russell (Robert Ramsey) Jacinda Barrett (Maggie James) Richard Dreyfuss (Richard Nelson) Jimmy Bennett (Conor James) Emmy Rossum (Jennifer Ramsey) Mike Vogel (Christian) |
