Csütörtök délután bejelentették, hogy a Nemzet Színésze, Agárdy Gábor hosszas és súlyos betegeskedés után örökre eltávozott. Szellemisége, művei azonban megmaradnak az utókor számára.

Agárdy Gábor 1922. augusztus 2-án született Szegeden. Először nyolcéves korában lépett színpadra: játszott a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájába járt. 16 éves korában mint "táncos boy és kardalos" leszerződött a szegedi Városi Színházhoz. 1941-ig játszott szülővárosában, ezután vándorszínész lett. 1942-ben katonai behívóval tábori színházba, majd az orosz frontra, végül hadifogságba került. Kilenc hónap múlva tért haza, majd évekig vándorszínészként járta az országot kisebb-nagyobb vidéki társulatokkal.


A Miskolci Nemzeti Színház 1949-ben fogadta tagjai közé, Agárdy Gábor három évvel később Budapestre került, s a Fővárosi Operettszínház tagjaként egyre népszerűbb lett. Három év után átszerződött az Ifjúsági, később Petőfi Színházba, ahol - saját bevallása szerint - pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte el. Majdnem háromszázszor alakította ott Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében és több mint kétszázszor Brecht Bicska Maxiját a Koldusoperában. 1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ahol 1989-ben örökös tag címet kapott. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt.

Filmes karrierje 1954-ben indult útjára. Gyakran osztottak rá parasztemberes szerepeket, karakteres figurákat. Ilyenek voltak például az Égimadár, az Akiket a pacsirta elkísér vagy az Egri csillagok című alkotásokban játszott felejthetetlen szerepei.

A művész utolsó filmjét a 37. Magyar Filmszemlén mutatják be. A Márai Sándor regényéből készült A gyertyák csonkig égnek producere, Albert Györgyi jelentette be csütörtök délután a művész halálát.

Nyugodjék békében, művész úr!