SG.hu·
Ha igaz volna... - A természetfölötti love-sztori
Ismét egy olyan film került a magyar mozikba, amelynek műfaja (természetfölötti elemekkel operáló romantikus film) lehet, hogy nagyobb érdeklődésre tarthat számot.
A műfaj - az Emily Rose-féle filmmel ellentétben - közel sem újdonság. A 90-es évek nagy klasszikusa, a Demi Moore-t igazából Hollywood térképére pakoló, valamint a Whoopi Goldberget Oscar-díjjal jutalmazó Ghost hasonlóan természetfölötti elemekkel operáló, könnyfacsaró love story volt. Hogy ne menjünk olyan nagyon messzire, még Meg Ryan és Nick Cage románcát, az Angyalok városa című feldolgozás-filmet is érdemes megemlíteni. Mindezek jól mutatják, hogy maga a téma, a túlvilági szerelem, elég hálás és kifizetődő is tud lenni, mely utóbbi tényező a dollárjeleken túl kevésbé látó producereknek igazán számít. Jelen esetben egyébként egy sikerkönyvet vettek alapul a produkció elkészítéséhez.
Miután megvolt az alapsztori - a halott, de magát élőnek tartó lány és lakásának új bérlője közötti kutya-macska viszony - már csak megfelelő szereplőket kellett keresni a filmhez. Női fronton Reese Weatherspoonra esett a választás, aki mint Dr. Elizabeth Masterson feltörekvő orvost játszik, kinek - munkaholista lévén - nulla óvszer/hónap a fogyasztási mennyisége, hiszen társas kapcsolatokra semmi ideje nem marad. Férfi partnerként az itthon inkább csak mellékszerepekből, de akkor is csak szigorúan arcról ismert Mark Ruffalo lett a főszereplő, aki olyan romantikus vígjátékokon edződhetett, mint a Hirtelen 30 vagy a Flört a fellegekben, de megfordult nem is olyan régen a Collateral - A halál záloga című Tom Cruise-filmben is.
Ami érdekes a Ha igaz volná...-ban, hogy igazából maga a film sem tudja, hogy mi akar lenni (vagy éppen nagyon is tudja). Az a furcsa helyzet áll elő, hogy a néző film közben furcsa bizsergést érezhet mellkasánál. Ez azért lehet, mert a rendező elég erőteljesen játszik érzelmeink szélsőséges húrjain. (A direktort urat egyébként Mark Watersnek hívják és ő rendezte az MTV-s díjkiosztón taroló Bajos csajokat, valamint Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis közös bolondozását, a Nem férek a bőrödbe című filmet.) A film néhol átmegy egy teljesen slapstick komédiába, kvázi agyatlan bolondozásba, ahol természetesen helyzetkomikumok sokaságát adja az alapszituáció, s ezeket a rendező szinte egytől egyig különös kegyetlenséggel kivégzi.
Ezzel a hangulattal viszont szöges ellentétben áll, hogy olykor viszont a Ha igaz volna... átlényegül egy teljesen depressziós romantikus rémregénnyé, ahol a néző azt érezheti, hogy az egész mozi össznépi bömbölésben fog kitörni. Valószínűleg e célból cserélik le a film ideje alatt a vetítőtermekben az ülés karfáján található kólatartó alkalmatosságot egy szükség esetén azonnal aktiválható praktikus papírzsebkendőket kiadó szerkezetre. Azonban nem kell megijedni, egy 10-es zsepitasakkal simán át lehet vészelni a filmet (bár, ha a röhögés által kiváltott könnyeket is számoljuk, akkor bizony a film végére nagyon spórolnunk kell a zsebkendőnyi területtel).
A film tetszési indexe szemünkben mindvégig a két főszereplő iránti viszonyunkon múlik. Akinek bejön a Dr. Szöszinél egy fokkal komolyabb Reese Westherspoon menetrendszerű durrogása, valamint Mark Ruffalo félszeg, baltával faragott modorú stílusa, az biztosan nagyon fogja élvezni a két főszereplő civódásait és esetleges egymásra találását. (Félreértés ne essék, aki csak a fent leírtakat tudja a történetből, azt is fogja még bőven meglepetés érni.) És persze szereplői szinten mindenféleképpen meg kell említeni a mellékszerepben nagyot alakító, örök kóma Jon Hedert, akit a nemsokára itthon is megjelenő Nevetséges Napoleonból (Napoleon Dynamite) ismerhetünk, de előbbi film hatalmas közönség- és kritikai sikere eredményeként 2006-ban nem kevesebb mint 5 filmben láthatjuk viszont.
A Ha igaz volna... klasszikus barátnős film, és nagyon szerethető, ha a néző nem táplál ellenszenvet a karakterek iránt, és felkészül az érzelmi hullámvasútra. Újat persze még a természetfölötti elemmel sem hoz a film, igazából minden sematikus benne, de Karácsony előtt ez is bőven megteszi. Az ilyenkor kötelező giccsfaktor persze erőteljesen jelen van, de ez az a típusú film, amelynek még jól is áll a csöpögősség. Az a film valóban tudhat valamit, melynél szinte szurkol a néző, hogy legyen valamilyen nyállal borított hepiend. A mozikban persze kiderül, hogy mi lett az eredménye a szurkolásnak.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A műfaj - az Emily Rose-féle filmmel ellentétben - közel sem újdonság. A 90-es évek nagy klasszikusa, a Demi Moore-t igazából Hollywood térképére pakoló, valamint a Whoopi Goldberget Oscar-díjjal jutalmazó Ghost hasonlóan természetfölötti elemekkel operáló, könnyfacsaró love story volt. Hogy ne menjünk olyan nagyon messzire, még Meg Ryan és Nick Cage románcát, az Angyalok városa című feldolgozás-filmet is érdemes megemlíteni. Mindezek jól mutatják, hogy maga a téma, a túlvilági szerelem, elég hálás és kifizetődő is tud lenni, mely utóbbi tényező a dollárjeleken túl kevésbé látó producereknek igazán számít. Jelen esetben egyébként egy sikerkönyvet vettek alapul a produkció elkészítéséhez.
Miután megvolt az alapsztori - a halott, de magát élőnek tartó lány és lakásának új bérlője közötti kutya-macska viszony - már csak megfelelő szereplőket kellett keresni a filmhez. Női fronton Reese Weatherspoonra esett a választás, aki mint Dr. Elizabeth Masterson feltörekvő orvost játszik, kinek - munkaholista lévén - nulla óvszer/hónap a fogyasztási mennyisége, hiszen társas kapcsolatokra semmi ideje nem marad. Férfi partnerként az itthon inkább csak mellékszerepekből, de akkor is csak szigorúan arcról ismert Mark Ruffalo lett a főszereplő, aki olyan romantikus vígjátékokon edződhetett, mint a Hirtelen 30 vagy a Flört a fellegekben, de megfordult nem is olyan régen a Collateral - A halál záloga című Tom Cruise-filmben is.
Ami érdekes a Ha igaz volná...-ban, hogy igazából maga a film sem tudja, hogy mi akar lenni (vagy éppen nagyon is tudja). Az a furcsa helyzet áll elő, hogy a néző film közben furcsa bizsergést érezhet mellkasánál. Ez azért lehet, mert a rendező elég erőteljesen játszik érzelmeink szélsőséges húrjain. (A direktort urat egyébként Mark Watersnek hívják és ő rendezte az MTV-s díjkiosztón taroló Bajos csajokat, valamint Lindsay Lohan és Jamie Lee Curtis közös bolondozását, a Nem férek a bőrödbe című filmet.) A film néhol átmegy egy teljesen slapstick komédiába, kvázi agyatlan bolondozásba, ahol természetesen helyzetkomikumok sokaságát adja az alapszituáció, s ezeket a rendező szinte egytől egyig különös kegyetlenséggel kivégzi.
Ezzel a hangulattal viszont szöges ellentétben áll, hogy olykor viszont a Ha igaz volna... átlényegül egy teljesen depressziós romantikus rémregénnyé, ahol a néző azt érezheti, hogy az egész mozi össznépi bömbölésben fog kitörni. Valószínűleg e célból cserélik le a film ideje alatt a vetítőtermekben az ülés karfáján található kólatartó alkalmatosságot egy szükség esetén azonnal aktiválható praktikus papírzsebkendőket kiadó szerkezetre. Azonban nem kell megijedni, egy 10-es zsepitasakkal simán át lehet vészelni a filmet (bár, ha a röhögés által kiváltott könnyeket is számoljuk, akkor bizony a film végére nagyon spórolnunk kell a zsebkendőnyi területtel).
A film tetszési indexe szemünkben mindvégig a két főszereplő iránti viszonyunkon múlik. Akinek bejön a Dr. Szöszinél egy fokkal komolyabb Reese Westherspoon menetrendszerű durrogása, valamint Mark Ruffalo félszeg, baltával faragott modorú stílusa, az biztosan nagyon fogja élvezni a két főszereplő civódásait és esetleges egymásra találását. (Félreértés ne essék, aki csak a fent leírtakat tudja a történetből, azt is fogja még bőven meglepetés érni.) És persze szereplői szinten mindenféleképpen meg kell említeni a mellékszerepben nagyot alakító, örök kóma Jon Hedert, akit a nemsokára itthon is megjelenő Nevetséges Napoleonból (Napoleon Dynamite) ismerhetünk, de előbbi film hatalmas közönség- és kritikai sikere eredményeként 2006-ban nem kevesebb mint 5 filmben láthatjuk viszont.
A Ha igaz volna... klasszikus barátnős film, és nagyon szerethető, ha a néző nem táplál ellenszenvet a karakterek iránt, és felkészül az érzelmi hullámvasútra. Újat persze még a természetfölötti elemmel sem hoz a film, igazából minden sematikus benne, de Karácsony előtt ez is bőven megteszi. Az ilyenkor kötelező giccsfaktor persze erőteljesen jelen van, de ez az a típusú film, amelynek még jól is áll a csöpögősség. Az a film valóban tudhat valamit, melynél szinte szurkol a néző, hogy legyen valamilyen nyállal borított hepiend. A mozikban persze kiderül, hogy mi lett az eredménye a szurkolásnak.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Ha igaz volna... (Just Like Heaven) feliratos amerikai romantikus vígjáték, 95 perc, 2005 rendező: Mark Waters író: Marc Levy forgatókönyvíró: Ronald Bass, Leslie Dixon, Peter Tolan operatőr: Daryn Okada zene: Rolfe Kent szereplők: Reese Witherspoon (Elizabeth Martinson) Mark Ruffalo (David Abbott) Donal Logue (Jack Houriskey) Dina Spybey (Abby Brody) Ben Shenkman (Brett Rushton) Jon Heder (Darryl) |
