Szekeres Viktor
Collateral - A halál záloga
A forgalmazó - ki tudja miért - úgy döntött, hogy meghagyja a meglehetősen beszédes "Collateral" címet és mindössze egy magyar alcímmel látják el Michael Mann rendező (Szemtől szemben, Ali, Bennfentes) legújabb, Tom Cruise-t is felvonultató filmjét.
Az alcímben persze világossá teszik a moziba csak véletlenül betévedők számára, hogy itt bizony valaki meg fog halni, tehát valami akciófilmszerűségre lehet talán számítani. Ezen nézők elvárásai azonban csak félig igazolódnak, hiszen valóban elhaláloznak egyesek a film története során, de a műfaja ennek ellenére nem akciófilm, hanem inkább valamilyen, a műfajok kereszteződéséből létrejött szerelemgyerek, mint a rendező egyik előző filmje a méltán klasszikus "Szemtől szemben" (Heat). Kapunk akciót is, kapunk krimiszálat is (trendibben thrillert), valamint egy jó adag drámát és jellemrajzot, de nehéz a filmet egyetlen kalap alá besorolni.
Akárcsak a fent említett Al Pacino és Robert DeNiro nevével fémjelzett Heat-ben, itt is a két főkarakter határozza meg az eseményeket. Az egyik a Jamie Foxx által alakított Max, a jövőbeni saját limuzinvállalatáról álmodozó taxisofőr, a másik pedig a Tom Cruise által megszemélyesített vérprofi bérgyilkos. Igen, a hírnevét - főleg a tinik között - a Koktéllal és a Top Gun-nal megalapozó sármőr most, filmes pályafutása során először átlátogat a másik oldalra, és egy rosszfiút személyesít meg - meglehetősen jól. Lehet, hogy hamarabb kellett volna elkezdenie ezt az image-váltást?
Ki tudja, bár a sötét oldal nem csekély mennyiségű veszélyt is rejt magában, hiszen miután legutóbb Robin Williams tett ott látogatást, azóta folyamatosan rosszfiú szerepben tűnik fel a vásznon. Szerencsére (?) Tom Cruise-t nem kell félteni, hiszen nemsokára visszatér a Mission Impossible 3-ban, valamint a Spielberg-féle Világok harcában is, ismét a jó oldalon. Jót tett még Cruise-zal az is, hogy a rendező nyilvánvalóan elhozta kedvenc fodrászát, aki már a Bennfentes főszereplőjét, Russell Crowe-t is megőszítette - akkor bevált és most is. Cruise egyenszürke öltönyében, és deresbe hajló hajával jéghidegebb már nem is nagyon lehetne.
Ha lenne piros pulóverem és gumicsirkém akkor a film lényegét alapjában véve, a taxis-bérgyilkos kategóriával fedném le, de ha nem lenne, akkor is. Hiszen annál többet nem is kell, és nem is lehet mondani, miszerint Max a taxisofőr egy los angeles-i éjjelen felveszi Vince-t a bérgyilkost, majd elkezdi őt fuvarozni egyik célponttól, a másikig. Persze a film nem lenne érdekes, ha a kötelező tiszteletköröket nem zavarná meg valami, ezért esetünkben is történnek váratlan események, amelyek a történések egy bizonyos láncolatát indítják be, s ez, ahogy szokás a drámai végkifejlethez vezet.
A felettébb egyszerű sztori talán nem is lett volna elegendő a film eladásához, de szerencsére Michael Mann kezében az alapanyag nagy hozzáértéssel elkészített drámai alkotássá, igazi rendezői filmmé vált. A stílusa, a kialakított atmoszféra egyedi és utánozhatatlan. Részben (vagy egészben) ugyancsak az ő érdemének lehet tekinteni a két főszereplő nagyszerű alakítását. Amennyire visszafogja magát Jamie Foxx a laza és barátságos taxisofőr szerepében, annyira odateszi magát Cruise bérgyilkosként, és kettejük feszültséggel teli párbeszédei a nézőt is odaszögezik a székhez.
A film füstös, jazz-es, cseppet film noir-os hangulatát a folyamatos éjszaka mellett nagyszerűen adja vissza a szinte végig digitális kamerát használó fényképezés. Ez szokatlanul életközelinek mutatja be a cselekményt, nagyszerűen alkalmazkodik a taxisofőr lelki állapotának változásaihoz, valamint remek lehetőséget ad az operatőrnek hogy megmutassa, hogy hány helyre lehet egy taxiban a kamerát bedugni. Talán még a zenét kell kiemelni (Paul Oakenfold neve bizonyára sokaknak ismerős), amely hihetetlen változatos, valódi stíluskavalkádot jelenít meg, és nagyszerűen követi a történetet és annak ritmusváltásait.
A nagyon igényesen elkészített mű nem tartozik napjaink kommersz filmjei közé, nem egy könnyed, robbantásokkal és lövöldözésekkel tarkított alkotás. S bár akárcsak a sokadjára előcitált Heat-ben, itt is akad egy "nem semmi" kategóriában tartozó fegyveres csetepaté, inkább a feszült légkör és a szócsaták uralják a filmet és ez lehet, hogy távol tarthatja a popcorn mozik híveit a filmszínházaktól. Az intelligens filmeket kedvelők biztosan jól fognak szórakozni (izgulni, ámuldozni, stb.), és még az egyszerű történetet, valamint annak egy-két ordító következetlenségét is megbocsátják a rendezőnek.
Az alcímben persze világossá teszik a moziba csak véletlenül betévedők számára, hogy itt bizony valaki meg fog halni, tehát valami akciófilmszerűségre lehet talán számítani. Ezen nézők elvárásai azonban csak félig igazolódnak, hiszen valóban elhaláloznak egyesek a film története során, de a műfaja ennek ellenére nem akciófilm, hanem inkább valamilyen, a műfajok kereszteződéséből létrejött szerelemgyerek, mint a rendező egyik előző filmje a méltán klasszikus "Szemtől szemben" (Heat). Kapunk akciót is, kapunk krimiszálat is (trendibben thrillert), valamint egy jó adag drámát és jellemrajzot, de nehéz a filmet egyetlen kalap alá besorolni.
Akárcsak a fent említett Al Pacino és Robert DeNiro nevével fémjelzett Heat-ben, itt is a két főkarakter határozza meg az eseményeket. Az egyik a Jamie Foxx által alakított Max, a jövőbeni saját limuzinvállalatáról álmodozó taxisofőr, a másik pedig a Tom Cruise által megszemélyesített vérprofi bérgyilkos. Igen, a hírnevét - főleg a tinik között - a Koktéllal és a Top Gun-nal megalapozó sármőr most, filmes pályafutása során először átlátogat a másik oldalra, és egy rosszfiút személyesít meg - meglehetősen jól. Lehet, hogy hamarabb kellett volna elkezdenie ezt az image-váltást?
Ki tudja, bár a sötét oldal nem csekély mennyiségű veszélyt is rejt magában, hiszen miután legutóbb Robin Williams tett ott látogatást, azóta folyamatosan rosszfiú szerepben tűnik fel a vásznon. Szerencsére (?) Tom Cruise-t nem kell félteni, hiszen nemsokára visszatér a Mission Impossible 3-ban, valamint a Spielberg-féle Világok harcában is, ismét a jó oldalon. Jót tett még Cruise-zal az is, hogy a rendező nyilvánvalóan elhozta kedvenc fodrászát, aki már a Bennfentes főszereplőjét, Russell Crowe-t is megőszítette - akkor bevált és most is. Cruise egyenszürke öltönyében, és deresbe hajló hajával jéghidegebb már nem is nagyon lehetne.
Ha lenne piros pulóverem és gumicsirkém akkor a film lényegét alapjában véve, a taxis-bérgyilkos kategóriával fedném le, de ha nem lenne, akkor is. Hiszen annál többet nem is kell, és nem is lehet mondani, miszerint Max a taxisofőr egy los angeles-i éjjelen felveszi Vince-t a bérgyilkost, majd elkezdi őt fuvarozni egyik célponttól, a másikig. Persze a film nem lenne érdekes, ha a kötelező tiszteletköröket nem zavarná meg valami, ezért esetünkben is történnek váratlan események, amelyek a történések egy bizonyos láncolatát indítják be, s ez, ahogy szokás a drámai végkifejlethez vezet.
A felettébb egyszerű sztori talán nem is lett volna elegendő a film eladásához, de szerencsére Michael Mann kezében az alapanyag nagy hozzáértéssel elkészített drámai alkotássá, igazi rendezői filmmé vált. A stílusa, a kialakított atmoszféra egyedi és utánozhatatlan. Részben (vagy egészben) ugyancsak az ő érdemének lehet tekinteni a két főszereplő nagyszerű alakítását. Amennyire visszafogja magát Jamie Foxx a laza és barátságos taxisofőr szerepében, annyira odateszi magát Cruise bérgyilkosként, és kettejük feszültséggel teli párbeszédei a nézőt is odaszögezik a székhez.
A film füstös, jazz-es, cseppet film noir-os hangulatát a folyamatos éjszaka mellett nagyszerűen adja vissza a szinte végig digitális kamerát használó fényképezés. Ez szokatlanul életközelinek mutatja be a cselekményt, nagyszerűen alkalmazkodik a taxisofőr lelki állapotának változásaihoz, valamint remek lehetőséget ad az operatőrnek hogy megmutassa, hogy hány helyre lehet egy taxiban a kamerát bedugni. Talán még a zenét kell kiemelni (Paul Oakenfold neve bizonyára sokaknak ismerős), amely hihetetlen változatos, valódi stíluskavalkádot jelenít meg, és nagyszerűen követi a történetet és annak ritmusváltásait.
A nagyon igényesen elkészített mű nem tartozik napjaink kommersz filmjei közé, nem egy könnyed, robbantásokkal és lövöldözésekkel tarkított alkotás. S bár akárcsak a sokadjára előcitált Heat-ben, itt is akad egy "nem semmi" kategóriában tartozó fegyveres csetepaté, inkább a feszült légkör és a szócsaták uralják a filmet és ez lehet, hogy távol tarthatja a popcorn mozik híveit a filmszínházaktól. Az intelligens filmeket kedvelők biztosan jól fognak szórakozni (izgulni, ámuldozni, stb.), és még az egyszerű történetet, valamint annak egy-két ordító következetlenségét is megbocsátják a rendezőnek.
Collateral - A halál záloga Rendező: Michael Mann Forgatókönyvíró: Stuart Beattie Operatőr: Dion Beebe, Paul Cameron Jelmeztervező: Jeffrey Kurland Zene: James Newton Howard, Paul Oakenfold Látványtervező: David Wasco Vágó: Jim Miller, Paul Rubell Szereplők: Tom Cruise (Vincent) Jamie Foxx (Max) Jada Pinkett Smith (Annie) Mark Ruffalo (Fanning) Peter Berg (Richard Weidner) Bruce McGill (Pedrosa) |