Szekeres Viktor
Grimm - Álmosvölgy Jancsival és Juliskával
Végre itthon is nézhető a Brazil és a 12 majom rendezőjének legújabb, a Grimm testvérekről szóló horror-mese-komédiája.
Valamelyik okos stúdiófejes fejéből kipattant egy isteni szikra, hogy vajon miért is ne készítsenek filmet a világ talán legismertebb mesélőiről, a Grimm testvérekről. A projekt beindult, a forgatókönyv elkészült és Wilhelm (mivel ezt nehéz angolul kiejteni, ezért Will) és Jacob Grimm története kisvártatva előttünk is megelevenedik a filmvásznon. A film történetéről sokat nem lehet, vagyis nem érdemes elárulni.
Legyen elég annyi, hogy a két homlokegyenest eltérő jellemmel rendelkező testvér előszeretettel járt-kelt a mai Németország pár száz évvel ezelőtti területén és segítőikkel tündérmeséket és rémtörténeteket gyűjtöttek, miközben furfanggal és naplopással azért próbáltak valami kenyérre valót is szerezni a lakosoktól. Útjuk során egyszer csak elvetődnek egy ismeretlen lény által rettegésben tartott kis faluba, ahol megkezdődnek kalandjaik.
Sokan várták Terry Gilliam új filmjét, nagyon sokan. Persze azért a nagy és várva várt filmek esetében a profi mozibajáró vészjelzője mindig időben bekapcsol és figyelmezteti az embert, hogy hype ide, hírverés oda, nem érdemes egy filmet úgy nézni, hogy az elvárásainkat a plafon magasságába helyezzük.
A Grimm testvérek esetében a vészjelző megszólalása sajnos teljesen indokolt volt, hiába tűnt minden szempontból biztos befutónak a produkció. Először is ott van a film rendezője, Terry Gilliam, akit a legtöbben mint az angol abszurd humort kvázi megteremtő (vagy legalábbis a széles közvélemény elé eljuttató) Monty Python csoport egyetlen amerikai tagjaként ismerhetnek. Olyan kultfilmeket tudhat a magáénak, mint a Tizenkét majom, a Félelem és reszketés Las Vegasban, vagy a Brazil.
Ugyancsak sok jót sejtet a film előzetese, hiszen amolyan Tim Burton-ös Álmosvölgy-fíling lengi át a trailert, vagyis bizton lehetett rá számítani, hogy kellemesen sötét, gótikus légkörben fognak megelevenedni a nagy mesélők alakjai. A Grimmeket alakító színészek kiválasztásakor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ezúttal a stúdió diktál, így két hollywoodi üdvöske, Matt Damon (Good Will Hunting, Bourne-rejtély) és a mostanában a tiniidol jelmezt magáról sikeresen ledobáló ausztrál Heath Ledger (Lovagregény, A bűn rendje) kapta meg a főszerepet. Előbbi roppant halovány, utóbbi viszont borzasztóan túljátsza a szerepét, bár valószínűleg ez is volt a dolga. Azért hogy az európai íz megmaradjon, Monica Bellucci is kapott egy kedves mellékszerepet. Az említettek mellett még minden független filmesek kedvence, a mostanában tehetségét egy tévésorozatban csillogtató Peter Stormare és Jonathan Pryce is helyet kapott.
A biztató jelek ellenére a film nem sikerült jól, valami hiányzik az összképből, de nagyon. Lehet hogy az okozott gondot Gilliamnek, hogy a film nem saját gyermeke, hanem mondhatni a stúdió erőltette rá. Bár elmondása szerint ennek ellenére is próbálta saját szájíze szerint formálni a történetet Ehren Kruger (Kör 2) forgatókönyvének többszöri átírásával, de még így sem tudta megteremteni azokat a hősöket, akik kiváltják a néző rokon- vagy ellenszenvét. Will és Jacob Grimm kalandjai azért fulladnak a középszer süppedős mocsarába, mert egyszerűen a néző nem igazán törődik velük, nem szurkol nekik, nem utálja látványosan őket, vagyis teljesen hidegen hagyja őt hogy él vagy hal-e a két főszereplő, így a film kontaktusteremtő funkciója erőteljesen csorbul.
Hiába a lenyűgöző látványvilág (gratulálunk cseh testvéreinknek - Prága egyre inkább a világ második filmes fővárosává növi ki magát), a kedves és horrorisztikus utalások a Grimm tesók meséire, ez a két tényező rémisztően kevés ahhoz, hogy a film a közönség nagy részét meghódítsa. Valahogy nem sikerült megtalálni az egyensúlyt a kommersz és a művészieskedés között, hiszen közönségfilmnek túlságosan elvont és abszurd a gilliami látványvilág, viszont ahhoz hogy komolyan lehessen vehessük és értékén kezelhessük a filmet, az túlságosan profán és idétlen.
Persze az idétlenség nem mindig fáj, ha egyszer a vígjáték is megtalálható a Grimm-testvérek műfaji skáláján. Sőt, a két testvér évődése és folytonos összecsapása kifejezetten szórakoztató - ez az a pont, ahol a két főszereplőt alakító színész igazán elemében volt. Viszont maga a körítés, a tündérmese és rémtörténet mezsgyéjén haladó koncepció ahelyett, hogy az Álmosvölggyel lenne összehasonlítható, az inkább a balsorsú Van Helsingre emlékezteti a nézőt és nem csak grandiózussága miatt, hanem minőségi szint tekintetében is. Sajnos az unalmasan hömpölygő és a nézőt teljesen kirekesztő film általános skálán is alig éri el a közepest, de Gilliam mércéjével mérve egy pótvizsgát lenne érdemes megszavazni a rendezőnek. Legközelebb valami saját ötletet, Terry.
Valamelyik okos stúdiófejes fejéből kipattant egy isteni szikra, hogy vajon miért is ne készítsenek filmet a világ talán legismertebb mesélőiről, a Grimm testvérekről. A projekt beindult, a forgatókönyv elkészült és Wilhelm (mivel ezt nehéz angolul kiejteni, ezért Will) és Jacob Grimm története kisvártatva előttünk is megelevenedik a filmvásznon. A film történetéről sokat nem lehet, vagyis nem érdemes elárulni.
Legyen elég annyi, hogy a két homlokegyenest eltérő jellemmel rendelkező testvér előszeretettel járt-kelt a mai Németország pár száz évvel ezelőtti területén és segítőikkel tündérmeséket és rémtörténeteket gyűjtöttek, miközben furfanggal és naplopással azért próbáltak valami kenyérre valót is szerezni a lakosoktól. Útjuk során egyszer csak elvetődnek egy ismeretlen lény által rettegésben tartott kis faluba, ahol megkezdődnek kalandjaik.
Sokan várták Terry Gilliam új filmjét, nagyon sokan. Persze azért a nagy és várva várt filmek esetében a profi mozibajáró vészjelzője mindig időben bekapcsol és figyelmezteti az embert, hogy hype ide, hírverés oda, nem érdemes egy filmet úgy nézni, hogy az elvárásainkat a plafon magasságába helyezzük.
A Grimm testvérek esetében a vészjelző megszólalása sajnos teljesen indokolt volt, hiába tűnt minden szempontból biztos befutónak a produkció. Először is ott van a film rendezője, Terry Gilliam, akit a legtöbben mint az angol abszurd humort kvázi megteremtő (vagy legalábbis a széles közvélemény elé eljuttató) Monty Python csoport egyetlen amerikai tagjaként ismerhetnek. Olyan kultfilmeket tudhat a magáénak, mint a Tizenkét majom, a Félelem és reszketés Las Vegasban, vagy a Brazil.
Ugyancsak sok jót sejtet a film előzetese, hiszen amolyan Tim Burton-ös Álmosvölgy-fíling lengi át a trailert, vagyis bizton lehetett rá számítani, hogy kellemesen sötét, gótikus légkörben fognak megelevenedni a nagy mesélők alakjai. A Grimmeket alakító színészek kiválasztásakor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ezúttal a stúdió diktál, így két hollywoodi üdvöske, Matt Damon (Good Will Hunting, Bourne-rejtély) és a mostanában a tiniidol jelmezt magáról sikeresen ledobáló ausztrál Heath Ledger (Lovagregény, A bűn rendje) kapta meg a főszerepet. Előbbi roppant halovány, utóbbi viszont borzasztóan túljátsza a szerepét, bár valószínűleg ez is volt a dolga. Azért hogy az európai íz megmaradjon, Monica Bellucci is kapott egy kedves mellékszerepet. Az említettek mellett még minden független filmesek kedvence, a mostanában tehetségét egy tévésorozatban csillogtató Peter Stormare és Jonathan Pryce is helyet kapott.
A biztató jelek ellenére a film nem sikerült jól, valami hiányzik az összképből, de nagyon. Lehet hogy az okozott gondot Gilliamnek, hogy a film nem saját gyermeke, hanem mondhatni a stúdió erőltette rá. Bár elmondása szerint ennek ellenére is próbálta saját szájíze szerint formálni a történetet Ehren Kruger (Kör 2) forgatókönyvének többszöri átírásával, de még így sem tudta megteremteni azokat a hősöket, akik kiváltják a néző rokon- vagy ellenszenvét. Will és Jacob Grimm kalandjai azért fulladnak a középszer süppedős mocsarába, mert egyszerűen a néző nem igazán törődik velük, nem szurkol nekik, nem utálja látványosan őket, vagyis teljesen hidegen hagyja őt hogy él vagy hal-e a két főszereplő, így a film kontaktusteremtő funkciója erőteljesen csorbul.
Hiába a lenyűgöző látványvilág (gratulálunk cseh testvéreinknek - Prága egyre inkább a világ második filmes fővárosává növi ki magát), a kedves és horrorisztikus utalások a Grimm tesók meséire, ez a két tényező rémisztően kevés ahhoz, hogy a film a közönség nagy részét meghódítsa. Valahogy nem sikerült megtalálni az egyensúlyt a kommersz és a művészieskedés között, hiszen közönségfilmnek túlságosan elvont és abszurd a gilliami látványvilág, viszont ahhoz hogy komolyan lehessen vehessük és értékén kezelhessük a filmet, az túlságosan profán és idétlen.
Persze az idétlenség nem mindig fáj, ha egyszer a vígjáték is megtalálható a Grimm-testvérek műfaji skáláján. Sőt, a két testvér évődése és folytonos összecsapása kifejezetten szórakoztató - ez az a pont, ahol a két főszereplőt alakító színész igazán elemében volt. Viszont maga a körítés, a tündérmese és rémtörténet mezsgyéjén haladó koncepció ahelyett, hogy az Álmosvölggyel lenne összehasonlítható, az inkább a balsorsú Van Helsingre emlékezteti a nézőt és nem csak grandiózussága miatt, hanem minőségi szint tekintetében is. Sajnos az unalmasan hömpölygő és a nézőt teljesen kirekesztő film általános skálán is alig éri el a közepest, de Gilliam mércéjével mérve egy pótvizsgát lenne érdemes megszavazni a rendezőnek. Legközelebb valami saját ötletet, Terry.
|
Grimm (The Brothers Grimm) feliratos cseh-amerikai fantasy, 118 perc, 2005 Rendező: Terry Gilliam Forgatókönyvíró: Ehren Kruger Operatőr: Nicola Pecorini, Newton Thomas Sigel Jelmeztervező: Gabriella Pescucci, Carlo Poggioli Zene: Dario Marianelli Látványtervező: Guy Dyas Szereplők: Matt Damon (Wilhelm Grimm) Heath Ledger (Jacob Grimm) Monica Bellucci (Tükörkirálynő) Jonathan Pryce (Delatombe) Lena Headey (Angelika) Peter Stormare (Cavaldi) Petr Ratimec (az ifjú Will) Jeremy Robson (az ifjú Jacob) Laura Greenwood (Sasha) Mackenzie Crook (Hidlick) |
