Szekeres Viktor
Egy szoknya, egy nadrág - borzalom 90 percben
Alig pár napja mutatták be, de már több mint 40 ezren látták. Teltházas vetítések, vagyis a magyar közönség erőteljesen beszopta az utóbbi idők legnagyobb marketinggel moziba kerülő magyar filmjének reklámjait.
Szeretjük a klasszikusokat. Szeretjük feldolgozni a klasszikusokat, hiszen sokan nem láthatták a régi filmeket mivel nem mindenkinek van otthon Filmmúzeuma, és olykor amikor az MTV lead egy Kabos- vagy egy Latabár-filmet, akkor lehet, hogy az RTL Klubon pont a Gyilkos hangyák 4. van így törvényszerűleg lemaradunk régi nagyjainkról. Ezért is üdvözlendő, hogy a magyar filmművészetért mindenféle önös érdek nélkül tenni akaró pár producer összefogott és rövid időn belül a harmadik feldolgozásfilmmel ajándékozza meg a közönséget.
Az áldozat ezúttal az 1943-ban forgatott Egy szoknya, egy nadrág, ami a klasszikus "Micsoda nő ez a férfi" helyzetkomikumra épül. A történet mindössze annyi, hogy Sóvári színész (Rudolf) meg akar hódítani egy fiatal időjárásjelentő színésznőt (Oroszlán), aki azonban valamiért az Agrárfélóra korosodó rendezőjére (Bajor) hajt. Ezért Sóvári színész haditervet eszel ki és mexikói nőnek öltözik be, hogy elcsábítsa a korosodó rendezőt és vezércselével megszerezze a csajt.
Szerencsére az alapanyag adott, mindössze kis modernizálásra szorult rá - pár szereplő kihullott, pár új bekerült. Mindegy is. Mert hát ugye - merül fel a kérdés - mit lehetne elrontani egy régi klasszikusban? Semmit, mondhatnák, ha nem lenne előttünk a harmatos Hippolit, és a még harmatosabb Meseautó c. kissé hosszúra sikerült reklámfilm. Jó, nyugtathatjuk magunkat, lehet, hogy a Kabos-filmeket kissé nehéz feldolgozni, ezúttal azonban mégiscsak egy Latabár Kálmán-film kerül terítékre. De, ó nem! A készítők névsora mit sem változott.
Ismét Kabay Barna rendez, aki nyilván elfelejtette mesterségét, pláne a 22 évvel ezelőtti Jób lázadását elnézve. És igen: producer Gyöngyössy Bence. Ez azt jelenti, hogy ismét egy reklámfilmet láthatunk. Nézzük, ki írta a film forgatókönyvét. Nógrádi Gábor. Remek. Az ő sokkal többre hivatott keze is erősen benne volt a fent említett két remake-ben. Sőt, Gyöngyössy Bence még a forgatókönyvbe is besegített, hogy jó legyen nekünk - harmadikként pedig egy fiatal humorista, gegman, Litkai Gergely is beszállt - látatlanban ki lehet jelenteni, hogy a film poénjainak 99%-a neki köszönhető.
A szereplők között felfedezhetünk pár friss, eddig hanyagolt arcot. Rudolf Pétert mindig öröm látni a moziban, sajnos azonban az Üvegtigris és a Hamvadó cigarettavég sztárja most hiába játszik nagy kedvvel, mélyen maga alatt teljesít, és teljesen hiteltelen a női kosztümben. Szerednyei Bélát talán a Linda óta nem is láttuk színházon kívül máshol - ő csetlésével-botlásával hozzáteszi a maga (tök fölösleges) részét a filmhez. Kéri Kitty is nagyon kellemes meglepetés, talán az ő mexikói úrinő figurája az, ami magasan kiemelkedik a posványból. A többiek azonban...
Valamiért a magyar filmrendezők csak közhelyekben képesek gondolkozni. Bajor Imre megkapta a sokadik modern-Kabos szerepet, szerencsétlenkedik szeretnivalóan - talán szeretnénk is, ha nem egy klisé feliratú baseball sapkában tenné mindezt. Kern András megint Kern András; valamiért Kabay direktor nem akarta, hogy magán kívül mást is eljátsszon. Oroszlán Szonja nagyon jól néz ki, kiheverte Kásás Tamást, és a vígszínházbeli fellépései során látszik is, hogy jó színésznő. De a filmben az ötlettelenség arra kárhoztatta, hogy ismét az éneklős, motoros-bőrruhás, buta szőkét hozza, akárcsak a Valami Amerikában.
Rajtuk kívül ökörködik még pár jelenetben Mucsi Zoltán és Scherer Péter, akik, ha nem lennének, akkor végképp környezetszennyezés lenne a film. De bármennyire is jók meg aranyosak, a rendezői és írói ötlettelenség ismét csak rájuk kényszerítette az 1999-es Jancsó-film, a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten óta tartó "Kapa és Pepe"-szerepet. Ez persze nem baj, hiszen tudjuk, hogy együtt nagyon jók.
Természetesen mivel a TV2 főszponzorálta a filmet, ezért a csatorna "sztárjai" is ott sorjáznak a filmben. A remek Gundel Takács Gábor egy rémesen tehetségtelen Balázs-paródiát ad elő - valószínűleg nem szánt szándékkal ilyen rossz a szerepében, de Árpa Attila és pár hétvégi haknikirály zenekar és valóságshow-sztár is feltűnik a filmben. Az pedig természetes, hogy az időjárásjelentő is a TV2 meteorológia-sztenderdjei szerint lépdel át a képernyő széleit lefedő fekete csíkokon.
A filmről a színészeket kivéve kár lenne többet mondani, hiszen a készítők olyan hihetetlen módon nézik le a közönséget, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Ők profik, tudják ugyanis, hogy nem kell semmi erőfeszítést tenniük, a pénz úgyis becsorog a zsebükbe - minden más csak ráadás. Hiába szerethetők egyes színészek, hiába akad pár jól megírt egysoros sziporka (köszi, Litkai úr) az egész komédia valami félelmetesen nem vicces. Ritka, hogy egy filmvígjátékot síri csöndben üljön végig a közönség (és itt nem újságíró közönségről van szó), mert bár akadtak jobb poénok, de két színész vicces évődésén kívül nevetnivaló nem igazán akadt.
Persze ez a legújabb produceri filozófia szerint nem is fontos. A lényeg az volt, hogy hihetetlen tolakodó módon megint telezsúfolták a filmeket különböző reklámokkal. Szinte alig akadt snitt, ahol ne márkanevekkel tömték volna az agyunkat ("Most elmegyek az Inter Európa Bankba, ahol befizetek egy Fészekrakó programra és felveszek egy A-hitelt, hogy megvegyem végre a Samsung tévémet."), az embernek az az érzése támad, hogy a háttérben gyanúsan sokszor elhaladó kettes villamos is csak a BKV milliós adományainak köszönhetően került a filmbe. Tudjuk, hogy kell a pénz a forgatásra, és csak akkor lehet az ilyesmit elkészíteni, ha a háttérben elhangzik a Danubius rádió szlogenje, de valamiért az amerikai filmekben az ilyesmit sokkal ízlésesebben tálalják.
Persze nem a reklámok miatt brutálisan rossz az Egy szoknya, egy nadrág, hanem azért, mert egyszerűen egy fércmunka, egy olyan film, amivel a készítők nem nagyon törődtek, hisz tudták, hogy a marketing hatására az első héten úgyis tízezrek indulnak zombimód a moziba. Hogy mennyire nem erőltették meg magukat az többek között Rudolf Péter női sminkjén is látszik. Csak a hülye nem veszi észre, hogy ki játssza a mexikói hölgyet, s bár filmes eszközként elfogadható, hogy csak mi nézők tudjuk hogy ő nő, de vajon akkor miért akad valaki ismeretlen, aki az évtizedes jóbarátok ellenében azonnal rájön a turpisságra?
Nyilván az is baromi hiteles, hogy az oroszlánszonják a bajorimréket akarják ágyba vinni és férjül venni, mert hiába a szerepmotiváció, az kiderül, hogy Szonjánk szerepe szerint mélyen szerelmes az agrártévés paliba. Persze lehet, hogy ezúttal is a küldetéstudat vezérelte a készítőket és csak meg akarták mutatni, hogy mindenkinek van esélye egy bombanőt ágybavinni.
Hiába pár üdítő mondat és a Mucsi-Scherer páros közhelyes, ám felettébb vicces pillanatai, az Egy szoknya, egy nadrág borzasztóan gyenge film. Valamilyen szinten képes szórakoztatni, a végén kicsit romantikussá is válik, de annyi sokkal jobb film van (sőt, szinte csak az van) a mozikban, hogy vétek lenne erre pénzt kiadni. Aki nagyon magyar filmet akar nézni, az válassza a sokkal viccesebb és ugyancsak kommersz Kész cirkuszt (abban is van Scherer Péter), vagy a filmszemle fődíjas Fekete kefét (abban nincs).
Az meg pláne tartózkodjon a film megtekintésétől, aki legalább egyszer kiment hányni a mosdóba a Meseautó vagy a Hippolit nézése közben. Jó, tudom, hogy még sokunk nem élt akkor, de ugye nem ilyen gyenge filmeket készítettek a magyarok a II. világháborút megelőző és azt követő években? Valaki nyugtasson meg, hogy ugye csak a mostani filmkészítők orbitális hozzánemértése és tehetségtelenségének köszönhető az akkori filmsikerek meggyalázása?
A filmelőzetes letöltése
Szeretjük a klasszikusokat. Szeretjük feldolgozni a klasszikusokat, hiszen sokan nem láthatták a régi filmeket mivel nem mindenkinek van otthon Filmmúzeuma, és olykor amikor az MTV lead egy Kabos- vagy egy Latabár-filmet, akkor lehet, hogy az RTL Klubon pont a Gyilkos hangyák 4. van így törvényszerűleg lemaradunk régi nagyjainkról. Ezért is üdvözlendő, hogy a magyar filmművészetért mindenféle önös érdek nélkül tenni akaró pár producer összefogott és rövid időn belül a harmadik feldolgozásfilmmel ajándékozza meg a közönséget.
Az áldozat ezúttal az 1943-ban forgatott Egy szoknya, egy nadrág, ami a klasszikus "Micsoda nő ez a férfi" helyzetkomikumra épül. A történet mindössze annyi, hogy Sóvári színész (Rudolf) meg akar hódítani egy fiatal időjárásjelentő színésznőt (Oroszlán), aki azonban valamiért az Agrárfélóra korosodó rendezőjére (Bajor) hajt. Ezért Sóvári színész haditervet eszel ki és mexikói nőnek öltözik be, hogy elcsábítsa a korosodó rendezőt és vezércselével megszerezze a csajt.
Szerencsére az alapanyag adott, mindössze kis modernizálásra szorult rá - pár szereplő kihullott, pár új bekerült. Mindegy is. Mert hát ugye - merül fel a kérdés - mit lehetne elrontani egy régi klasszikusban? Semmit, mondhatnák, ha nem lenne előttünk a harmatos Hippolit, és a még harmatosabb Meseautó c. kissé hosszúra sikerült reklámfilm. Jó, nyugtathatjuk magunkat, lehet, hogy a Kabos-filmeket kissé nehéz feldolgozni, ezúttal azonban mégiscsak egy Latabár Kálmán-film kerül terítékre. De, ó nem! A készítők névsora mit sem változott.
Ismét Kabay Barna rendez, aki nyilván elfelejtette mesterségét, pláne a 22 évvel ezelőtti Jób lázadását elnézve. És igen: producer Gyöngyössy Bence. Ez azt jelenti, hogy ismét egy reklámfilmet láthatunk. Nézzük, ki írta a film forgatókönyvét. Nógrádi Gábor. Remek. Az ő sokkal többre hivatott keze is erősen benne volt a fent említett két remake-ben. Sőt, Gyöngyössy Bence még a forgatókönyvbe is besegített, hogy jó legyen nekünk - harmadikként pedig egy fiatal humorista, gegman, Litkai Gergely is beszállt - látatlanban ki lehet jelenteni, hogy a film poénjainak 99%-a neki köszönhető.
A szereplők között felfedezhetünk pár friss, eddig hanyagolt arcot. Rudolf Pétert mindig öröm látni a moziban, sajnos azonban az Üvegtigris és a Hamvadó cigarettavég sztárja most hiába játszik nagy kedvvel, mélyen maga alatt teljesít, és teljesen hiteltelen a női kosztümben. Szerednyei Bélát talán a Linda óta nem is láttuk színházon kívül máshol - ő csetlésével-botlásával hozzáteszi a maga (tök fölösleges) részét a filmhez. Kéri Kitty is nagyon kellemes meglepetés, talán az ő mexikói úrinő figurája az, ami magasan kiemelkedik a posványból. A többiek azonban...
Valamiért a magyar filmrendezők csak közhelyekben képesek gondolkozni. Bajor Imre megkapta a sokadik modern-Kabos szerepet, szerencsétlenkedik szeretnivalóan - talán szeretnénk is, ha nem egy klisé feliratú baseball sapkában tenné mindezt. Kern András megint Kern András; valamiért Kabay direktor nem akarta, hogy magán kívül mást is eljátsszon. Oroszlán Szonja nagyon jól néz ki, kiheverte Kásás Tamást, és a vígszínházbeli fellépései során látszik is, hogy jó színésznő. De a filmben az ötlettelenség arra kárhoztatta, hogy ismét az éneklős, motoros-bőrruhás, buta szőkét hozza, akárcsak a Valami Amerikában.
Rajtuk kívül ökörködik még pár jelenetben Mucsi Zoltán és Scherer Péter, akik, ha nem lennének, akkor végképp környezetszennyezés lenne a film. De bármennyire is jók meg aranyosak, a rendezői és írói ötlettelenség ismét csak rájuk kényszerítette az 1999-es Jancsó-film, a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten óta tartó "Kapa és Pepe"-szerepet. Ez persze nem baj, hiszen tudjuk, hogy együtt nagyon jók.
Természetesen mivel a TV2 főszponzorálta a filmet, ezért a csatorna "sztárjai" is ott sorjáznak a filmben. A remek Gundel Takács Gábor egy rémesen tehetségtelen Balázs-paródiát ad elő - valószínűleg nem szánt szándékkal ilyen rossz a szerepében, de Árpa Attila és pár hétvégi haknikirály zenekar és valóságshow-sztár is feltűnik a filmben. Az pedig természetes, hogy az időjárásjelentő is a TV2 meteorológia-sztenderdjei szerint lépdel át a képernyő széleit lefedő fekete csíkokon.
A filmről a színészeket kivéve kár lenne többet mondani, hiszen a készítők olyan hihetetlen módon nézik le a közönséget, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Ők profik, tudják ugyanis, hogy nem kell semmi erőfeszítést tenniük, a pénz úgyis becsorog a zsebükbe - minden más csak ráadás. Hiába szerethetők egyes színészek, hiába akad pár jól megírt egysoros sziporka (köszi, Litkai úr) az egész komédia valami félelmetesen nem vicces. Ritka, hogy egy filmvígjátékot síri csöndben üljön végig a közönség (és itt nem újságíró közönségről van szó), mert bár akadtak jobb poénok, de két színész vicces évődésén kívül nevetnivaló nem igazán akadt.
Persze ez a legújabb produceri filozófia szerint nem is fontos. A lényeg az volt, hogy hihetetlen tolakodó módon megint telezsúfolták a filmeket különböző reklámokkal. Szinte alig akadt snitt, ahol ne márkanevekkel tömték volna az agyunkat ("Most elmegyek az Inter Európa Bankba, ahol befizetek egy Fészekrakó programra és felveszek egy A-hitelt, hogy megvegyem végre a Samsung tévémet."), az embernek az az érzése támad, hogy a háttérben gyanúsan sokszor elhaladó kettes villamos is csak a BKV milliós adományainak köszönhetően került a filmbe. Tudjuk, hogy kell a pénz a forgatásra, és csak akkor lehet az ilyesmit elkészíteni, ha a háttérben elhangzik a Danubius rádió szlogenje, de valamiért az amerikai filmekben az ilyesmit sokkal ízlésesebben tálalják.
Persze nem a reklámok miatt brutálisan rossz az Egy szoknya, egy nadrág, hanem azért, mert egyszerűen egy fércmunka, egy olyan film, amivel a készítők nem nagyon törődtek, hisz tudták, hogy a marketing hatására az első héten úgyis tízezrek indulnak zombimód a moziba. Hogy mennyire nem erőltették meg magukat az többek között Rudolf Péter női sminkjén is látszik. Csak a hülye nem veszi észre, hogy ki játssza a mexikói hölgyet, s bár filmes eszközként elfogadható, hogy csak mi nézők tudjuk hogy ő nő, de vajon akkor miért akad valaki ismeretlen, aki az évtizedes jóbarátok ellenében azonnal rájön a turpisságra?
Nyilván az is baromi hiteles, hogy az oroszlánszonják a bajorimréket akarják ágyba vinni és férjül venni, mert hiába a szerepmotiváció, az kiderül, hogy Szonjánk szerepe szerint mélyen szerelmes az agrártévés paliba. Persze lehet, hogy ezúttal is a küldetéstudat vezérelte a készítőket és csak meg akarták mutatni, hogy mindenkinek van esélye egy bombanőt ágybavinni.
Hiába pár üdítő mondat és a Mucsi-Scherer páros közhelyes, ám felettébb vicces pillanatai, az Egy szoknya, egy nadrág borzasztóan gyenge film. Valamilyen szinten képes szórakoztatni, a végén kicsit romantikussá is válik, de annyi sokkal jobb film van (sőt, szinte csak az van) a mozikban, hogy vétek lenne erre pénzt kiadni. Aki nagyon magyar filmet akar nézni, az válassza a sokkal viccesebb és ugyancsak kommersz Kész cirkuszt (abban is van Scherer Péter), vagy a filmszemle fődíjas Fekete kefét (abban nincs).
Az meg pláne tartózkodjon a film megtekintésétől, aki legalább egyszer kiment hányni a mosdóba a Meseautó vagy a Hippolit nézése közben. Jó, tudom, hogy még sokunk nem élt akkor, de ugye nem ilyen gyenge filmeket készítettek a magyarok a II. világháborút megelőző és azt követő években? Valaki nyugtasson meg, hogy ugye csak a mostani filmkészítők orbitális hozzánemértése és tehetségtelenségének köszönhető az akkori filmsikerek meggyalázása?
A filmelőzetes letöltése
|
Egy szoknya, egy nadrág magyar vígjáték, 95 perc, 2005 Rendező: Gyöngyössy Bence Forgatókönyvíró: Gyöngyössy Bence, Nógrádi Gábor, Litkai Gergely Operatőr: Máthé Tibor Zene: Berkes Gábor Producer: Kabay Barna Jelmez: Parádi Gabriella Díszlet: Ocztos István Szereplők: Rudolf Péter (Sóvári Péter) Bajor Imre (Borsai Lajos) Oroszlán Szonja (Pintér Ibolya) Kern András (Kálmán) Kéri Kitty (Dulcinea de la Rosa) Szerednyei Béla (Zsiga) Pogány Judit (Kamilla) Scherer Péter Mucsi Zoltán |
