Szekeres Viktor
Cápasrác és Lávalány kalandjai 3D-ben
Robert Rodriguez két Sin City rész között úgy döntött, hogy ismét belekóstol a 3D-s műfajba és megpróbálja megreformálni azt.
Természetesen ez az újabb próbálkozás nem meglepő az Alkonyattól pirkadatig és a Desperado rendezőjétől, hiszen köztudomású, hogy szívesen lubickol a műfajokon belül. A nagysikerű Kémkölykök trilógia harmadik epizódját ugyancsak három dimenzióban vitte vászonra a mexikói direktor. Amellett, hogy a gyerekeinek akar imponálni és számukra is nézhető filmet készíteni, valamint hogy saját vágyait is kiélheti a gyerekfilmekben, arról se feledkezzünk meg, hogy Rodriguez pénztárcájának is jót tesz a dolog, hiszen a három Kémkölykök-film a rendező eddigi három legjövedelmezőbb alkotása is egyben - korábbi, viszonylag rétegfilmjeivel nem aratott ekkora közönségsikert.
A Cápasrác és Lávalány kalandjai természetesen Cápasrácról és Lávalányról szólnak, valamint az igazi főszereplőről, Maxről az álmodozó kisfiúról. Miután képzeletében felépít egy csodálatos világot (Sütiland, Tortaföld és Csúcs bolygó), hogy hogy nem egy tornádó hatására ott találja magát képzeletének birodalmában és rögtön az álomvilág megmentésének feladata avanzsálódik rá. Persze nem egyedül kell hadba indulnia, hisz képzeletének két fent nevezett szülöttje is vele tart az úton, mely a gonosz Mr. Elektrosokk és a csatlós Minus ellen folyik.
Azt hiszem nem kell nagyon ecsetelni, hogy ez a film is, akárcsak előző kritikánk tárgya, a Vad galamb erősen korhatárosra sikeredett - és nem éppen a véres jelenetek sokasága miatt, hanem a bizonyos életkoron túl már értelmezhetetlen "poénok" hada okán. Ezt azonban még nem kell feltétlenül negatív kritikaként felfogni, hisz már az belövi nagyjából a 6-8 éves korosztályt, hogy a film forgatókönyve is családban maradt, hisz azt a Rodriguez família egyik csemetéje, Racer Roriguez (vicces neve nem egyedülálló, hisz testvérei Rocket és Rebel) írta, illetve álmodta meg, mely úgymond profi formát végülis Marcel Rodriguez, Robert testvérének tolla segítségével nyert.
A készítők névsorát a Rodriguez-filmeknél viszonylag felesleges átböngészni, így elégedjünk meg annyival, hogy Robert Rodriguez odatette magát 3D-ileg, de minden más szempontból értékelhetetlen a film egy mezei kritikus számára. Robbannak a dolgok, kilógnak a vászonból, gyermekeink gurgulázva kapnak a szereplők felé. A zenéért felelős Robert Rodriguez nagyjából a Kémkölykök zenéjét másolta egy-két taktusváltást beépítve, valamint a filmben elhangzó dalokért is ő volt a felelős mind zene, mind dalszöveg terén - bár ezek szintén az egyszerűség fogalmának határait feszegetik.
Dícséret illeti azonban a lendületes snittekért a film vágóját, bizonyos Robert Rodriguezt, ő derék munkát végzett. Hasonlóképpen az operatőr (Robert Rodriguez) megoldásain is látszott, hogy avatott kezekben van a kamera, valamint a megvilágítás kulcsa. Sajnos azonban a szűk költségvetés eléggé megkötötte a kezét az ebben a filmben nagyon fontos szerepet játszó vizuális effektusokért felelős embernek, Robert Rodrigueznek, ezért pár jobb pillanattól eltekintve sajnos inkább a gagyibb kategóriába sorolható trükkök szerepelnek a filmben - a film, a Sin Cityben már megszokott zöld háttér előtt készült.
Igazából nem sok mindent lehet mondani a filmről, hiszen akit érdekel az úgysem nagyítóval fog vájkálni benne, hanem miután megnézi, másnap az óvodában mindenkinek el fogja mesélni, hogy milyen jó volt . A hardcore Rodriguez-rajongók pedig a jegy megvételével és hajléktalannak adományozásával letudhatják "a mester minden filmjére jegyet váltok" kötelező penitenciát, és elvonulhatnak téli álomra, hiszen a mexikói rendező már javában készül a Sin City 2 forgatására. Mivel cikkünk tárgya közepesen gyenge eredményt ért el Amerikában, így nem is várható folytatása, ezért a Quentin Tarantinóval közösen forgatandó álfilmelőzetesekkel és reklámokkal elválasztott Grind House című duplahorror tervezett forgatási időpontja is előrébb tolódott a direktor noteszében.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Természetesen ez az újabb próbálkozás nem meglepő az Alkonyattól pirkadatig és a Desperado rendezőjétől, hiszen köztudomású, hogy szívesen lubickol a műfajokon belül. A nagysikerű Kémkölykök trilógia harmadik epizódját ugyancsak három dimenzióban vitte vászonra a mexikói direktor. Amellett, hogy a gyerekeinek akar imponálni és számukra is nézhető filmet készíteni, valamint hogy saját vágyait is kiélheti a gyerekfilmekben, arról se feledkezzünk meg, hogy Rodriguez pénztárcájának is jót tesz a dolog, hiszen a három Kémkölykök-film a rendező eddigi három legjövedelmezőbb alkotása is egyben - korábbi, viszonylag rétegfilmjeivel nem aratott ekkora közönségsikert.
A Cápasrác és Lávalány kalandjai természetesen Cápasrácról és Lávalányról szólnak, valamint az igazi főszereplőről, Maxről az álmodozó kisfiúról. Miután képzeletében felépít egy csodálatos világot (Sütiland, Tortaföld és Csúcs bolygó), hogy hogy nem egy tornádó hatására ott találja magát képzeletének birodalmában és rögtön az álomvilág megmentésének feladata avanzsálódik rá. Persze nem egyedül kell hadba indulnia, hisz képzeletének két fent nevezett szülöttje is vele tart az úton, mely a gonosz Mr. Elektrosokk és a csatlós Minus ellen folyik.
Azt hiszem nem kell nagyon ecsetelni, hogy ez a film is, akárcsak előző kritikánk tárgya, a Vad galamb erősen korhatárosra sikeredett - és nem éppen a véres jelenetek sokasága miatt, hanem a bizonyos életkoron túl már értelmezhetetlen "poénok" hada okán. Ezt azonban még nem kell feltétlenül negatív kritikaként felfogni, hisz már az belövi nagyjából a 6-8 éves korosztályt, hogy a film forgatókönyve is családban maradt, hisz azt a Rodriguez família egyik csemetéje, Racer Roriguez (vicces neve nem egyedülálló, hisz testvérei Rocket és Rebel) írta, illetve álmodta meg, mely úgymond profi formát végülis Marcel Rodriguez, Robert testvérének tolla segítségével nyert.
A készítők névsorát a Rodriguez-filmeknél viszonylag felesleges átböngészni, így elégedjünk meg annyival, hogy Robert Rodriguez odatette magát 3D-ileg, de minden más szempontból értékelhetetlen a film egy mezei kritikus számára. Robbannak a dolgok, kilógnak a vászonból, gyermekeink gurgulázva kapnak a szereplők felé. A zenéért felelős Robert Rodriguez nagyjából a Kémkölykök zenéjét másolta egy-két taktusváltást beépítve, valamint a filmben elhangzó dalokért is ő volt a felelős mind zene, mind dalszöveg terén - bár ezek szintén az egyszerűség fogalmának határait feszegetik.
Dícséret illeti azonban a lendületes snittekért a film vágóját, bizonyos Robert Rodriguezt, ő derék munkát végzett. Hasonlóképpen az operatőr (Robert Rodriguez) megoldásain is látszott, hogy avatott kezekben van a kamera, valamint a megvilágítás kulcsa. Sajnos azonban a szűk költségvetés eléggé megkötötte a kezét az ebben a filmben nagyon fontos szerepet játszó vizuális effektusokért felelős embernek, Robert Rodrigueznek, ezért pár jobb pillanattól eltekintve sajnos inkább a gagyibb kategóriába sorolható trükkök szerepelnek a filmben - a film, a Sin Cityben már megszokott zöld háttér előtt készült.
Igazából nem sok mindent lehet mondani a filmről, hiszen akit érdekel az úgysem nagyítóval fog vájkálni benne, hanem miután megnézi, másnap az óvodában mindenkinek el fogja mesélni, hogy milyen jó volt . A hardcore Rodriguez-rajongók pedig a jegy megvételével és hajléktalannak adományozásával letudhatják "a mester minden filmjére jegyet váltok" kötelező penitenciát, és elvonulhatnak téli álomra, hiszen a mexikói rendező már javában készül a Sin City 2 forgatására. Mivel cikkünk tárgya közepesen gyenge eredményt ért el Amerikában, így nem is várható folytatása, ezért a Quentin Tarantinóval közösen forgatandó álfilmelőzetesekkel és reklámokkal elválasztott Grind House című duplahorror tervezett forgatási időpontja is előrébb tolódott a direktor noteszében.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése