Szekeres Viktor
Sin City, a Bűn városa
Az európai premierrel egy időben Magyarországon is bepillanthatunk a Bűn városába, a két hónap alatt máris kultstátuszba emelkedett Sin Citybe.
A képregényfilmek a közönség számára sokáig a két nagy kiadó, a Marvel és a DC a feszülős ruhás szuperhőseiről szóló filmeket jelentette, de a Constantine - A démonvadász végre szakított ezzel a hagyománnyal, előkészítve ezzel a terepet Robert Rodriguez comic-adaptációjának, a Sin Citynek.
Tartva a képregénytudorok hibák után vizslató tekintetétől, inkább csak annyit említenék meg Frank Miller azonos című képregényeiről, hogy nem feltétlenül egy havi kiadású, népszerű sorozatról van szó, hanem egy fekete-fehér, művészi igényességgel kialakított képregényfüzérről, mely néhány minisorozatból és pár egyrészes, ún one-shot füzetből áll. Ezen füzetek közül foglal össze hármat a film (vagy három és felet), a Big Fat Killt, a That Yellow Bastardot, valamint részleteiben a The Customer is Always Rightot. (Utóbbi és más Sin City-történetek magyarul is olvashatóak a Fekete-fehér című képregény-antológiában)
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Igazából a fent említettek miatt nem igazán lehet jól elmondani, hogy miről szól a Sin City (talán nem is szükséges), hiszen több epizódból áll össze, szerencsére egy hellyel-közzel koherensnek mondható egésszé, egy keretbe foglalt történetté. Megismerhetjük a kiégett zsaru, Hartigan (Bruce Willis) sztoriját, a fenevad Marv (Mickey Rourke) történetét, valamint bepillanthatunk Dwight (Clive) életébe is a hősök narrációján keresztül.
Robert Rodiguez fura egy fazon, a szélsőségek embere. A védjegyeivé vált cool filmek (El Mariachi - A zenész, Desperado, Alkonyattól pirkadatig, The Faculty - Az invázium), mellett önmegvalósít is ezerrel, hisz belevágott a gyerekfilmek készítésébe is (Kémkölykök 1-3), melyek eléggé el nem ítélhető módon jövedelmezőbbek is voltak, mint a tesztoszteronbombái és trash-filmjei. Idén a Sin City mellett nyáron bemutatják az ugyancsak általa vezényelt Cápafiú és Lávalány kalandjai 3D c. filmet, ami ismét a tíz éven aluliakat veszi célba. Talán a lelkiismeret-furdalás munkálhat benne és nem akarja a kisebbeket sem kihagyni a mókából, hisz a Sin City itthon nem meglepő módon megkapta a csak 18 éven felülieknek korhatárt.
A rendező sztahanovizmusára jellemző módon a Sin Citynek vágója, zeneszerzője, operatóra, kamerakezelője, vizuális effekt felelőse és talán büfése is volt. Rodriguez annyira megszállottja lett a filmnek, hogy felkérte Frank Millert amolyan társrendező-félének, mely lépésével az amerikai filmrendezők céhéből is kilépett (plusz egy régebbi szívességet viszonozandó Quentin Tarantino is bevállalta egy apró jelenet megrendezését mexikói cimborájának.)
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A filmről - ami szinte minden tényező tekintetében kimeríti a nagybetűs filmművészet fogalmát - nem sok egyebet lehet elmondani. Technikailag, látványelemileg, rendezésileg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a Sin Cityről. Robert Rodriguez oly hűen adaptálta Frank Miller egyéni látásmódját, hogy sikerült megalkotnia a legautentikusabb képregényfilmet, amely - akárcsak a képregény - tobzódik a vérben és erőszakban, de mégsem válik sosem öncélúvá. A technkai megvalósítás, a green-box hátterek előtt forgatott jelenetek vizuálisan remekül kapják el a film főszereplőjének, a romlott városnak a hangulatát.
Hasonló technikát használtak a még tavaly bemutatott, de nálunk csak augusztusban moziba kerülő Sky kapitány és a holnap világa c. sci-fi-noirban is. Egyetlen hátránya az említetteknek, hogy a majdnem kétórás filmtrip közben olykor túlságosan töménynek tetszik a Sin City, olykor a túlzott alaposság sajnos visszaüt és a rendező átesik a ló túloldalára. De mindezt az összhatást tekintve azonnal megbocsátjuk neki, akárcsak azt, hogy a film háromnegyedénél kissé veszít a lendületéből. Persze ezt is csak azért vehetjük észre, mert a léc rögtön nagyon magasra került. (Bár minden film ugyanezt a lécet használná...).
Természetesen, mint a hasonló filmek esetében szokás, a mindenféleképpen látni kell címke mellé kötelező odabiggyeszteni, hogy a mellékhatások elkerülése végett kérdezze meg barátját, mert az egyszeri néző előfordulhat, hogy csak egy all-star (az említetteken kívül még Michael Madsen, Jessica Alba, Elijah Wood, Rutger Hauer, Nick Stahl, Benecio del Toro és még sokan mások szerepelnek) akciófilmre számít és megrettenhet a Sin City cseppet sem populáris milyenségétől, illetve annak fekete-fehérségétől.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A viszonylag kedvező amerikai fogadtatás következményeképp - a Sin City 75 millió dollárt hozott az USA-ban, szinte pontosan annyit, mint a hasonló célközönséget megcélzó Kill Bill 1-2. - Robert Rodriguez leszerződött egy második rész elkészítésére is(bemutató: 2007-ben). Sőt a Dimension Films egy harmadik rész elkészítésében is biztos, hiszen az alapanyag annyira elegendő lehet. A kérdés csak az, hogy a visszatérő szereplők mellett vajon képes lesz-e a rendező ismét egy ilyen válogatott csapatot összehozni.
A Sin City tehát mindenféleképpen nézős film, talán nem túlzás kijelenteni, hogy 2005 eddigi legigényesebb alkotása. Ugyan nem fog annyi nézőt vonzani, mint egy populáris képregény-adaptáció, de biztosan sokkal több rajongót, fanatikust állít maga mellé. Itthon sajnos csak egyetlen feliratos kópiával kerül a mozikba (Budapest, Művész mozi), de megnyugtatásul biztosíthatok mindenkit, hogy a magyar szinkron jól sikerült. A főszereplőket szinkronizáló színészek (Dörner György, Rajhona Ádám, Selmeczi Roland, Szabó Győző) legalább 10 cigit elszívtak minden egyes megszólalás előtt, de mindezek ellenére azért érdemes megnézni azt az egyetlen, eredeti hangos kópiát is.
Magyar feliratos filmelőzetes letöltése (felbontása 480x360 képpont, mérete 24 MB, formátuma .wmv)
A képregényfilmek a közönség számára sokáig a két nagy kiadó, a Marvel és a DC a feszülős ruhás szuperhőseiről szóló filmeket jelentette, de a Constantine - A démonvadász végre szakított ezzel a hagyománnyal, előkészítve ezzel a terepet Robert Rodriguez comic-adaptációjának, a Sin Citynek.
Tartva a képregénytudorok hibák után vizslató tekintetétől, inkább csak annyit említenék meg Frank Miller azonos című képregényeiről, hogy nem feltétlenül egy havi kiadású, népszerű sorozatról van szó, hanem egy fekete-fehér, művészi igényességgel kialakított képregényfüzérről, mely néhány minisorozatból és pár egyrészes, ún one-shot füzetből áll. Ezen füzetek közül foglal össze hármat a film (vagy három és felet), a Big Fat Killt, a That Yellow Bastardot, valamint részleteiben a The Customer is Always Rightot. (Utóbbi és más Sin City-történetek magyarul is olvashatóak a Fekete-fehér című képregény-antológiában)
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Igazából a fent említettek miatt nem igazán lehet jól elmondani, hogy miről szól a Sin City (talán nem is szükséges), hiszen több epizódból áll össze, szerencsére egy hellyel-közzel koherensnek mondható egésszé, egy keretbe foglalt történetté. Megismerhetjük a kiégett zsaru, Hartigan (Bruce Willis) sztoriját, a fenevad Marv (Mickey Rourke) történetét, valamint bepillanthatunk Dwight (Clive) életébe is a hősök narrációján keresztül.
Robert Rodiguez fura egy fazon, a szélsőségek embere. A védjegyeivé vált cool filmek (El Mariachi - A zenész, Desperado, Alkonyattól pirkadatig, The Faculty - Az invázium), mellett önmegvalósít is ezerrel, hisz belevágott a gyerekfilmek készítésébe is (Kémkölykök 1-3), melyek eléggé el nem ítélhető módon jövedelmezőbbek is voltak, mint a tesztoszteronbombái és trash-filmjei. Idén a Sin City mellett nyáron bemutatják az ugyancsak általa vezényelt Cápafiú és Lávalány kalandjai 3D c. filmet, ami ismét a tíz éven aluliakat veszi célba. Talán a lelkiismeret-furdalás munkálhat benne és nem akarja a kisebbeket sem kihagyni a mókából, hisz a Sin City itthon nem meglepő módon megkapta a csak 18 éven felülieknek korhatárt.
A rendező sztahanovizmusára jellemző módon a Sin Citynek vágója, zeneszerzője, operatóra, kamerakezelője, vizuális effekt felelőse és talán büfése is volt. Rodriguez annyira megszállottja lett a filmnek, hogy felkérte Frank Millert amolyan társrendező-félének, mely lépésével az amerikai filmrendezők céhéből is kilépett (plusz egy régebbi szívességet viszonozandó Quentin Tarantino is bevállalta egy apró jelenet megrendezését mexikói cimborájának.)
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A filmről - ami szinte minden tényező tekintetében kimeríti a nagybetűs filmművészet fogalmát - nem sok egyebet lehet elmondani. Technikailag, látványelemileg, rendezésileg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a Sin Cityről. Robert Rodriguez oly hűen adaptálta Frank Miller egyéni látásmódját, hogy sikerült megalkotnia a legautentikusabb képregényfilmet, amely - akárcsak a képregény - tobzódik a vérben és erőszakban, de mégsem válik sosem öncélúvá. A technkai megvalósítás, a green-box hátterek előtt forgatott jelenetek vizuálisan remekül kapják el a film főszereplőjének, a romlott városnak a hangulatát.
Hasonló technikát használtak a még tavaly bemutatott, de nálunk csak augusztusban moziba kerülő Sky kapitány és a holnap világa c. sci-fi-noirban is. Egyetlen hátránya az említetteknek, hogy a majdnem kétórás filmtrip közben olykor túlságosan töménynek tetszik a Sin City, olykor a túlzott alaposság sajnos visszaüt és a rendező átesik a ló túloldalára. De mindezt az összhatást tekintve azonnal megbocsátjuk neki, akárcsak azt, hogy a film háromnegyedénél kissé veszít a lendületéből. Persze ezt is csak azért vehetjük észre, mert a léc rögtön nagyon magasra került. (Bár minden film ugyanezt a lécet használná...).
Természetesen, mint a hasonló filmek esetében szokás, a mindenféleképpen látni kell címke mellé kötelező odabiggyeszteni, hogy a mellékhatások elkerülése végett kérdezze meg barátját, mert az egyszeri néző előfordulhat, hogy csak egy all-star (az említetteken kívül még Michael Madsen, Jessica Alba, Elijah Wood, Rutger Hauer, Nick Stahl, Benecio del Toro és még sokan mások szerepelnek) akciófilmre számít és megrettenhet a Sin City cseppet sem populáris milyenségétől, illetve annak fekete-fehérségétől.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A viszonylag kedvező amerikai fogadtatás következményeképp - a Sin City 75 millió dollárt hozott az USA-ban, szinte pontosan annyit, mint a hasonló célközönséget megcélzó Kill Bill 1-2. - Robert Rodriguez leszerződött egy második rész elkészítésére is(bemutató: 2007-ben). Sőt a Dimension Films egy harmadik rész elkészítésében is biztos, hiszen az alapanyag annyira elegendő lehet. A kérdés csak az, hogy a visszatérő szereplők mellett vajon képes lesz-e a rendező ismét egy ilyen válogatott csapatot összehozni.
A Sin City tehát mindenféleképpen nézős film, talán nem túlzás kijelenteni, hogy 2005 eddigi legigényesebb alkotása. Ugyan nem fog annyi nézőt vonzani, mint egy populáris képregény-adaptáció, de biztosan sokkal több rajongót, fanatikust állít maga mellé. Itthon sajnos csak egyetlen feliratos kópiával kerül a mozikba (Budapest, Művész mozi), de megnyugtatásul biztosíthatok mindenkit, hogy a magyar szinkron jól sikerült. A főszereplőket szinkronizáló színészek (Dörner György, Rajhona Ádám, Selmeczi Roland, Szabó Győző) legalább 10 cigit elszívtak minden egyes megszólalás előtt, de mindezek ellenére azért érdemes megnézni azt az egyetlen, eredeti hangos kópiát is.
Magyar feliratos filmelőzetes letöltése (felbontása 480x360 képpont, mérete 24 MB, formátuma .wmv)
|
Sin City fekete-fehér amerikai akciófilm, 124 perc, 2005 Rendező: Frank Miller, Robert Rodriguez, Quentin Tarantino Író: Frank Miller Forgatókönyvíró: Frank Miller, Robert Rodriguez Operatőr, vágó: Robert Rodriguez Zene: Robert Rodriguez, John Debney, Graeme Revell Bruce Willis (Hartigan) Clive Owen (Dwight) Benicio Del Toro (Jackie Fiú) Jessica Alba (Nancy Callahan) Mickey Rourke (Marv) Elijah Wood (Kevin) Rosario Dawson (Gail) Brittany Murphy (Shellie) Nick Stahl (Roark Jr./Yellow Bastard) Alexis Bledel (Becky) Devon Aoki (Miho) Jaime King (Goldie/Wendy) Frank Miller (a pap) Rutger Hauer (Cardinal Roark) Michael Madsen (Bob) |
