A Kidobós bő másfél óra erejéig egy fiktív vígjátéksport rajongótáborába invitálja a kedves mozilátogatót, melyben egy szuperelegáns edzőteremnek, hogy megvehesse a szomszédos ócska konkurenciát le kell győznie azt a Las Vegas-i kidobós-bajnokságon.

Azt mondják, mostanában két fajta Ben Stiller él a mozivásznon. Az egyik a lingyi-langyit romantikus puncsok lúzer-karaktere, a másik pedig egy keményvonalas vígjátékbeli ősidióta. Míg az előbbi arcait Along Came Polley-ban, a Meet the Parents-ben, a Duplexben és az Envyben figyelhettük meg, az utóbbi létezéséről olyan rekeszizomgyilkos vígjátékok tanúskodnak, mint a Zoolander vagy az annak készült, de ettől jócskán elmaradó Starsky és Hutch.

A munkamenet azonban mára világossá vált: az általa jól alakított, mégis sablonos béna-barát szerepek után mindig gőzkieresztés következik valami eszetlen marhaság kíséretében. Ilyen ellazulásnak lehetünk tanúi a Dodgeball kapcsán is, amely a Base-kosárlabda születése után bő öt évvel újabb fiktív vígjátéksport rajongótáborába invitálja a kedves mozilátogatót egy bő másfél óra erejéig.


S hogy mi a Kidobós (dodgeball)? Bár első ránézésre lehet, hogy ismeretlennek tűnik a játék, a film meggyőz minket arról, hogy már régóta ismerjük. Az évtizedes hagyományokkal rendelkező Kidobós ugyanis maga a sportágak sportága: egyszerre ad lehetőséget az emberben tomboló féktelen ösztönök szabadon engedésére és tartalmazza amerikai ősvagányság esszenciáját is. Egy sportág, ahol csak az erősebb, a bátrabb, a tökösebb csapat győzhet, a vesztes pedig rögvest indulhat az öltözőbe.

A filmből megtudjuk, hogy az ADAA (American Dodgeball Assosiation of America - Amerika Amerikai Kidobós Szövetsége) évente vérre menő megméretetést is rendez a sportág legjobbjainak, amelyik csapatnak pedig sikerül átverekednie magát a selejtező embert próbáló küzdelmein, netán a Las Vegasban rendezett döntőn is maga mögé tudja utasítani a többi gárdát, annak nevét dicsfény és aranykoszorú övezi majd. Főhőseinket mégsem a győzelem iránti utáni vágy, a rivaldafény, vagy a soha nem öregbedő eposzi hírnév utáni sóvárgás hajtja, őket inkább anyagi szempontok vezérlik: a trófea mellé járó busás pénzösszegre lenne égető szükségük...


Peter La Fleur (Vince Vaughn) kényelmes, nyugodt életet él. Nem kér sokat az élettől, s nem is tesz azért, hogy sokat kapjon tőle. Mindene megvan a boldogsághoz: rozoga autója (néhány kivételtől eltekintve) elgurítja oda, ahová menni szeretne. Average Joe’s nevű edzőterme pedig ugyan nem vetekedhet a puccos fittness-centerekkel, de a környék törzsvendégeinek így is megfelel; meg aztán, így is eléldegél belőle valahogy. Ő lepődik meg legjobban, amikor az adóhatóság csinos ügyintézője egy nap beállít hozz, és közli vele, hogy a kifizetetlen számlák bizony az egeket verdesik, az edzőterem bezárással fenyeget, sőt White Goodman, a szomszéd hipermodern fittness center mindenre elszánt tulajdonosa (Ben Stiller) már szemet is vetett a helyiségre saját testépítő-monstruma kibővítéséhez.

Az edzőterem törzsvendégei rögvest nekilátnak kedvenc centerük megmentésének, ám rövidesen kiderül, hogy az Average Joe’s csakis egy módon szabadulhat White Goodman karmaiból: ha a testépítők csapatot építenek, beneveznek az Amerikai Dodgeball-bajnokságba és megmutatják az ország legjobbjainak, hogy is játszák azt a Kidobóst.


A feladat azonban a kemény felkészülés ellenére sem látszik egyszerűnek: előkerül a sportág egyik ősrégi kiválósága, egy seregnyi mindenre elszánt cserkészlány, egy elégedetlen szado-mazó egylet, sőt White Goodman is immár szívügyének tekinti, hogy saját kezűleg intézze el az örök riválisnak tartott Average Joe's csapatát (persze csakis a sport nemes eszközeivel.) A korábbi filmes pályán (Saturday Night Live c. comedy-show) is együtt dolgozó csapat a gyengebbre sikerült Starsky és Hutch után újra elemében van, és a Dodgeball-ban egy Zoolander szintű produkcióval szolgálja ki az őt szerető közönséget. Bár az összeszokott gárdából a rajongók szívfájdalmára Will Farell és Owen Wilson is hiányzik, az életében talán először negatív főhős bőrébe bújó Ben Stiller mellett Christine Taylor is biztosítja a folytonosságot a Zoolander nyomdokain haladó komédiában.


A film külön érdeme, hogy bár a nagy előd által bejáratott poénarzenállal dolgozik, azt ügyesen adaptálja és alakítja a maga arcára ebben az agyatlannak szánt és annak is sikerült vígjátékban, amely nem hagyja nyugodni a rekeszizmokat, lankadni a figyelmet, a pillanatnyi vendégszereplők áradata pedig ízes csemegét szolgáltat az edzettebb közönségnek is.

Három, kettő, egy, Dodgeball.

Kidobós: Sok flúg disznót győz (Dodgeball: A True Underdog Story) Rendező: Rawson Marshall Thurber Író: Rawson Marshall Thurber Jelmeztervező: Carol Ramsey Zene: Theodore Shapiro Producer: Ben Stiller, Stuart Cornfeld Executive producer: Mary McLaglen, Rhoades Rader Látványtervező: Maher Ahmad Vágó: Alan Baumgartner Szereplők: Ben Stiller (White Goodman) Vince Vaughn (Peter La Fleur) Christine Taylor (Kate Veatch) Rip Torn (Patches O'Houlihan) Justin Long (Justin) Stephen Root (Gordon)