Az ember tudat alatt is megbizsereg, amikor az előzetes és a film első pár perce alapján arra gondol, hogy végre itt egy újabb szerzeteses-gyilkolós film, ami az ugyancsak francia gyökerű, már-már kultikus (és nem mellesleg az itthon még októberben DVD-n is megjelenő) Rózsa neve óta jó ideje hiányzott a filmes palettáról - az űrt talán csak a tavalyi Ördögi színjáték - A pap, a várúr és a boszorkány (The Reckoning) próbálta valamennyire betölteni.

A (kinek keserű, kinek kevésbé) valóság persze akkor tör rá a nézőre, amikor meglátja a film címét, miszerint a 2000-ben hatalmas sikert aratott borongós hangulatú Bíbor folyók c. film folytatása vár a nézőre. Természetesen a valóság keserű mivolta nem az első rész hibája, hiszen a Jean-Christophe Grangé regényéből készített, fantasztikusan fényképezett, gyönyörű havas tájakon játszódó sorozatgyilkosos filmet sokan a Hetedik (Se7en) francia parafrázisaként is emlegették.


Inkább az lepheti meg a nézőket, hogy a főszereplő Pierre Niemans felügyelőt alakító Jean Reno kivételével az egész stáb lecserélődött. Reno az egyetlen kapocs a két történet között, de ez a kapocs annyira halovány (jó, elismerem, hogy mindkettőben szó van Reno kutyafóbiájáról), hogy egyszerűbb a két filmet külön alkotásként kezelni. Különösen amiatt, mert kritikánk tárgyának alapanyaga immáron nem irodalmi mű, hanem a mostanában a mennyiséget olykor a minőség oltárán feláldozó Luc Besson kútfőjének szüleménye. (Tényleg csak mellékesen, Besson az utóbbi két évben gyakorló sztahanovista módjára nem kevesebb, mint 20 filmben vállalt hol produceri, hol írói szerepet - szerencsére az öt évvel ezelőtti Jeanne d'Arc-os bukása óta a rendezői munkakört hanyagolja).


Amint már szó volt róla, a kezdetek kezdetén egy monostor életébe csöppenünk bele, és rögtön elkezdenek záporozni a gyanútlan nézőkre a bibliai utalások, illetve a megmagyarázhatatlan halálesetek. Niemans felügyelőt egy vérző kereszt ürügyén hívják a kolostorba, ahol hamar felderíti a feszület rejtélyét, de (és most a filmes leírások közhelygyűjteményéhez fordulok segítségül) hamarosan olyan játszma kellős közepén találja magát, amit nem képes ép ésszel felfogni. Jó krimihez méltó módon a bodycount növekedésnek indul, bár eleinte nincs igazán összefüggés a halottak személye között.

Emellett (újabb halvány elsőrészes párhuzamként) belesodródik az ügybe Niemans egykori tanítványa Reda (Benoit Magimel) is, aki egy Jézus-alteregó ügyének szálait próbálja a maga módján felgöngyölíteni. Később a surranópályán, meglepően jó német és francia nyelvtudással belavírozik (a Szarumán és Dooku gróf között ujjgyakorlatot tartó) Christopher Lee is, hogy jelenlétével emelje a film színvonalát (megjegyzem sikerül is neki).


A szót felesleges szaporítani, mint már céloztam rá, sajnos a Bíbor folyók 2 nem állja meg szinte semmilyen tekintetben az összehasonlítást az első résszel (a képek ugyan itt is szépek, de olyanokat a Nemzeti Múzeumben is látni hétköznaponként reggel 8 és este 8 óra között). A Besson által (szó szerint) GYÁRTOTT alapanyag minősége is hagy kívánnivalót maga után, bár szó mi szó alaposan feltárta a film történelmi hátterét (aki megnézi ezentúl nem csak a magyar labdarúgók szövetségi kapitányára fog gondolni, ha meghallja a Lothar nevet).

A rendezés olykor bizonytalannak, olykor (főleg az elején), hogy egy szép magyar szóval fejezzem ki magam, elég over the topnak tűnik. Igazából az ember csak a harsogó zene hallattán döbben csak rá, hogy mikor kell izgulni és ez nem feltétlenül jó pont a direktor úrnak. Sajnos a film költségvetésének kurtítása a világosítókat érintette leginkább, gondolom ennek tudható be a sokszor kegyetlenül alulvilágított helyszínek mennyisége. Egyetlen technikai pozitívumként a film egyik adrenalin-növelő részét, egy pazarul bemutatott lövöldözős jelenetet lehet kiemelni.


Aki az előd nyomdokaiban lépdelő folytatást vár az erősen csalódni fog, de aki szereti a krimi (na jó, thriller) műfaját, annak választék híján lehet, hogy jobban be fog jönni a film - én csak azon morfondírozom el, hogy itthon miért nem jut eszébe senkinek életet lehelni a komoly, bűnügyi témájú film műfajába? Ha nincs saját ötlet, akkor elő lehetne kapni egy kortárs krimiíró egyik művét (mondjuk Leslie L. Lawrence-ét), teledugni sztárokkal és szép lassan legyilkolni a nagy részüket. Most mondja valaki, hogy nem lenne közönségsiker egy-két szeretett és kevésbé szeretett magyar színészt ilyen szerepben látni?

Ui.: A forgatókönyv-ötleteket a magyar producermogulok címére várjuk.

Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (Les Rivieres pourpres 2 - Les anges de l'apocalypse) Rendező: Olivier Dahan Forgatókönyvíró: Luc Besson Operatőr: Alex Lamarque Jelmeztervező: Chattoune Zne: Colin Towns Szereplők: Jean Reno (Niemans) Benoît Magimel (Reda) Christopher Lee (Heinrich von Garten) Jo Prestia (Emilio) Serge Riaboukine (Vincent) André Penvern (Dominique)