Jelentős létszámleépítést jelentett be a stagnáló nézettséggel küzdő Netflix

_tki_ írta (#4):
"Kotomicuki írta (#1): Kevesebb deviancia, több néző..."
"ja. minél kevesebb gyilkosság. meg drog. meg rossz ember. biztos ez kell a népnek. csupa romantikus film."

Szerintem Kotomicuki _egy_ bizonyos témakörre gondolt deviancia kapcsán, ami az elmúlt tíz évben igen-igen hangsúlyossá lett, bár egyáltalán nem akkor kezdődött, viszont propagandatéma.

Szerintem is ARRA gondolhattam, ami miatt híresen hírhedté vált a fent nevezett szolgáltató és az ehhez silányult "versenytársai" is.


kalapos01 #2:
"LOL. Minden más szolgáltató a nyomába sem érhet. Ez a stratégia vitte a netflixet az első helyre. Nem a tartalmakon kell változtatni. Azok a kulcsai a sikernek.

Az előfizető szám növekedése lassult. És ilyenkor vagy árat kell emelni, vagy embereket kell kirúgni, hogy maradjon a bevételnövekedés."

Gazdasági szempontból nézve, akkor nem volna ok a változtatásra, de mégis megteszik..., és pont ott, ahol nem biztos, hogy változtatni kéne, ha ennyire "sikeres" a cég.
Abban igazad van, hogy az általam javasolt nem biztos, hogy emelné a nézettséget, mivel a bizalmat, ettől a rétegtől már régen elvesztette ez a cég (is), de a cég által a cikkben meghozott intézkedések biztos, hogy a frencsájz hátrányára válnak majd - nyerő csapaton ne változtass (pláne, ha nem is tudod, hogy miért "sikeresek") - mivel, ilyenkor pont azok a szürkébb elemek kerülnek lapátra, akiknek a háttérben, az irodákból alig észrevehetően, de mégiscsak fontos szerepük volt abban, hogy a cég odáig jutott, ameddig és ennek, előbb-utóbb, de lesznek következményei. (Ahogy például a Galaktikusok bomlása is Claude Makelele Sinda eladásával kezdődött, aki vhogy sosem volt szupersztár...)

"Kotomicuki írta (#1): Kevesebb deviancia, több néző..."
"ja. minél kevesebb gyilkosság. meg drog. meg rossz ember. biztos ez kell a népnek. csupa romantikus film."

Szerintem Kotomicuki _egy_ bizonyos témakörre gondolt deviancia kapcsán, ami az elmúlt tíz évben igen-igen hangsúlyossá lett, bár egyáltalán nem akkor kezdődött, viszont propagandatéma. És létezik is egy ilyen, angolul szépen rímelő bon mot, aminek az a vége, hogy ha ilyen és ilyen lesz egy cég, akkor tönkremegy. Vagyis ezekre tágabb értelemben használta a szót a sima deviancia fogalmánál. Ha például degeneráltságot írt volna, már vitát szülhetne, hogy hogyan fogalmazzuk meg a rettenetet, illetve mi az, ami elfogadható a nevezett jelenségekből, sőt lehet, hogy nemsokára ebben az országban sem lesz már szabad ilyen szót leírni, sőt talán utólag lesznek következményei, ahogy az ma a felvilágosult Nyugaton már megszokott, ahová tartunk közakaratból. De lehet, hogy tévedtem.

Tudatában vagyok, hogy kapásból hiteltelennek, valóságtól elrugaszkodottnak látszanak azok, akik meredeken eltérő, szokatlanul erős kijelentéseket tesznek a világ egyes folyamatairól vagy úgy bármiről, ami “normálisnak” számít. A befogadhatóságnak komoly korlátai vannak, túl távoli kategóriákat nem lehet a meglevőkből csak úgy megalkotni. Pedig “normális” csupán az, amit a többség annak tart, de ami attól még tökéletesen helytelen is lehet. Azt is látom, hogy akad itt néhány ezzel meg-megpróbálkozó visszatérő kommentelő, legfeljebb pechjükre nehezebb ellenőrizni az általuk megírt folyamatokat. : -) Mindenesetre amikor bizonyos jelenségekre legalább közelítőleg arányos kijelentésekkel, jelzőkkel reagálna az ember, az ellenállásba ütközik, sőt még maga sem írja le azokat szívesen, annyira durva lenne, mert a jóérzés, ugye, meg az elvárások, hogy mi hangozhat el fórumokban, mások előtt... miközben a kritikájának tárgya számára nyitott a világ, az kicsit sem veri ki a biztosítékot.

Hogy miről beszélek? Az a baj, hogy ez, mármint a témában szereplő cég tevékenysége már csak méreténél fogva sem játék. Ez a minden pórusából erőszakot és brutalitást árasztó, többnyire vérprimitív mocskos szellemi és erkölcsi pöcegödör, a szórakoztatóipar (a “játékok” döntő többségét is beleértve) régóta tömegpusztító fegyverként működik, nagymértékben hozzájárul annak formálásához, hogy mi számít normálisnak. Hatásaiban a fikció egyáltalán nincs annyira távol a valóságtól. Akit a halál szórakoztat és nem összerándul attól, hogy valakit éppen lelőnek, hasba szúrnak, megnyomorítanak, nem jön rá az okádás a primitív ösztönélet látványától vagy attól különösen, hogy vígjátékként még nevetni is kellene rajta, valamint nem untatja halálra mindezek közhelyessége (egyébként a szappanhabnak álcázott érzelmi terror sem jobb), az beteg, leginkább szakembert kellene felkeresnie még akkor is, ha ez jelenleg az emberiség közel száz százaléka. Valamikor még ellenállás is volt ezzel szemben, bizony. Például azt mondták a lányok az iskolában, hogy akciófilmet eleve nem néznek - amikor az még felismerhető kategória volt. Igaz, azt is mondták, hogy sci-fi-t sem néznek, de ennyi év távlatából sok minden megbocsátható. : -)

Mekkora ostobaság azt hinni, hogy ha nem lesz mindenkiből gyilkos és gonosztevő, akkor a mélyen az elmébe ivódó képek, helyzetek, megoldási módszerek nem befolyásolják a világ közös pszichéjét - inkább vastagon szerepe van abban, hogy ennyire lepusztult a morál és bármi előfordulhat a hétköznapokban, az emberek viselkedésében. És közben igazolták már ezt tudományosan is, ahogy valamikor a szex látványának hatását bizonyos kor alatt a gyerekekre és megegyezett benne a társadalom, hogy el kell kerülni, tiltani kell. És ki nem gyerek ma a művészetek szempontjából, hol a műveltség, amitől egész emberré, érzelmileg éretté válthat valaki? Hogy végre a szellemi teljesítmény legyen a szórakoztató, ne a deviánsokat, a mindeféle rendű és rangú kártevőket imádja a közönség? (Na, vajon a “közönséges” szó honnan származik a magyarban?) Annyira beitták magukat a bőr alá, hogy nem vesszük észre, a legártalmatlanabbnak tartott “történetek” is milyen végtelen durvaságokat tartalmaznak és az ember-ember kapcsolatok változása kicsit sem egyszerűen a felgyorsult világ okozta közvetlenség hatása. Egy mai gyerek is ezerszer több vért és halált lát, mint egy valamikori kib... hadapród, egymást húzzuk vissza egyre gyorsulva a sötétségbe.

És az indulatok ellenére nem hisztériázom, nem omlok össze labilis, “triggerelhető”, rítusoktól maga alá temetett elméjű lényként, hanem tudatos emberként állítom fel ezt a látleletet és így undorodom attól, aminek özönéből a tömegek fantáziája áll, amivel pukkadásig van töltve ez az elcseszett bolygó, ahogy hemzseg, nyüzsög és elkerülhetetlen a többi emberben. Távol áll tőlem bármilyen hit és hiedelem, de akár átvitt értelemben is ezzel az emberalatti szeméttel színültig töltve akarunk meghalni, ezt akarjuk magunkkal vinni? Mikor a világ klasszikus és velünk élő legjobb gondolkodóinak alkotásai sem voltak soha ennyire könnyen elérhetők, hogy szinte csak a kezet kell értük kinyújtani? És az nem érv, hogy hát ilyen faj vagyunk és kész, azért csináljuk, hiszen másra sem látunk példát, hogy az ember befolyásolható, jóra és rosszra ránevelhető, mint a birka (rendben, a jóra talán kissé nehezebben...) - ebben a nyugati világ számára rendelkezésre álló legújabb háromnegyed században lett volna idő másként alakítani a közös tudatot a sohasem látott technikai eszközökkel, de legalább nem rontani rajta “szórakoztatás” címén. Ehhez képest hol tartunk? Egyre inkább a korlátok nélküliségnél, ami érdekből szándékos vagy teljesen tudattalan, de akkor is aljasság az “alkotók” részéről a bármit eljátszó, sztárként működő, messze túlértékelt _film_színészekkel együtt. Hát ennyit arról, hogy mit gondolok a sikerről meg a stratégiájukról, és itt ismét kihagytam néhány kézenfekvő jelzőt, pedig nem kellene.
Utoljára szerkesztette: _tki_, 2026. 10. 15. 12:20

LOL. Minden más szolgáltató a nyomába sem érhet. Ez a stratégia vitte a netflixet az első helyre. Nem a tartalmakon kell változtatni. Azok a kulcsai a sikernek.

Kotomicuki írta (#1):
Kevesebb deviancia, több néző...

ja. minél kevesebb gyilkosság. meg drog. meg rossz ember. biztos ez kell a népnek. csupa romantikus film.

ostoba😊))

magasan a legnépszerűbb szolgáltatóról van szó, évekkel ezelőtt eldőlt a streamingverseny, a több platform rájött, hogy nem versenyezni kell a Netflixszel, és megint eladják nekik a cuccaikat, hogy ott is lássák a népek.

Ne hagyd, hogy átverjen a cikk címe. A nézettséggel nincs bajuk (főleg, hogy senki nem tudja, hogy mi a nézettségük). Az előfizető szám növekedése lassult. És ilyenkor vagy árat kell emelni, vagy embereket kell kirúgni, hogy maradjon a bevételnövekedés.

Ennyi.

Kevesebb deviancia, több néző...