Mission: Impossible - A végső leszámolás

Vegyes érzelmeket vált ki a Mission: Impossible - A végső leszámolás, mely lezárja a 30 éves franchise-t, de sajnos nem olyan grandiózus és érzelmes módon, mint azt vártuk.
Tom Cruise fél életét végigkísérte a 30 éves Mission: Impossible sorozat, mely az évek során jó pár változtatáson esett át. Elsőnek egy "szimpla" kémthriller volt, majd John Woo bedobta az akció-bombát és ezzel meg is osztotta a közönséget. A harmadik résztől talált rá arra az útra Ethan Hunt és csapata, mely aztán az egész franchise alapjává vált: látványos akciók, összefüggő történetek, karakteres gonosztevők. A befejező részt két részre osztották és a hetedik, a Leszámolás behozta a végső gonoszt, mely az Entitás nevet kapta.
Szóval ott hagytuk abba, hogy Hunt és csapata vesztettek, az Entitás, azaz a Mesterséges Intelligencia pedig szabadon terjeszkedik, Hunt pedig nem bízik egyetlen kormányban sem. Meglátása szerint nem lehet egyik nemzetre sem rábízni ekkora hatalmat, így magánál tartja az előző részben megszerzett kulcsot. Az Entitás azonban folyamatosan erősödik, így a csapat kénytelen még egy Lehetetlen Küldetésre vállalkozni, hogy megmentsék a világot.
A Mission: Impossible - A végső leszámolás nem csupán a hetedik részt zárja le, hanem az egész 30 éves történetet is. Rögtön a nyitány már számtalan flashbacket tartalmaz, így minden epizódból kapunk klasszikus, mindenki által ismert jeleneteket, melyek egyébként nem csak rajongói kényeztetés miatt tettek bele, hanem komoly szerepet kapnak utólag is a lezárásban.
Kiderül, hogy nagyjából a korábbi hét rész minden eleme összefügg az Entitás létrejöttével és hatalmi törekvéseivel és minden út valójában ehhez a lezáráshoz vezetett. Sajnos azonban a vég eléggé nyögvenyelős. Kezdjük azzal, hogy a nyolcadik film indokolatlanul hosszú. A majdnem 3 órás játékidő alatt nagyon sok olyan jelenet van, melyet simán ki lehetett volna hagyni. Egy lezáró, nyolcadik fejezetben már nem kell karaktereket felépíteni, így kicsit gyorsabban is lehetett volna haladni a történettel.
Ezen felül az akcióktól sem csömörlünk meg, a 170 perces játékidő alatt nem ezek kapják a fő hangsúlyt. Jó pár felesleges szereplő van, d az alapcsapat még meglévő tagjai most is kitesznek magukért. Cruise maga Ethan Hunt, a 60 pluszos színészlegenda ismét kirobbanó formában van és láthatóan továbbra is szívén viseli a széria sorsát. Azért kevesen lógnának le egy repülőről egy film kedvéért, szóval mindenképpen megsüvegelendő a teljesítménye.
Az új szereplők közül Paris az, akit érdemes kiemelni. Az előző részben még Gabriel oldalán állva tört borsot a csapat orra alá, de most teljes értékű tagként kötődnek hozzá rövidebb jelenetek és okoznak kellemes, de gyorsan véget érő pillanatokat. És ha már szóba került Gabriel - sajnos az előző részhez hasonlóan itt sem tud kiemelkedő gonosztevő lenni. Az Entitás árnyékában nincsenek túl érdekes pillanatai, annak ellenére sem, hogy azért fejlődtek a motivációi.
Összességében A végső leszámolás egy kellemes akciófilm, de mégis a széria egyik leggyengébb darabja lett. A sokat akart a szarka mondás jut eszembe, hiszen a készítők mindent bele akartak szuszakolni és mindent mindennel összekötni, de közben sajnos egy kicsit unalomba fullad a produktum. Ettől függetlenül érdemes megnézni moziban, főleg IMAX-ben, mert mégiscsak egy korszak lezárását kapjuk meg, még ha nem is az elvárt formában. 6,5/10
Tom Cruise fél életét végigkísérte a 30 éves Mission: Impossible sorozat, mely az évek során jó pár változtatáson esett át. Elsőnek egy "szimpla" kémthriller volt, majd John Woo bedobta az akció-bombát és ezzel meg is osztotta a közönséget. A harmadik résztől talált rá arra az útra Ethan Hunt és csapata, mely aztán az egész franchise alapjává vált: látványos akciók, összefüggő történetek, karakteres gonosztevők. A befejező részt két részre osztották és a hetedik, a Leszámolás behozta a végső gonoszt, mely az Entitás nevet kapta.
Szóval ott hagytuk abba, hogy Hunt és csapata vesztettek, az Entitás, azaz a Mesterséges Intelligencia pedig szabadon terjeszkedik, Hunt pedig nem bízik egyetlen kormányban sem. Meglátása szerint nem lehet egyik nemzetre sem rábízni ekkora hatalmat, így magánál tartja az előző részben megszerzett kulcsot. Az Entitás azonban folyamatosan erősödik, így a csapat kénytelen még egy Lehetetlen Küldetésre vállalkozni, hogy megmentsék a világot.
A Mission: Impossible - A végső leszámolás nem csupán a hetedik részt zárja le, hanem az egész 30 éves történetet is. Rögtön a nyitány már számtalan flashbacket tartalmaz, így minden epizódból kapunk klasszikus, mindenki által ismert jeleneteket, melyek egyébként nem csak rajongói kényeztetés miatt tettek bele, hanem komoly szerepet kapnak utólag is a lezárásban.
Kiderül, hogy nagyjából a korábbi hét rész minden eleme összefügg az Entitás létrejöttével és hatalmi törekvéseivel és minden út valójában ehhez a lezáráshoz vezetett. Sajnos azonban a vég eléggé nyögvenyelős. Kezdjük azzal, hogy a nyolcadik film indokolatlanul hosszú. A majdnem 3 órás játékidő alatt nagyon sok olyan jelenet van, melyet simán ki lehetett volna hagyni. Egy lezáró, nyolcadik fejezetben már nem kell karaktereket felépíteni, így kicsit gyorsabban is lehetett volna haladni a történettel.
Ezen felül az akcióktól sem csömörlünk meg, a 170 perces játékidő alatt nem ezek kapják a fő hangsúlyt. Jó pár felesleges szereplő van, d az alapcsapat még meglévő tagjai most is kitesznek magukért. Cruise maga Ethan Hunt, a 60 pluszos színészlegenda ismét kirobbanó formában van és láthatóan továbbra is szívén viseli a széria sorsát. Azért kevesen lógnának le egy repülőről egy film kedvéért, szóval mindenképpen megsüvegelendő a teljesítménye.
Az új szereplők közül Paris az, akit érdemes kiemelni. Az előző részben még Gabriel oldalán állva tört borsot a csapat orra alá, de most teljes értékű tagként kötődnek hozzá rövidebb jelenetek és okoznak kellemes, de gyorsan véget érő pillanatokat. És ha már szóba került Gabriel - sajnos az előző részhez hasonlóan itt sem tud kiemelkedő gonosztevő lenni. Az Entitás árnyékában nincsenek túl érdekes pillanatai, annak ellenére sem, hogy azért fejlődtek a motivációi.
Összességében A végső leszámolás egy kellemes akciófilm, de mégis a széria egyik leggyengébb darabja lett. A sokat akart a szarka mondás jut eszembe, hiszen a készítők mindent bele akartak szuszakolni és mindent mindennel összekötni, de közben sajnos egy kicsit unalomba fullad a produktum. Ettől függetlenül érdemes megnézni moziban, főleg IMAX-ben, mert mégiscsak egy korszak lezárását kapjuk meg, még ha nem is az elvárt formában. 6,5/10