A holló, avagy miért nem kell mindent újragondolni
A holló új változata sajnos az év egyik legnagyobb csalódása és teljesen érthetetlen, miért készülhetett el ez a film.
Nagyon sokat töprengtem azon, hogy mennyire érdemes egy olyan filmről kritikát írni, ami hamarosan már online felületeken is elérhető lesz, de A holló az év legnagobb bukása, így mindenképpen fontos foglalkozni azzal, mi ment félre - szerintünk. Bizonyára mindenki emlékszik az 1994-es A hollóra, mely Brandon Lee tragikus halálát is elhozta. A színész élete esélyét kapta meg és élt is vele, fantasztikus volt a filmben.
Az új változat már 2008 óta készül és nem volt könnyű helyzetben. Számos alkalommal váltott rendezőt, főszereplőt és történetet is, mire végül Rupert Sanders kezeibe került és elkészült a végeredmény. A főszerepet Bill Skarsgård szerezte meg aki elsőre nem tűnt túl jó választásnak. A színész ugyanis nem az a hősszerelmes típus, inkább negatív szereplőket formál meg (lásd Pennywise), de ott brillírozik.
A holló története alapján Vincent Roeg egy halhatatlan (!!!) gengszterfőnök, aki ellen bizonyítékot talál egy fiatal nő, Shelly és hogy életben maradjon, egy elmegyógyintézetbe juttatja be magát. Itt tengeti gyászos napjait Eric, aki azonnal beleszeret és együtt menekülnek meg a helyről. Azonban mindkettőjüket eléri a halál és Eric visszatérve lehetőséget kap bosszúja beteljesítésére.
Ez nagy vonalakban a történet, de sajnos a készítők úgy döntöttek, hogy bizonyos pontokon próbálnak csavarni a dolgon. Például a szerelmi szálat eléggé elnyújtották és még így sem voltak képesek hihetővé tenni. Egy órás felvezetés és nem értjük, hogy az őrületen kívül mi tartja együtt ezt a két embert. Ez amúgy nem csak a forgatókönyv hibája. Skarsgård és FKA Twigs között semmilyen összhang nincs, ráadásul utóbbi rémes színésznő, egy percig nem tudja elkapni a figurát.
És ilyenkor jut az ember eszébe Alex Proyas hogyan volt képes szimpla flashbackek formájában bemutatni egy lángoló szerelmet egy bűnös világban. Itt végtelen idő áll rendelkezésre az építkezésre, de még így sem sikerült. Másik csavar a holló szerepe, aki az eredetiben a kapcsolatot képviselte a másik oldallal. Itt azonban szinte szerepét vesztette, semmilyen jelentőséget nem kap az állat, helyette a víz lép be, mint átjáró a két világ között.
És ha már szóba került az a bizonyos másik világ, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy bár érdekes a képi világa, de sajnos az eredetihez nem ér így sem fel. Proyas a képi világot nagyon komorrá és gótikussá varázsolta, most viszont egy szimplán sötét várost kapunk. Egyedül talán az operaházas jelenet mutat egy kis változatosságot és kellő brutalitást, de szerintem azt a pár percet is túlértékelik. Az eredeti filmben ez a jelenet elsikkadt volna a többi látványos összecsapás között.
A leírásban már megemlítettem a főgonoszt, aki egy halhatatlan alak és bár első megjelenésekor izgalmas képességet mutat, de ezt a film további részében elfelejti használni. A karakter érdekes is lehetett volna, de sajnos nem sikerült jó jeleneteket írni neki és a történetének a lezárása is inkább nevetséges, mint hatásos.
Lehetne még nagyon sokat írni a filmben nagy csavarnak szánt "törésről", a film hosszáról, a zenéről, a mondanivaló hiányáról és a lezárásról, de felesleges. Ahogy maga A holló is az. Ennyire értelmetlen, felesleges, lelketlen remaket már nagyon régen láthattunk. És lehet azzal "védeni", hogy a képregényekre akart inkább hajazni, de még így sem maradhat el az összehasonlítás a '94-es filmmel és ott minden szempontból vereséget szenved. De önmagában is kijelenthető, hogy A holló 2024-es változata egy rossz film. Az év egyik legrosszabbja. 1,5/10
Nagyon sokat töprengtem azon, hogy mennyire érdemes egy olyan filmről kritikát írni, ami hamarosan már online felületeken is elérhető lesz, de A holló az év legnagobb bukása, így mindenképpen fontos foglalkozni azzal, mi ment félre - szerintünk. Bizonyára mindenki emlékszik az 1994-es A hollóra, mely Brandon Lee tragikus halálát is elhozta. A színész élete esélyét kapta meg és élt is vele, fantasztikus volt a filmben.
Az új változat már 2008 óta készül és nem volt könnyű helyzetben. Számos alkalommal váltott rendezőt, főszereplőt és történetet is, mire végül Rupert Sanders kezeibe került és elkészült a végeredmény. A főszerepet Bill Skarsgård szerezte meg aki elsőre nem tűnt túl jó választásnak. A színész ugyanis nem az a hősszerelmes típus, inkább negatív szereplőket formál meg (lásd Pennywise), de ott brillírozik.
A holló története alapján Vincent Roeg egy halhatatlan (!!!) gengszterfőnök, aki ellen bizonyítékot talál egy fiatal nő, Shelly és hogy életben maradjon, egy elmegyógyintézetbe juttatja be magát. Itt tengeti gyászos napjait Eric, aki azonnal beleszeret és együtt menekülnek meg a helyről. Azonban mindkettőjüket eléri a halál és Eric visszatérve lehetőséget kap bosszúja beteljesítésére.
Ez nagy vonalakban a történet, de sajnos a készítők úgy döntöttek, hogy bizonyos pontokon próbálnak csavarni a dolgon. Például a szerelmi szálat eléggé elnyújtották és még így sem voltak képesek hihetővé tenni. Egy órás felvezetés és nem értjük, hogy az őrületen kívül mi tartja együtt ezt a két embert. Ez amúgy nem csak a forgatókönyv hibája. Skarsgård és FKA Twigs között semmilyen összhang nincs, ráadásul utóbbi rémes színésznő, egy percig nem tudja elkapni a figurát.
És ilyenkor jut az ember eszébe Alex Proyas hogyan volt képes szimpla flashbackek formájában bemutatni egy lángoló szerelmet egy bűnös világban. Itt végtelen idő áll rendelkezésre az építkezésre, de még így sem sikerült. Másik csavar a holló szerepe, aki az eredetiben a kapcsolatot képviselte a másik oldallal. Itt azonban szinte szerepét vesztette, semmilyen jelentőséget nem kap az állat, helyette a víz lép be, mint átjáró a két világ között.
És ha már szóba került az a bizonyos másik világ, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy bár érdekes a képi világa, de sajnos az eredetihez nem ér így sem fel. Proyas a képi világot nagyon komorrá és gótikussá varázsolta, most viszont egy szimplán sötét várost kapunk. Egyedül talán az operaházas jelenet mutat egy kis változatosságot és kellő brutalitást, de szerintem azt a pár percet is túlértékelik. Az eredeti filmben ez a jelenet elsikkadt volna a többi látványos összecsapás között.
A leírásban már megemlítettem a főgonoszt, aki egy halhatatlan alak és bár első megjelenésekor izgalmas képességet mutat, de ezt a film további részében elfelejti használni. A karakter érdekes is lehetett volna, de sajnos nem sikerült jó jeleneteket írni neki és a történetének a lezárása is inkább nevetséges, mint hatásos.
Lehetne még nagyon sokat írni a filmben nagy csavarnak szánt "törésről", a film hosszáról, a zenéről, a mondanivaló hiányáról és a lezárásról, de felesleges. Ahogy maga A holló is az. Ennyire értelmetlen, felesleges, lelketlen remaket már nagyon régen láthattunk. És lehet azzal "védeni", hogy a képregényekre akart inkább hajazni, de még így sem maradhat el az összehasonlítás a '94-es filmmel és ott minden szempontból vereséget szenved. De önmagában is kijelenthető, hogy A holló 2024-es változata egy rossz film. Az év egyik legrosszabbja. 1,5/10
|
A holló (The Crow) szinkronizált, angol-francia-amerikai akciófilm, krimi, 111 perc, 2024 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Rupert Sanders Forgatókönyv: Zach Baylin, William Josef Schneider Operatőr: Steve Annis Producer: Jonathan Bross, Dan Farah Író: James O'Barr Bill Skarsgård (Eric Draven) FKA Twigs (Shelly Webster) Danny Huston (Vincent Roeg) Laura Birn (Marion) Jordan Bolger (Chance) Sami Bouajila (Kronos) |
