Ötvös Tibor
Alien: Romulus - majdnem sikerült
Nagyon kár az Alien: Romulusért, hiszen az első harmada zseniális, a közepe szintén izgalmas, majd az utolsó harmadra szétesik az egész.
Az Alien-franchise sajnos nagyon rossz állapotban van manapság. Őszintén megmondva számomra a harmadik rész volt az, ami még egy elfogadható szintet képviselt mert bár voltak problémák vele, de a börtönbolygós közeg és az egyetlen Xenomorph kimondottan izgalmas alapötlet volt és a megvalósítással sem voltak komolyabb gondok. Azóta azonban nagyon zuhan a színvonal, legyen szó a hivatalos folytatásról vagy akár a Prometheus-vonalról. És akkor még az Aliens vs Predator mellékágról már ne is beszéljünk. Mindenesetre akadnak még olyan filmesek akik szeretnék visszahozni az első részben tapasztalt és azóta is egyedülálló atmoszférát, Fede Alvarez pedig akár a Vaksötét első részével, akár a Gonosz halott remake-ével már bizonyította, hogy nagyon érzi a nyomasztó és egy helyszínen játszódó filmeket. Éppen ezért nagyon reménykedtünk, hogy A nyolcadik utas: a Halál vonalon megy majd a rendező saját próbálkozása, a Romulus.
A sztori szerint egy csapat fiatal nem úgy képzeli el a jövőjét, hogy életük végéig a Wayland vállalatnak dolgoznak és ezért el akarnak menekülni és új életet kezdeni. Ehhez azonban szükség lenne pár hibernáló kapszulára, mely a felettük lebegő hajón, a Romuluson található. Oda feljutva azonban hamar rájönnek, miért is kihalt a fedélzet és jobban jártak volna, ha a seggükön maradnak.
Kezdjük rögtön az elején: a Romulus egész egyszerűen zseniálisan építi fel magát. Az első, a bányászbolygón játszódó rész remekül mutatja be a karaktereket, a világot és teremti meg azt a hangulatot, ami rögtön be is szippant minket. Nagyon szépen rajzolja fel a szereplőket, megismerjük a motivációkat és fejtjük fel a kapcsolatot a karakterek között. A hajóra érkezve pedig megjelenik az izgalom is és valóban azt érezzük, mintha egy eredeti Alien-filmet néznénk.
A technológia, a bezártság érzése, a Xenomorphok felbukkanása és az egész "születési" folyamat újbóli előadása mind mind a helyén van, cseppet sem érezzük erőltetettnek. A szereplők egyike sem világsztár, de mégis nagyon jól hozzák a karaktereiket. Egyedül számomra Andy, az android volt aki néha gyenge volt, de a többiek mind megdolgoztak a pénzükért. És végre Ian Holm is visszatér: persze a színész a halála miatt nem lehetett fizikailag jelen, de a CGI-segítségével újra androidként hozza ránk a frászt. Szóval minden szépen halad és még azt a kis váltást is elnézzük - és még örömmel is fogadjuk -, hogy egy Bolygó neve: Halál vonalat is behoz a Romulus. A fegyver hangja kellemes emléket hoz elő, de azért akad benne újítás is.
Ami szintén ebben a kétharmadban jön elő, az a Wayland cég célja a Xenomorphokkal, hogy miért is olyan fontos számukra, hogy végre eljusson hozzájuk egy. Ez a vonal egyébként kimondottan izgalmas és érdekes jövőt vetíthet még a franchise elé és mindenképpen jobb magyarázat, mint a biológiai fegyver szöveg. Kíváncsi vagyok, mit hoznak még ki ebből.
Az Alien: Romulus egy szinte tökéletes folytatás, mely simán elfeledteti velünk a negyedik rész borzalmait. Azonban a kötelező csavar olyan ostoba és egészen őrületes, ami még sokáig meg fogja osztani a rajongókat. Amit még negatívumként említenék, azok maguk a Xenomorphok. Sajnos látványosan lassúak és néha esetlenek. Sőt, sokszor tűnnek amolyan haverkodós kis háziállatoknak, de ez csak pár jelenetben szúrja az ember szemét. Ettől függetlenül az Alien: Romulus a harmadik legjobb film a franchiseban és ez nem rossz eredmény. Sajnálom a befejezést, de a rengeteg visszatekintés a két nagy elődre, illetve az új ötletek bevezetése így is reménnyel tölthetik el a rajongókat abban a tekintetben, hogy a Disney méltó módon kezeli a franchise-t és az örökségét. 7/10
Az Alien-franchise sajnos nagyon rossz állapotban van manapság. Őszintén megmondva számomra a harmadik rész volt az, ami még egy elfogadható szintet képviselt mert bár voltak problémák vele, de a börtönbolygós közeg és az egyetlen Xenomorph kimondottan izgalmas alapötlet volt és a megvalósítással sem voltak komolyabb gondok. Azóta azonban nagyon zuhan a színvonal, legyen szó a hivatalos folytatásról vagy akár a Prometheus-vonalról. És akkor még az Aliens vs Predator mellékágról már ne is beszéljünk. Mindenesetre akadnak még olyan filmesek akik szeretnék visszahozni az első részben tapasztalt és azóta is egyedülálló atmoszférát, Fede Alvarez pedig akár a Vaksötét első részével, akár a Gonosz halott remake-ével már bizonyította, hogy nagyon érzi a nyomasztó és egy helyszínen játszódó filmeket. Éppen ezért nagyon reménykedtünk, hogy A nyolcadik utas: a Halál vonalon megy majd a rendező saját próbálkozása, a Romulus.
A sztori szerint egy csapat fiatal nem úgy képzeli el a jövőjét, hogy életük végéig a Wayland vállalatnak dolgoznak és ezért el akarnak menekülni és új életet kezdeni. Ehhez azonban szükség lenne pár hibernáló kapszulára, mely a felettük lebegő hajón, a Romuluson található. Oda feljutva azonban hamar rájönnek, miért is kihalt a fedélzet és jobban jártak volna, ha a seggükön maradnak.
Kezdjük rögtön az elején: a Romulus egész egyszerűen zseniálisan építi fel magát. Az első, a bányászbolygón játszódó rész remekül mutatja be a karaktereket, a világot és teremti meg azt a hangulatot, ami rögtön be is szippant minket. Nagyon szépen rajzolja fel a szereplőket, megismerjük a motivációkat és fejtjük fel a kapcsolatot a karakterek között. A hajóra érkezve pedig megjelenik az izgalom is és valóban azt érezzük, mintha egy eredeti Alien-filmet néznénk.
A technológia, a bezártság érzése, a Xenomorphok felbukkanása és az egész "születési" folyamat újbóli előadása mind mind a helyén van, cseppet sem érezzük erőltetettnek. A szereplők egyike sem világsztár, de mégis nagyon jól hozzák a karaktereiket. Egyedül számomra Andy, az android volt aki néha gyenge volt, de a többiek mind megdolgoztak a pénzükért. És végre Ian Holm is visszatér: persze a színész a halála miatt nem lehetett fizikailag jelen, de a CGI-segítségével újra androidként hozza ránk a frászt. Szóval minden szépen halad és még azt a kis váltást is elnézzük - és még örömmel is fogadjuk -, hogy egy Bolygó neve: Halál vonalat is behoz a Romulus. A fegyver hangja kellemes emléket hoz elő, de azért akad benne újítás is.
Ami szintén ebben a kétharmadban jön elő, az a Wayland cég célja a Xenomorphokkal, hogy miért is olyan fontos számukra, hogy végre eljusson hozzájuk egy. Ez a vonal egyébként kimondottan izgalmas és érdekes jövőt vetíthet még a franchise elé és mindenképpen jobb magyarázat, mint a biológiai fegyver szöveg. Kíváncsi vagyok, mit hoznak még ki ebből.
Az Alien: Romulus egy szinte tökéletes folytatás, mely simán elfeledteti velünk a negyedik rész borzalmait. Azonban a kötelező csavar olyan ostoba és egészen őrületes, ami még sokáig meg fogja osztani a rajongókat. Amit még negatívumként említenék, azok maguk a Xenomorphok. Sajnos látványosan lassúak és néha esetlenek. Sőt, sokszor tűnnek amolyan haverkodós kis háziállatoknak, de ez csak pár jelenetben szúrja az ember szemét. Ettől függetlenül az Alien: Romulus a harmadik legjobb film a franchiseban és ez nem rossz eredmény. Sajnálom a befejezést, de a rengeteg visszatekintés a két nagy elődre, illetve az új ötletek bevezetése így is reménnyel tölthetik el a rajongókat abban a tekintetben, hogy a Disney méltó módon kezeli a franchise-t és az örökségét. 7/10
|
Alien: Romulus (Alien: Romulus) szinkronizált, amerikai-angol horror, sci-fi, 119 perc, 2024 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Fede Alvarez Forgatókönyv: Fede Alvarez, Rodo Sayagues Operatőr: Galo Olivares Producer: Balika Gergő, Ridley Scott, Walter Hill Zene: Benjamin Wallfisch Cailee Spaeny (Rain) David Jonsson (Andy) Archie Renaux (Tyler) Isabela Merced (Kay) Spike Fearn (Bjorn) Aileen Wu (Navarro) |
