Ötvös Tibor
Defekttel, de beér a célba a Gran Turismo
A Sony az Uncharted után újabb játékos filmet készített, de a Gran Turismo más oldalról közelít, ami felemás eredményt szült.
Ha most gyorsan számba vesszük, hogy milyen autóversenyes játékokból készültek mozifilmek, nem sok időbe telik végezni a listával. A Need for Speed méretes buktája ugyanis azonnal és gyorsan elrettentett mindenkit ettől a műfajtól (is). Éppen ezért a Sony úgy döntött, hogy nem magát a játékot dolgozza fel hanem egy ahhoz kapcsolódó eseményt. Sokan talán már elfelejtették, de 2008-ban a Sony PlayStation és a Nissan úgy döntöttek, hogy esélyt adnak a legprofibb Gran Turismo játékosoknak, hogy bizonyítsanak egy valódi autó kormánya mögött is. Ezt a versenyt 2011-ben Jann Mardenborough, egy munkásosztályból származó fiú nyerte meg, aki a mai napig aktívan versenyez.
Kezdjük a jó dolgokkal. A sztori egy tipikus álomtörténet: a hétköznapi, meg nem értett kocka megtalálja a saját útját és az akadályokat leküzdve feljut a csúcsra. Sablon, de mivel megtörtént (nagyjából, de erről később) így valóban élvezettel nézzük az eseményeket. Jann és apja között a kapcsolat szintén sablon, de Djimon Hounsou remekül alakítja a fiáért valóban aggódó apát.
A film első 10 perce igazából egy Gran Turismo és Polyphony Digital promóciós anyag, de utána a versenyek nagyon izgalmasak, nagyon jól alkalmazzák a játékban megismert megoldásokat, mint az autó fejlesztése vagy a helyezések. A látvány remek, de sajnos itt véget is ér a pozitívumok sorolása. Ugyanis bár "valós események ihlették" a történetet - és az ihlet szó itt mindenképpen kétszer aláhúzandó -, de a sztoriban ugyanis rengeteg a fikció, a kitalált jelenet, és az időrendiség sem stimmel. A filmben úgy állították be, mintha Jann lenne az első és egyetlen olyan versenyző, aki a virtuális térből ült át egy valódi autóba, de Jann nem az első GT Academy-n vett részt, hanem a harmadikon. 2008-ban Lucas Ordonez, 2010-ben Jordan Tresson nyerte meg a sorozatot és szintén szép eredményeket értek el a Le Mans-i 24 órás versenyen. De ezt engedjük el, hiszen ez Jann története (és így nem is egy Gran Turismo film).
A versenyekkel kapcsolatban problémásnak éreztem, hogy mindig éppen csak pár centivel nyer Jann. Ez egyszer rendben van, de sajnos többször is előfordul a filmben. A versenyt körülölelő közeg teljesen életszerűtlen (és hamis): Jann csapata az utolsó versenyig semmibe veszi a pilótát, csak a főgonosz - aki bármit megtehet a pályán - és Orlando Bloom enyhítenek a látványon az alakításukkal.
Szerelmi szál minden filmbe kell - a producerek szerint legalábbis. Az itteni sajnos nagyon erőltetett és csak a játékidő elhúzására jó. A 2 óra 15 perc így is embert próbáló, főleg a sok felesleges jelenet miatt. A vágók jobban is használhatták volna az ollójukat, feszesebbé tehették volna a filmet.
Összességében a Gran Tusirmo még mindezek ellenére is ajánlott film, hiszen méltó módon állít emléket Kazunori Yamauchi játékának. A nagy kérdés persze, hogy ezt mennyire tekinthetjük egy Gran Turismo-filmnek, hiszen maga a játék alig szerepel benne. Mindenesetre rajongóknak ajánlott, a Sony az Uncharted és a The Last of Us után ismét bizonyított, így kíváncsian várjuk a God of War és Horizon adaptációkat is. 6,5/10
Ha most gyorsan számba vesszük, hogy milyen autóversenyes játékokból készültek mozifilmek, nem sok időbe telik végezni a listával. A Need for Speed méretes buktája ugyanis azonnal és gyorsan elrettentett mindenkit ettől a műfajtól (is). Éppen ezért a Sony úgy döntött, hogy nem magát a játékot dolgozza fel hanem egy ahhoz kapcsolódó eseményt. Sokan talán már elfelejtették, de 2008-ban a Sony PlayStation és a Nissan úgy döntöttek, hogy esélyt adnak a legprofibb Gran Turismo játékosoknak, hogy bizonyítsanak egy valódi autó kormánya mögött is. Ezt a versenyt 2011-ben Jann Mardenborough, egy munkásosztályból származó fiú nyerte meg, aki a mai napig aktívan versenyez.
Kezdjük a jó dolgokkal. A sztori egy tipikus álomtörténet: a hétköznapi, meg nem értett kocka megtalálja a saját útját és az akadályokat leküzdve feljut a csúcsra. Sablon, de mivel megtörtént (nagyjából, de erről később) így valóban élvezettel nézzük az eseményeket. Jann és apja között a kapcsolat szintén sablon, de Djimon Hounsou remekül alakítja a fiáért valóban aggódó apát.
A film első 10 perce igazából egy Gran Turismo és Polyphony Digital promóciós anyag, de utána a versenyek nagyon izgalmasak, nagyon jól alkalmazzák a játékban megismert megoldásokat, mint az autó fejlesztése vagy a helyezések. A látvány remek, de sajnos itt véget is ér a pozitívumok sorolása. Ugyanis bár "valós események ihlették" a történetet - és az ihlet szó itt mindenképpen kétszer aláhúzandó -, de a sztoriban ugyanis rengeteg a fikció, a kitalált jelenet, és az időrendiség sem stimmel. A filmben úgy állították be, mintha Jann lenne az első és egyetlen olyan versenyző, aki a virtuális térből ült át egy valódi autóba, de Jann nem az első GT Academy-n vett részt, hanem a harmadikon. 2008-ban Lucas Ordonez, 2010-ben Jordan Tresson nyerte meg a sorozatot és szintén szép eredményeket értek el a Le Mans-i 24 órás versenyen. De ezt engedjük el, hiszen ez Jann története (és így nem is egy Gran Turismo film).
A versenyekkel kapcsolatban problémásnak éreztem, hogy mindig éppen csak pár centivel nyer Jann. Ez egyszer rendben van, de sajnos többször is előfordul a filmben. A versenyt körülölelő közeg teljesen életszerűtlen (és hamis): Jann csapata az utolsó versenyig semmibe veszi a pilótát, csak a főgonosz - aki bármit megtehet a pályán - és Orlando Bloom enyhítenek a látványon az alakításukkal.
Szerelmi szál minden filmbe kell - a producerek szerint legalábbis. Az itteni sajnos nagyon erőltetett és csak a játékidő elhúzására jó. A 2 óra 15 perc így is embert próbáló, főleg a sok felesleges jelenet miatt. A vágók jobban is használhatták volna az ollójukat, feszesebbé tehették volna a filmet.
Összességében a Gran Tusirmo még mindezek ellenére is ajánlott film, hiszen méltó módon állít emléket Kazunori Yamauchi játékának. A nagy kérdés persze, hogy ezt mennyire tekinthetjük egy Gran Turismo-filmnek, hiszen maga a játék alig szerepel benne. Mindenesetre rajongóknak ajánlott, a Sony az Uncharted és a The Last of Us után ismét bizonyított, így kíváncsian várjuk a God of War és Horizon adaptációkat is. 6,5/10