Ötvös Tibor
Szamaritánus - B-filmes szórakozás
Sylvester Stallone újabb szuperhősfilmben teszi tiszteletét, de először játszik valódi erővel bíró karaktert. A Szamaritánus pedig egy remek szórakozás.
Érdekes megfigyelni, mi lett a '80-as és '90-es évek akciósztárjainak a sorsa. Jean-Claude van Damme legutóbbi emlékezetes alakítása egy reklámban volt, Bruce Willis egyre gyengébb filmek után betegség miatt visszavonult, Arnold Schwarzenegger pedig már 3 éve nem is próbálkozik. Azonban Sylvester Stallone nem áll le és a folyamatos hullámvölgyek ellenére mindig képes megújulni.
Szintén közös a fenti színészekben, hogy az utolsó emlékezetes alkotásukat Sly valamelyik filmjében alakították: The Expendables-széria, Creed II. Sly pedig szerepelt már szuperhősös filmben, hiszen láthattuk A galaxis őrzői sorozatban, de igazi szupererővel bíró karaktert eddig nem alakított. A Szamaritánusban most ez is megtörtént.
Sam hatalmas rajongója az évekkel korábban halottnak vélt szuperhősnek, a Szamaritánusnak, aki ősi ellenségével csapott össze, mikor eltűnt. A szomszédban él azonban egy idős ember, aki a fiú gyanúja szerint a hős maga és a városnak most nagyobb szüksége lenne rá, mint valaha.
A film kapcsán egy dolog jutott eszembe: szórakoztató. A B-filmes rendező, az Overlordot is készítő Julius Avery rendező nagyon jó érzékkel egy apa-fiú kapcsolatra helyezte a hangsúlyt és ez már a Túl a csúcsonban vagy akár a Rocky 5-ben is nagyon jól működött. Sly ugyanis csípőből hozza a megöregedett, zsémbes, de alapból jó embert, aki kelletlenül, de végül mindig jól cselekszik.
Ami idegesítő, az Sam. Sajnos a színészt nagyon nem találták el, Javon 'Wanna' Walton teljesen téves casting volt. Nem hittem el egyetlen mozdulatát sem, ráadásul legtöbb esetben szimplán idegesítő volt a jelenléte. Éppen ezért nagyon nagy szükség volt Sly karizmájára, mert bizony ő menti meg az egész filmet.
Ami egyébként nagyon kellemes csalódást jelentett, pedig felvállaltan a B-filmes vonalat képviseli. A szinkronnak köszönhetően a nagy fordulatnak szánt csavart már 30 perc után ellövik, de ez sem ront az élvezeti értéken. Az összecsapások nagyon jól sikerültek, SLy dobálja az embereket, mintha rongybabák lennének és maga a főgonosz sem több, mint egy egydimenziós alak.
Ez más filmnél negatívum lenne, de itt a B-filmes mivoltja miatt a Szamaritánusnak még ez is jól áll. Nincs túlmagyarázva semmi, egyszerűen csak két oldal összecsap egymással, mert ellentétesek az érdekeik. Ráadásul az alig másfél órás hossz miatt is érdemes adni neki egy esélyt. Az pedig már csak extra, hogy az Amazon csatornáján egyre több érdekesség bukkan fel.
A Szamaritánus mellett a Reacher, az egyik legjobb szuperhősös sorozat, a The Boyz és most már a Gyűrűk ura is fent van, ami a havi 900 forintért egész egyszerűen ajándék. A Szamaritánus nem az év filmje, de messze jobb szórakozás, mint a Netflix utóbbi pár alkotása (a Sandman a kivétel) vagy akár a Thor új része. 6,5/10
Érdekes megfigyelni, mi lett a '80-as és '90-es évek akciósztárjainak a sorsa. Jean-Claude van Damme legutóbbi emlékezetes alakítása egy reklámban volt, Bruce Willis egyre gyengébb filmek után betegség miatt visszavonult, Arnold Schwarzenegger pedig már 3 éve nem is próbálkozik. Azonban Sylvester Stallone nem áll le és a folyamatos hullámvölgyek ellenére mindig képes megújulni.
Szintén közös a fenti színészekben, hogy az utolsó emlékezetes alkotásukat Sly valamelyik filmjében alakították: The Expendables-széria, Creed II. Sly pedig szerepelt már szuperhősös filmben, hiszen láthattuk A galaxis őrzői sorozatban, de igazi szupererővel bíró karaktert eddig nem alakított. A Szamaritánusban most ez is megtörtént.
Sam hatalmas rajongója az évekkel korábban halottnak vélt szuperhősnek, a Szamaritánusnak, aki ősi ellenségével csapott össze, mikor eltűnt. A szomszédban él azonban egy idős ember, aki a fiú gyanúja szerint a hős maga és a városnak most nagyobb szüksége lenne rá, mint valaha.
A film kapcsán egy dolog jutott eszembe: szórakoztató. A B-filmes rendező, az Overlordot is készítő Julius Avery rendező nagyon jó érzékkel egy apa-fiú kapcsolatra helyezte a hangsúlyt és ez már a Túl a csúcsonban vagy akár a Rocky 5-ben is nagyon jól működött. Sly ugyanis csípőből hozza a megöregedett, zsémbes, de alapból jó embert, aki kelletlenül, de végül mindig jól cselekszik.
Ami idegesítő, az Sam. Sajnos a színészt nagyon nem találták el, Javon 'Wanna' Walton teljesen téves casting volt. Nem hittem el egyetlen mozdulatát sem, ráadásul legtöbb esetben szimplán idegesítő volt a jelenléte. Éppen ezért nagyon nagy szükség volt Sly karizmájára, mert bizony ő menti meg az egész filmet.
Ami egyébként nagyon kellemes csalódást jelentett, pedig felvállaltan a B-filmes vonalat képviseli. A szinkronnak köszönhetően a nagy fordulatnak szánt csavart már 30 perc után ellövik, de ez sem ront az élvezeti értéken. Az összecsapások nagyon jól sikerültek, SLy dobálja az embereket, mintha rongybabák lennének és maga a főgonosz sem több, mint egy egydimenziós alak.
Ez más filmnél negatívum lenne, de itt a B-filmes mivoltja miatt a Szamaritánusnak még ez is jól áll. Nincs túlmagyarázva semmi, egyszerűen csak két oldal összecsap egymással, mert ellentétesek az érdekeik. Ráadásul az alig másfél órás hossz miatt is érdemes adni neki egy esélyt. Az pedig már csak extra, hogy az Amazon csatornáján egyre több érdekesség bukkan fel.
A Szamaritánus mellett a Reacher, az egyik legjobb szuperhősös sorozat, a The Boyz és most már a Gyűrűk ura is fent van, ami a havi 900 forintért egész egyszerűen ajándék. A Szamaritánus nem az év filmje, de messze jobb szórakozás, mint a Netflix utóbbi pár alkotása (a Sandman a kivétel) vagy akár a Thor új része. 6,5/10