Ötvös Tibor
Jó szórakozás a Boszorkányok
Az 1990-es Boszorkányok feldolgozása az egyik utolsó bemutató volt az újabb bezárás előtt, így mindenképpen érdemes foglalkozni a filmmel, mely határozottan nem rossz.
Ugyan szerdán bezártak a mozik, és csak az otthoni szolgáltatók maradtak, ennek ellenére a Roald Dahl könyve alapján készül Boszorkányok új változata mindenképpen megér egy misét, hiszen számos dologra mutatott rá ez a film az újrázásokkal kapcsolatban. De kezdjük először a történet bemutatásával.
Banyák léteznek és közöttünk élnek. Az ocsmány lények egyetlen célja, hogy megszabaduljanak a világ összes gyermekétől, akiket egész egyszerűen gyűlölnek. Ezen céljukat elérendő a Legfőbb Boszorkány kifejlesztett egy szert, mely csokoládéba rakva egérré változtatja a gyerekeket. Hősünk egy kisfiú, aki egy baleset során elveszítette szüleit és így nagymamájával marad, aki tisztában van az ellenség kilétéve. Miután unokáját kiszemelte egy banya, gyorsan elmenekülnek egy szállodába - ahol azok éppen az éves összejövetelüket tartják.
1990-ben készült már egy remek adaptációja a könyvnek, így adódik az összehasonlítás. Talán meglepetést okoz, de sajnos a 2020-as kiadás szinte minden tekintetben alulmarad a 30 éves filmmel szemben. A legfontosabb, hogy a CGI kontra maszk vitában ezúttal utóbbi nyert. Az akkori filmben ugyanis valóban rémisztő volt nem csupán a Legfőbb Boszorkány, de az alattvalói is. Ezen felül az egérré változott gyerekek is jobban néztek ki, mint a 2020-as kiadásban. A CGI-vel megvalósított Legfőbb Boszorkány cseppet sem ijesztő, ahogy maguk a banyák sem.
Azt pedig már ne is említsük meg, hogy az eredetiben Angelica Huston messze ijesztőbb és karakteresebb volt, mint a mostaniban Anne Hathaway. Előbbiből sütött a gyűlölet és a gonoszság, míg utóbbi túlságosan szép és szeretnivaló ahhoz, hogy megijedjünk tőle. De persze itt lép ismét képbe a maszk kontra CGI is.
A főszereplő kisfiú szintén kevésbé érdekes, mint az elődjében volt, pedig itt sem szerepel túl sokat - emberi formájában. Stanley Tucci ugyan jó a mellékszerepében, de anno Rowan Atkinson is pazar volt, szóval itt a néző a győztes. De ha összességében nézzük a szereplőgárdát, bizony itt is a '90-es jön ki jobban.
A rendezés már szorosabb eredményt hoz és igazából egy döntetlennel kell kiegyezzen a két film. Anno Jim Henson, a Fantasztikus Labirintus rendezője remek munkát végzett, de most Robert Zemeckis is biztos kézzel dirigálta le a filmet. Akadnak ugyan hibák, de összességében nincs gond. Ugyanakkor semmi kivételes megoldást ne várjuk a filmtől. Ez azért is meglepő, mert Zemeckis mellett Alfonso Cuarón és Guillermo Del Toro is a stáb tagjai voltak, akik igazán értenek a sötét tónusú világokhoz, de itt éppen ellenkező a helyzet: minden színes, világos, fényes.
Összességében a Roald Dahl: Boszorkányok cseppet sem rossz film - egész egyszerűen az 1990-es még mai szemmel nézve is jobban teljesít nála. Ugyanakkor ezen ínséges időkben megérte a jegy árát (inkább, mint a Bűvölet - Az örökség vagy akár a Mulan), de most, hogy bezártak a termek, feltehetően valamely streaming szolgáltató felületén folytatja majd karrierjét - akár csak a Bloodshot. Így feltehetően idei utolsó mozis pontszámunk: 6,5/10
Ugyan szerdán bezártak a mozik, és csak az otthoni szolgáltatók maradtak, ennek ellenére a Roald Dahl könyve alapján készül Boszorkányok új változata mindenképpen megér egy misét, hiszen számos dologra mutatott rá ez a film az újrázásokkal kapcsolatban. De kezdjük először a történet bemutatásával.
Banyák léteznek és közöttünk élnek. Az ocsmány lények egyetlen célja, hogy megszabaduljanak a világ összes gyermekétől, akiket egész egyszerűen gyűlölnek. Ezen céljukat elérendő a Legfőbb Boszorkány kifejlesztett egy szert, mely csokoládéba rakva egérré változtatja a gyerekeket. Hősünk egy kisfiú, aki egy baleset során elveszítette szüleit és így nagymamájával marad, aki tisztában van az ellenség kilétéve. Miután unokáját kiszemelte egy banya, gyorsan elmenekülnek egy szállodába - ahol azok éppen az éves összejövetelüket tartják.
1990-ben készült már egy remek adaptációja a könyvnek, így adódik az összehasonlítás. Talán meglepetést okoz, de sajnos a 2020-as kiadás szinte minden tekintetben alulmarad a 30 éves filmmel szemben. A legfontosabb, hogy a CGI kontra maszk vitában ezúttal utóbbi nyert. Az akkori filmben ugyanis valóban rémisztő volt nem csupán a Legfőbb Boszorkány, de az alattvalói is. Ezen felül az egérré változott gyerekek is jobban néztek ki, mint a 2020-as kiadásban. A CGI-vel megvalósított Legfőbb Boszorkány cseppet sem ijesztő, ahogy maguk a banyák sem.
Azt pedig már ne is említsük meg, hogy az eredetiben Angelica Huston messze ijesztőbb és karakteresebb volt, mint a mostaniban Anne Hathaway. Előbbiből sütött a gyűlölet és a gonoszság, míg utóbbi túlságosan szép és szeretnivaló ahhoz, hogy megijedjünk tőle. De persze itt lép ismét képbe a maszk kontra CGI is.
A főszereplő kisfiú szintén kevésbé érdekes, mint az elődjében volt, pedig itt sem szerepel túl sokat - emberi formájában. Stanley Tucci ugyan jó a mellékszerepében, de anno Rowan Atkinson is pazar volt, szóval itt a néző a győztes. De ha összességében nézzük a szereplőgárdát, bizony itt is a '90-es jön ki jobban.
A rendezés már szorosabb eredményt hoz és igazából egy döntetlennel kell kiegyezzen a két film. Anno Jim Henson, a Fantasztikus Labirintus rendezője remek munkát végzett, de most Robert Zemeckis is biztos kézzel dirigálta le a filmet. Akadnak ugyan hibák, de összességében nincs gond. Ugyanakkor semmi kivételes megoldást ne várjuk a filmtől. Ez azért is meglepő, mert Zemeckis mellett Alfonso Cuarón és Guillermo Del Toro is a stáb tagjai voltak, akik igazán értenek a sötét tónusú világokhoz, de itt éppen ellenkező a helyzet: minden színes, világos, fényes.
Összességében a Roald Dahl: Boszorkányok cseppet sem rossz film - egész egyszerűen az 1990-es még mai szemmel nézve is jobban teljesít nála. Ugyanakkor ezen ínséges időkben megérte a jegy árát (inkább, mint a Bűvölet - Az örökség vagy akár a Mulan), de most, hogy bezártak a termek, feltehetően valamely streaming szolgáltató felületén folytatja majd karrierjét - akár csak a Bloodshot. Így feltehetően idei utolsó mozis pontszámunk: 6,5/10
|
Roald Dahl: Boszorkányok (The Witches) szinkronizált, amerikai családi kalandfilm, 106 perc, 2020 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Robert Zemeckis Forgatókönyvíró: Robert Zemeckis, Kenya Barris Producer: Alfonso Cuarón, Guillermo del Toro, Jack Rapke, Steve Starkey, Robert Zemeckis Operatőr: Don Burgess Vágó: Ryan Chan, Jeremiah O'Driscoll Jahzir Bruno (Főhős kisfiú) Octavia Spencer (Nagymama) Anne Hathaway (Legfőbb Boszorkány) Codie-Lei Eastick (Bruno Jenkins) Stanley Tucci (Mr. Stringer) Charles Edwards (Mr. Jenkins) Morgana Robinson (Mrs. Jenkins) Chris Rock (narrátor) |
