Ötvös Tibor
Pesti balhé - Tripla, de inkább semmi
Az újranyitott mozikban rögtön egy silány magyar filmmel szembesülnek a jegyvásárlók. A Pesti balhé csodálatosan áll be a Kölcsönlakás és a Pappa Pia által kitaposott igénytelen ösvényen a sorba.
Őszintén meg kell vallanom, hogy nem erre számítottam. Nos most nem a Pesti balhé minőségét jellemeztem, így előre, hanem a moziba való visszatérésemet. Azt reméltem, hogy majd Christopher Nolan csodálatosan elborultnak tűnő világa mutatja meg számomra, miért is érdemes háttérbe tolni a Netflix előfizetésem nyújtotta kényelmet és elindulni moziba. Sajnos a Tenet csúszik, helyette jött a Pesti balhé, mely még a nem ilyen ínséges időkben is egy újabb szégyenfoltját jelentené a magyar filmgyártásnak.
Adott egy csapat gyerekkori jóbarát, akiket az élet elsodort egymástól, hogy aztán évekkel később újra egy helyre terelje őket. Egyikük "művész" lett, akit azonban saját apja sem ismer el, így jön a nagy ötlet: belopni egy képét egy aukcióra. Nos, természetesen ez nem megy könnyen, ahogy az már csak lenni szokott. A nagy baj azonban, hogy nem a barátok szenvednek a legjobban és hozzák a legnagyobb áldozatot a filmben, hanem mi, a nézők.
Kezdjük ott, hogy ez a film szimplán nincs megírva. A semmiből tart a sehova, teljesen logikátlan dolgok követik egymást. A legékesebb példa Hegedűs D. Géza váltása: egyik pillanatban még gonoszkodva nyomja a monológját, majd a következőben már meztelenül táncol a tükör előtt. A színészek próbálják menteni a menthetőt és ez többnyire sikerül is nekik, de ez édeskevés ahhoz, hogy legalább rossznak nevezhessünk egy filmet.
A Pesti balhé ugyanis egy rémesen gyenge, filmnek nehezen nevezhető fájl, ami jobban tette volna, ha soha nem kerül a mozikba. A filmek célja a szórakoztatás és ezt az újabb hazai "remek" nem képes ellátni. Szóval nincs felvezető út a Kölcsönlakás és a Valami Amerika 3 után (a BUÉK a kellemes kivétel) és ezek után már nem is nagyon reménykedhetünk, hogy a Kontroll vagy éppen akár a Csak szex és más semmi szintjét huzamosabb ideig eléri majd a hazai filmgyártás.
A Pest balhé megtekintése után nem ment el a kedvem a moziktól, sőt még inkább várom a minőségi filmeket. De hazai "vígjátékra" most ismét jó darabig nem váltok jegyet. Ezt a jellegű "szórakoztatást" még adományként sem szabad támogatni.
Őszintén meg kell vallanom, hogy nem erre számítottam. Nos most nem a Pesti balhé minőségét jellemeztem, így előre, hanem a moziba való visszatérésemet. Azt reméltem, hogy majd Christopher Nolan csodálatosan elborultnak tűnő világa mutatja meg számomra, miért is érdemes háttérbe tolni a Netflix előfizetésem nyújtotta kényelmet és elindulni moziba. Sajnos a Tenet csúszik, helyette jött a Pesti balhé, mely még a nem ilyen ínséges időkben is egy újabb szégyenfoltját jelentené a magyar filmgyártásnak.
Adott egy csapat gyerekkori jóbarát, akiket az élet elsodort egymástól, hogy aztán évekkel később újra egy helyre terelje őket. Egyikük "művész" lett, akit azonban saját apja sem ismer el, így jön a nagy ötlet: belopni egy képét egy aukcióra. Nos, természetesen ez nem megy könnyen, ahogy az már csak lenni szokott. A nagy baj azonban, hogy nem a barátok szenvednek a legjobban és hozzák a legnagyobb áldozatot a filmben, hanem mi, a nézők.
A Pesti balhé ugyanis egy rémesen gyenge, filmnek nehezen nevezhető fájl, ami jobban tette volna, ha soha nem kerül a mozikba. A filmek célja a szórakoztatás és ezt az újabb hazai "remek" nem képes ellátni. Szóval nincs felvezető út a Kölcsönlakás és a Valami Amerika 3 után (a BUÉK a kellemes kivétel) és ezek után már nem is nagyon reménykedhetünk, hogy a Kontroll vagy éppen akár a Csak szex és más semmi szintjét huzamosabb ideig eléri majd a hazai filmgyártás.
A Pest balhé megtekintése után nem ment el a kedvem a moziktól, sőt még inkább várom a minőségi filmeket. De hazai "vígjátékra" most ismét jó darabig nem váltok jegyet. Ezt a jellegű "szórakoztatást" még adományként sem szabad támogatni.