Ötvös Tibor
Midway - látványtalan unalom világháborús környezetben
A Midway remekül példázza, miért nem szabad többé nagyobb költségvetésű filmek közelébe engedni Roland Emmerichet. A Csillagkapu és A függetlenség napja rendezője ugyanis képes volt alulmúlni Michael Bay Pearl Harborját mind a karakterek mind a látvány szempontjából, ami azért teljesítmény.
Hogy tetszett a Midway?
A '90-es években Roland Emmerich szó szerint berobbant Hollywood akciófilmes világába a Tökéletes katona első részével, hogy aztán szépen fokozatosan fejlődve tegye le az asztalra először a Csillagkaput, majd utána A függetlenség napját. A csúcsról már csak lefelé vezet az út és hiába volt még a 2000-es években egy A hazafi vagy akár egy Holnapután, 2010 után már csak elképesztő buktákat (Az elnök végveszélyben) és középszerű drámai komolykodásokat (Anonymus) volt képes produkálni. Külön mondatot érdemel, hogy a Feltámadással az A függetlenség napja franchise is tönkre lett téve. Ennek fényében a Midway-től nem vártam sokat és ezt mind meg is kaptam.
Az alaphelyzet a világháborút ismerők számára nem lesz meglepetés, hiszen a Pearl Harbor eseményeivel nyit, 1941. december 7-én , majd a Japán-USA közötti harcok főbb eseményein végigrohanva végül a midwayi összecsapáshoz jutunk. Eközben számtalan szereplőt kapunk és itt a számtalant valóban szó szerint kell érteni. A meg nem értett hírszerzőtől kezdve a berepülő-pilótán át a tengerészet vezérkaráig itt van mindenki, aki számít és akkor még a japán oldalt nem is említem. És ez utóbbi egyébként a film kevés pozitívumainak egyike, hiszen legalább nem vérszomjas, gonosz nemzetiségnek állítja be őket, ami elég nagy fejlődés az amerikai háborús filmek folyamában.
Ugyanakkor a karakterek olyan szinten egydimenziósak, hogy olyat már régen láttunk. A keménytökű pilóta csak ordibálva kommunikál, a híreket időben hozó hírszerzőnek természetesen senki nem hisz és ezt simán elengedi stb. Sajnos ehhez olyan színészek asszisztálnak, mint Woody Harrelson, Patrick Wilson, Dennis Quaid vagy Aaron Eckhart. Mindegyikükön látszik, hogy valamikor korábban szerződtek le a filmhez és az innen kapott pénzből valami olyasmit vesznek majd, amire régóta szükségük van. Röviden: nem érdekli őket, milyen teljesítményt nyújtanak, alapjáraton elpöfögnek a filmben és ennyi. Ehhez jön a rendkívül pátoszi és látványosnak szánt rendezői munka, amit látván visszasírjuk Michael Bay amerikai zászlós megoldásait.
Emmerich korábban képes volt hangulatosan és minden giccstől mentesen levezényelni teljes filmeket (a Csillagkapu tökéletes példa erre), de az utóbbi években elvesztette ezt a képességét. A Midway a csúcsterméke eme rendezői hiányosságnak, mivel nagyon kevés izgalmas beállítást kapunk és egyszerűen leugrik a vászonról a Green Box. Már a nyitány, Pearl Harbor lebombázása is röhejesen fest és ez csak rosszabb lesz a 138 perces film során. Ráadásul mivel elég sok helyszínre ugrik a történet, így idő sincs nagyon elidőzni egy-egy csatánál és ez a sietség nagyon nagy hátrányára válik a filmnek. Tökéletes ellenpélda a Dunkirk, melyben egyetlen helyszínre koncentrálva tudtuk megismerni a szereplőket és így alakulhattak ki érzéseink is irányukba. A Midway erre nem ad lehetőséget.
Roland Emmerich a Midway kritikai fogadtatása ellenére sem búslakodhat, hiszen a film nem bukott meg a kasszáknál. Ettől azonban nem lesz még élvezetes az, ami a vásznon zajlik. A nagyon rossz látvány mellett unatkozó színészek próbálkoznak túl lenni a forgatáson, Emmerich pedig próbálja nagyon hősies eposznak beállítani az egész alkotást. Azt hiszem ideje, hogy visszatérjen az alacsonyabb költségvetésű filmekhez Emmerich vagy kicsit pihenjen, hiszen bár nem a legrosszabb filmet tette le az életművében (az első helyen még mindig megosztva foglal helyet az I.e. 10.000 és Az elnök végveszélyben), de ez már a sokadik rossz rendezése. Ezek után cseppet sem várom a következőt.
Az alaphelyzet a világháborút ismerők számára nem lesz meglepetés, hiszen a Pearl Harbor eseményeivel nyit, 1941. december 7-én , majd a Japán-USA közötti harcok főbb eseményein végigrohanva végül a midwayi összecsapáshoz jutunk. Eközben számtalan szereplőt kapunk és itt a számtalant valóban szó szerint kell érteni. A meg nem értett hírszerzőtől kezdve a berepülő-pilótán át a tengerészet vezérkaráig itt van mindenki, aki számít és akkor még a japán oldalt nem is említem. És ez utóbbi egyébként a film kevés pozitívumainak egyike, hiszen legalább nem vérszomjas, gonosz nemzetiségnek állítja be őket, ami elég nagy fejlődés az amerikai háborús filmek folyamában.
Ugyanakkor a karakterek olyan szinten egydimenziósak, hogy olyat már régen láttunk. A keménytökű pilóta csak ordibálva kommunikál, a híreket időben hozó hírszerzőnek természetesen senki nem hisz és ezt simán elengedi stb. Sajnos ehhez olyan színészek asszisztálnak, mint Woody Harrelson, Patrick Wilson, Dennis Quaid vagy Aaron Eckhart. Mindegyikükön látszik, hogy valamikor korábban szerződtek le a filmhez és az innen kapott pénzből valami olyasmit vesznek majd, amire régóta szükségük van. Röviden: nem érdekli őket, milyen teljesítményt nyújtanak, alapjáraton elpöfögnek a filmben és ennyi. Ehhez jön a rendkívül pátoszi és látványosnak szánt rendezői munka, amit látván visszasírjuk Michael Bay amerikai zászlós megoldásait.
Emmerich korábban képes volt hangulatosan és minden giccstől mentesen levezényelni teljes filmeket (a Csillagkapu tökéletes példa erre), de az utóbbi években elvesztette ezt a képességét. A Midway a csúcsterméke eme rendezői hiányosságnak, mivel nagyon kevés izgalmas beállítást kapunk és egyszerűen leugrik a vászonról a Green Box. Már a nyitány, Pearl Harbor lebombázása is röhejesen fest és ez csak rosszabb lesz a 138 perces film során. Ráadásul mivel elég sok helyszínre ugrik a történet, így idő sincs nagyon elidőzni egy-egy csatánál és ez a sietség nagyon nagy hátrányára válik a filmnek. Tökéletes ellenpélda a Dunkirk, melyben egyetlen helyszínre koncentrálva tudtuk megismerni a szereplőket és így alakulhattak ki érzéseink is irányukba. A Midway erre nem ad lehetőséget.
Roland Emmerich a Midway kritikai fogadtatása ellenére sem búslakodhat, hiszen a film nem bukott meg a kasszáknál. Ettől azonban nem lesz még élvezetes az, ami a vásznon zajlik. A nagyon rossz látvány mellett unatkozó színészek próbálkoznak túl lenni a forgatáson, Emmerich pedig próbálja nagyon hősies eposznak beállítani az egész alkotást. Azt hiszem ideje, hogy visszatérjen az alacsonyabb költségvetésű filmekhez Emmerich vagy kicsit pihenjen, hiszen bár nem a legrosszabb filmet tette le az életművében (az első helyen még mindig megosztva foglal helyet az I.e. 10.000 és Az elnök végveszélyben), de ez már a sokadik rossz rendezése. Ezek után cseppet sem várom a következőt.
|
Midway (Midway) szinkronizált, amerikai-kínai történelmi dráma, akciófilm, 138 perc, 2019 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Roland Emmerich Forgatókönyvíró: Wes Tooke Producer: Roland Emmerich, Mark Gordon, Harald Kloser Operatőr: Robby Baumgartner Vágó: Adam Wolfe Luke Evans (Wade McClusky) Patrick Wilson (Edwin Layton) Woody Harrelson (Chester Nimitz admirális) Mandy Moore (Anne Best) Ed Skrein (Richard 'Dick' Best) Dennis Quaid (William 'Bull' Halsey) Aaron Eckhart (Jimmy Doolittle) Darren Criss (Eugene Lindsey) |
