Ötvös Tibor
Terminátor: Sötét végzet - az igazi harmadik rész
A Terminátor hivatalos harmadik része végre megérkezett, mely nem veszi figyelembe a második film utáni történeteket, helyette egy igazi csavarral kezdve kavarja fel a franchise állóvízét. Ez bizony nagyon jót tett a sorozatnak, de kérdéses, hogy mennyire volt erre szükség.
Hogy tetszett a Terminátor: Sötét végzet?
A Terminátor franchise az első két résszel igazi klasszikussá vált és nem mellékesen világsztárrá avatta Arnold Schwarzeneggert és James Cameron nevét is örökre megjegyeztük. Aztán elindult a lejtmenet és a még csak néha nevetséges harmadik rész után egy említésre sem méltó Megváltás, majd egy "ezt mégis hogy a fenébe képzelték" Genezis... elnézést, Genisys zárta a sort. Ezzel sokan már temették a franchise-t és feltehetően még a legvérmesebb rajongók is bíztak abban, hogy ezzel végleg vége. Majd jött a hír, hogy Cameron visszakapta a jogokat és felcsillant a remény. A széria kiötlője azonban nem ült be a kamera mögé, inkább a Deadpool rendezőjét kérte fel a Sötét végzet levezénylésére. És azt kell mondjam, hogy jól tette.
Nagyon nehéz úgy írni a Sötét végzet sztorijáról, hogy ne lőjek el semmilyen poént, így próbálom a fontosabb ionformációkat kihagyni. Persze túl nagy meglepetésre senki ne számítson, de mégis, az első öt percben alapvetően mutatnak be a franchise korábbi fő vonalának. A lényeg, hogy egy nő illetve egy igen egyedi képességekkel bíró Terminátor érkeznek vissza a jövőből, hogy végezzenek egy mexikói lánnyal. Felbukkan még Sarah Connor, aki csatlakozik a csajos duóhoz és együtt menekülnek, illetve próbálják megfékezni a jövő gyilkosát. És persze ott van Arnie is!
Az alaphelyzetet tekintve túl nagy meglepetésekre ne számítsunk, igazából olyan, mintha az első két film legjobb elemeit próbálták volna összegyúrni és így rebootolni a franchise-t. Azt gondolom mindenki tudja, hogy az Ítélet Napja utáni filmeket semmibe veszi a Sötét végzet és ez egy igen jó húzás a részéről. Azonban felmerülhet a kérdés, hogy akkor hol van John Connor? Hol volt az eltelt évtizedekben Sarah Connor? Hogy bukkanhat fel megint a T-800-as, ha a második rész végén elolvasztották? Akkor most mégis eljön az Ítélet Napja?
Nos, a film mindenre ad választ, amik olyanok amilyenek. A T-800-as sztorija például szimplán nevetséges, ugyanakkor ismét hozzá fűződik a film legmeghatóbb pillanata. A Connor-família már érdekesebb és óriási húzás volt visszahozni Linda Hamiltont a filmbe. Arnie és közte ismét izzik a levegő, bár sajnos a többiek mellett kevésbé találja a helyét. Ez azonban nem Mackenzie Davis vagy Natalia Reyes hibája, hiszen előbbi a jövőből érkezett katona, utóbbi az "áldozat" szerepében egészen emlékezeteset nyújt. Mindketten érezték, hogy ez A pillanat, amikor bekerülhetnek Hollywood élvonalának alsó részlegébe és szerencsére éltek is a lehetőséggel.
Aki azonban egyértelműen külön említést érdemel, az Gabriel Luna, az új Halálosztó. Hátborzongató a viselkedése, a képességei látványosak és vicces ilyet mondani, de Luna képes elhitetni, hogy ő valóban egy jövőbeli robot. Utoljára ezt a T-1000-es esetében lehetett kijelenteni, hiszen Robert Patricktól akkor is kirázta az ember a hideg, ha éppen mosolygott.
Mikor 1991-ben a T-1000-es megjelent a vásznon, mindenki eltátotta a száját. Cameron remekül vegyítette az akkor még gyerekcipőben járó számítógépes effekteket a kaszkadőrök áldozatos tevékenységével. Így lehet az, hogy az eddig kijött öt film közül a második rész öregedett a legjobban, hiszen a mai napig remek a látványvilága. Nos, a Sötét végzet már elsősorban a CGI-re összpontosít, így kevésbé "fájóak" az ütésváltások, de ettől az akció még nagyon hasít. Már az első összecsapás bemutatja, mire számíthatunk, majd kezdődik az üldözés. Meg is jön a hangulat - azonban ezután sajnos leül egy kicsit a tempó.
Mondhatnám azt is, hogy egy kicsit átmegy Halálos iramban-ba a film, ahogy haladunk a zárás felé, hiszen a végén már tényleg egészen lehetetlen akciók zajlanak. A legérdekesebb azonban, hogy a hangulat annyira magával ragadja a nézőt, hogy nem fog senkinek feltűnni ezek többsége. Főleg, ha valaki gyerekként ámult a T-800-as és Sarah Connor közös kalandjára és izgult azon, hogyan mentik meg John életét. Ez a generáció bizonyára örömmel nézi majd ismét a két karakter találkozását és közös bevetését - de persze itt a kérdés, hogy mennyire volt erre szükség?
Nos, a fentiek fényében talán meglepő, de szerintem semennyire. Az Ítélet Napja egy tökéletes lezárást adott a franchise-nak, hiszen John és Sarah megmenekültek, a T-800-as elpusztult, a Skynet nem ébred öntudatra és mindenki bizakodva tekinthet a jövőbe. A film végi autózás a sötét úttal tökéletes lezárás volt. Ezek után a Sötét végzet egy elég komoly meglepetéssel kezd, majd utána ismerős elemekből építi fel saját kis várát. Lehet, hogy más a torony formája és egy herceg helyett most egy hercegnő uralja, de ez attól még szinte ugyanaz a vár, mint amit '91-ben láttunk és imádtunk. Csak most ez már nem elég.
A sztori, ami akkor még frissnek hatott, mára sajnos már elkopott. Persze ha az Ítélet Napja óta a Sötét végzet lenne az első Terminátor film, akkor most örömódákat lehetne zengeni róla. Ám bármennyire is akarják a készítők azt, hogy felejtsük el amit eddig láttunk, az azért nem megy ilyen könnyen.
Ettől függetlenül a Sötét végzet nem kell, hogy szégyenkezzen. Bár az én generációm számára minden egyes eleme ismerős lesz a korábbi részekből, de náluk működni fog a nosztalgia-faktor, amit Hamilton visszatérése tesz teljessé (és most kell rájönnünk, hogy mennyire hiányzott a franchise-ból az ő alakja). Az új nézőket pedig letaglózza majd a látvány és megríkatja a lezárás. Szóval akárhogy is nézem, ez egy win-win szituáció, azaz a törzsgárda megkapja a régóta várt folytatást (és persze egyben egy rebootot is), az új beszállók pedig az év egyik leghangulatosabb akciófilmjét. Szóval irány a mozi, hiszen ki tudja, mennyit kell várni a következő visszatérésre.
Nagyon nehéz úgy írni a Sötét végzet sztorijáról, hogy ne lőjek el semmilyen poént, így próbálom a fontosabb ionformációkat kihagyni. Persze túl nagy meglepetésre senki ne számítson, de mégis, az első öt percben alapvetően mutatnak be a franchise korábbi fő vonalának. A lényeg, hogy egy nő illetve egy igen egyedi képességekkel bíró Terminátor érkeznek vissza a jövőből, hogy végezzenek egy mexikói lánnyal. Felbukkan még Sarah Connor, aki csatlakozik a csajos duóhoz és együtt menekülnek, illetve próbálják megfékezni a jövő gyilkosát. És persze ott van Arnie is!
Az alaphelyzetet tekintve túl nagy meglepetésekre ne számítsunk, igazából olyan, mintha az első két film legjobb elemeit próbálták volna összegyúrni és így rebootolni a franchise-t. Azt gondolom mindenki tudja, hogy az Ítélet Napja utáni filmeket semmibe veszi a Sötét végzet és ez egy igen jó húzás a részéről. Azonban felmerülhet a kérdés, hogy akkor hol van John Connor? Hol volt az eltelt évtizedekben Sarah Connor? Hogy bukkanhat fel megint a T-800-as, ha a második rész végén elolvasztották? Akkor most mégis eljön az Ítélet Napja?
Nos, a film mindenre ad választ, amik olyanok amilyenek. A T-800-as sztorija például szimplán nevetséges, ugyanakkor ismét hozzá fűződik a film legmeghatóbb pillanata. A Connor-família már érdekesebb és óriási húzás volt visszahozni Linda Hamiltont a filmbe. Arnie és közte ismét izzik a levegő, bár sajnos a többiek mellett kevésbé találja a helyét. Ez azonban nem Mackenzie Davis vagy Natalia Reyes hibája, hiszen előbbi a jövőből érkezett katona, utóbbi az "áldozat" szerepében egészen emlékezeteset nyújt. Mindketten érezték, hogy ez A pillanat, amikor bekerülhetnek Hollywood élvonalának alsó részlegébe és szerencsére éltek is a lehetőséggel.
Aki azonban egyértelműen külön említést érdemel, az Gabriel Luna, az új Halálosztó. Hátborzongató a viselkedése, a képességei látványosak és vicces ilyet mondani, de Luna képes elhitetni, hogy ő valóban egy jövőbeli robot. Utoljára ezt a T-1000-es esetében lehetett kijelenteni, hiszen Robert Patricktól akkor is kirázta az ember a hideg, ha éppen mosolygott.
Mikor 1991-ben a T-1000-es megjelent a vásznon, mindenki eltátotta a száját. Cameron remekül vegyítette az akkor még gyerekcipőben járó számítógépes effekteket a kaszkadőrök áldozatos tevékenységével. Így lehet az, hogy az eddig kijött öt film közül a második rész öregedett a legjobban, hiszen a mai napig remek a látványvilága. Nos, a Sötét végzet már elsősorban a CGI-re összpontosít, így kevésbé "fájóak" az ütésváltások, de ettől az akció még nagyon hasít. Már az első összecsapás bemutatja, mire számíthatunk, majd kezdődik az üldözés. Meg is jön a hangulat - azonban ezután sajnos leül egy kicsit a tempó.
Mondhatnám azt is, hogy egy kicsit átmegy Halálos iramban-ba a film, ahogy haladunk a zárás felé, hiszen a végén már tényleg egészen lehetetlen akciók zajlanak. A legérdekesebb azonban, hogy a hangulat annyira magával ragadja a nézőt, hogy nem fog senkinek feltűnni ezek többsége. Főleg, ha valaki gyerekként ámult a T-800-as és Sarah Connor közös kalandjára és izgult azon, hogyan mentik meg John életét. Ez a generáció bizonyára örömmel nézi majd ismét a két karakter találkozását és közös bevetését - de persze itt a kérdés, hogy mennyire volt erre szükség?
Nos, a fentiek fényében talán meglepő, de szerintem semennyire. Az Ítélet Napja egy tökéletes lezárást adott a franchise-nak, hiszen John és Sarah megmenekültek, a T-800-as elpusztult, a Skynet nem ébred öntudatra és mindenki bizakodva tekinthet a jövőbe. A film végi autózás a sötét úttal tökéletes lezárás volt. Ezek után a Sötét végzet egy elég komoly meglepetéssel kezd, majd utána ismerős elemekből építi fel saját kis várát. Lehet, hogy más a torony formája és egy herceg helyett most egy hercegnő uralja, de ez attól még szinte ugyanaz a vár, mint amit '91-ben láttunk és imádtunk. Csak most ez már nem elég.
A sztori, ami akkor még frissnek hatott, mára sajnos már elkopott. Persze ha az Ítélet Napja óta a Sötét végzet lenne az első Terminátor film, akkor most örömódákat lehetne zengeni róla. Ám bármennyire is akarják a készítők azt, hogy felejtsük el amit eddig láttunk, az azért nem megy ilyen könnyen.
Ettől függetlenül a Sötét végzet nem kell, hogy szégyenkezzen. Bár az én generációm számára minden egyes eleme ismerős lesz a korábbi részekből, de náluk működni fog a nosztalgia-faktor, amit Hamilton visszatérése tesz teljessé (és most kell rájönnünk, hogy mennyire hiányzott a franchise-ból az ő alakja). Az új nézőket pedig letaglózza majd a látvány és megríkatja a lezárás. Szóval akárhogy is nézem, ez egy win-win szituáció, azaz a törzsgárda megkapja a régóta várt folytatást (és persze egyben egy rebootot is), az új beszállók pedig az év egyik leghangulatosabb akciófilmjét. Szóval irány a mozi, hiszen ki tudja, mennyit kell várni a következő visszatérésre.
|
Terminátor: Sötét végzet (Terminator: Dark Fate) szinkronizált, amerikai akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 128 perc, 2019 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Tim Miller Forgatókönyvíró: Josh Friedman, David S. Goyer, Billy Ray, Justin B. Rhodes Producer: James Cameron, David Ellison Zene: Junkie XL Vágó: Julian Clarke Mackenzie Davis (Grace) Arnold Schwarzenegger (Terminator) Linda Hamilton (Sarah Connor) Diego Boneta (Miguel Ramos) Gabriel Luna (Terminator) Natalia Reyes (Dani Ramos) Tom Hopper (Hadrell) |
