Szekeres Viktor

Madarak a dobozban - Látás nélkül

Míg tavasszal a Hang nélkülben zajt nem lehetett csapni, addig Sandra Bullock új horrorfilmjében csak az maradhat éleben, aki nem nyitja ki a szemét.

Hogy tetszett a Madarak a dobozban?
  • Tetszett, jó film volt.
  • Közepes lett.
  • Nem tetszett.
  • Nem láttam.
Fura helyzetben van a Netflix friss hazai premierjével, hiszen a Bird Boxot úton-útfélen a Hang nélkülhöz (A Quiet Place) fogják hasonlítani. Biztosan lesz, aki koppintással vádolja majd őket, annak ellenére, hogy - mint azt a premier dátuma is mutatja - még jóval John Krasinski filmjének premierje előtt forgatták le. Arról persze nem is beszélve, hogy a film alapját Josh Malerman 2014-ben, itthon Madarak a dobozban címmel megjelent könyve adja.


A film története alapvetően egy posztapokaliptikus sztori, ami úgy indul (mint az a fenti részletből is kitűnik), hogy egy anya, Malorie két gyerekét arra instruálja, hogy miképp maradhatnak életben. Mondandójának a lényege, hogy semmilyen körülmények között sem vehetik le a szemükről a szemkötőjüket. Mert aki kinyitja a szemét és körülnéz, az meghal. Így vágnak neki hármasban egy veszélyekkel teli útnak a folyón.

A Madarak a dobozban világa vérfagyasztó. És eleinte kérdőjelekkel teli - de csak eleinte. Hiszen sokak csalódására a döbbenetesen felkavaró kezdést követően nem az új világot mutatják be nekünk, mint a Hang nélkülben, hanem pár évet visszaugrunk az időben és tanúi lehetünk annak, hogy miképp pusztult ki az emberiség nagy része, és miként vette át "valami" az uralmát a bolygón. És hogy az a "valami" pontosan hogy is lép kapcsolatba áldozataival.


A múltban klasszikus túlélő horroros szituációt vázolnak fel remek történetfűzéssel, ami mellé sajnos a rendezés nem tud fellépni. Susanne Bier bár korábban remek filmeket rendezett otthonában, Dániában (Egy jobb világ, Testvéred feleségét..., Esküvő után), amerikai munkáival eddig nem nagyon tudott kitűnni. Sajnos a Bird Boxhoz sem tesz hozzá sok mindent, mondhatjuk azt is, hogy a műfaj kifogott rajta. Pedig a történet már eleve hatalmas érzelmi komponenst hordoz magában azzal, hogy gyerekeket mutat be a halál torkában, és egy olyan világot, melynek alapozását követően az ember agya azonnal kattogni kezd azon, hogy ő vajon mit tenne, ha így pórul járna, azonban ehhez hangulati pluszt tényleg csak a zene ad, a klisékre támaszkodó megvalósítás nem.

A Madarak a dobozban zseniális film is lehetett volna, de a Hang nélkülhöz hasonlóan "csak" kifejezetten jó és élvezetes a végeredmény, többek között a bemutatott világnak, valamint a feszültséggel teli szituációknak köszönhetően. A film remek színészeket sorakoztat fel, kár, hogy nekik a rettegés eljátszásán kívül nem sok feladat jut. Ugyanis hiába töltenek elég sok időt együtt, a szereplők karakterizálását elmismásolják, a néző inkább a színészek ismertsége vagy alakítása alapján kezd el kötődni a karakterekhez, a szkript nem sokat segít ebben neki.


Ennek megfelelően a szereplők fogyatkozása inkább csak Malorie kapcsán van ránk hatással, cserébe viszont bőven van időnk azon agyalni, hogy mennyire kilátástalan (khm) a felvázolt helyzet, ami szerencsére azért mégiscsak hordoz némi reményt. A Madarak a dobozban elborzasztó, popcorn horrorfilmnek elsőrangú lett, azonban sajnos nem több annál, a könyvbéli többlettartalomtól és gondolatiságtól ezúttal megkíméltek minket. Kár érte. ****
Klikk ide!
Klikk a képre a nagyobb változathoz
Madarak a dobozban (Bird Box)
színes, amerikai horrorfilm, 124 perc, 2018
16 éven aluliak számára nem ajánlott

rendező: Susanne Bier
forgatókönyvíró: Eric Heisserer - Josh Malerman regénye alapján
zeneszerző: Trent Reznor és Atticus Ross
operatőr: Salvatore Totino
producer: Chris Morgan, Dylan Clark, Barbara Muschietti

szereplők:
Sandra Bullock (Malorie)
Vivien Lyra Blair (Lány)
Julian Edwards (Fiú)
Trevante Rhodes (Tom)
John Malkovich (Doug)
Rosa Salazar (Lucy)

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Ender Wiggin #19
    Ha a Hang nélküllel hasonlítjuk össze, akkor sokkal jobb. Már azzal nyer, hogy Bullock gyönyörű. De a szerző/forgatókönyvíró/rendező (akárki, akinek a sztoriba beleszülása van) megint elkerülte, hogy a mikrodrámán kívül valami intelligensebb, tudományosabb aspektusát is láthassuk a történetnek.

    Ami a személyeskedő megmondótrollt illeti, ott hibázik a logikája, hogy ami szerintem szar (vagyis csak szart nézek), az sokak szerint (lehet, hogy még ő maga szerint is) jó. IÉs az sem elhanyagolható tény, hogy százával vannak jó filmek, csak azokról nem nagyon esik szó az SG-n, tehát nem lehet pozitív kritikát, hozzászólást megfogalmazni (nem mintha abba nem tudna belekötni).
  • KoLaMan #18
    Nem bonyolítanám túlzottan (pláne nem kalapos szintjén, csak hogy leírhassam a "hisztispicsa" szót - mert az olyan jó...), szóval csak annyit említenék meg, hogy - nem értem.
    Komolyan nem értem. Nekem sem tetszett a film, de nem ez a gond.
    Mert odáig rendben van, hogy eltérőek vagyunk, más az ízlésünk, stb. Nem szoktam azon fennakadni, ha véleményemmel kisebbségben maradok is. Viszont próbálom megérteni a másik oldalt, az esetek többségében sikerül is.
    Most nem.
    Ha megfeszülök sem vagyok képes megérteni, hogy ez a film hogyan tetszhetett valakinek is, hogyan volt képes több mint két órán át lekötni. Én személy szerint halálosan untam (személyeskedő kalaposnak üzenem: csak azért néztem végig, mert csak arról lehet véleményem, amit láttam).
    Nem az alapsztori (akármilyen gyerekes), nem a színészek, nem is az ábrázolt világ a bajom - hanem a történet, és a megvalósítás. Végig unalmasnak, erőltetettnek, logikátlannak éreztem, röhejes befejezéssel. Próbáltam megérteni, hogy akinek tetszett, mi tetszett benne - nem sikerült.
    Ugyanez éreztem a Hang nélkül, vagy (Relixo-ra reflektálva) az Arrival esetében.
    Utoljára szerkesztette: KoLaMan, 2019.01.02. 05:19:49
  • Tinman #16
    Hidd el nem mindenre nyávogok.

    Idén is volt legalább 5 olyan film, amit kiemelkedőnek éltem meg és volt legalább 10 olyan játék, ami előtt meghajoltam. De ez a kisebbség. Viszont ez a minőségi kisebbség. Miért tapsoljak az átlagnak? Nem fogok.
  • end3 #15
    Az agyat táplálni kell, mert különben semmi sem sablon. - Ahol hiányzik az "életünk történelméből" pár tízezer olvasott oldal évente, nos, ott a valódi (kulturális-és nem csak..!) választás lehetősége is hiányzik. Nem is tudhatják miről beszéltek.
  • scagnetti #14
    Osztom Tinman véleményét.
    Ez semmi nem volt. Csak egy gyerekszintü ötletre felépített kliséhalmaz.
    Két óra kiszámíthatóság. Semmit nem tett hozzá a posztapok filmekhez. A legidegeítőbb meg, hogy milyen anya az, aki nem képes nevet adni a gyermekének? Ilyen a világon nincs. Hogy lehet egy ilyen szar történet világsiker könyvön?
    És ez nem hisztizés kedves kalapos, hanem tény.
  • Yagami #13
    Én is úgy vagyok vele, hogy nekem már újat kurva nehezen mutatnak sztoriban. Maximum innen-onnan felhasznált elemeket vegyítve tudnak kerekíteni/összegyúrni egy olyat, amin még néha meglepődöm, vagy "na ez igen" felkiáltással élek (mint mondjuk egy Predestination, ami képes volt úgy pofán baszni, hogy előtte már láttam kb. az összes időutazós sztorit). Bár még nem láttam ezt a filmet, és érdekel is egyébként a Hang nélkül mellett, majd pótolom őket. Abban viszont kalaposnak van igaza (bár végtelenül rühellem a stílusát itt, zetor-ral és mo(l)nikával együtt, hogy személyeskedjek én is egyet), hogy a mai emberek iszonyat picsa-rinya gépek. Mindenre. Én úgy vagyok vele, hogy imádom a filmeket, és még mindig be tudnak úgy húzni, mint fiatalabb koromban. Mellettük ott vannak a sorozatok, amiket már 15 éve biztos pörgetek (Hősök óta kb.) és ANNYI nézni való van szerencsére, hogy idő is alig van rá. Csak meg kell találni a jókat, vagy azokat, amik téged érdekelnek, a többit meg elkerülni/leszarni nagy ívben.
  • Tinman #12
    Én meg az vettem észre, hogy egyre több az igénytelen kretén, akiknek az elvárásaik a béka segge alatt van és habzó szájjal képesek tapsolni egy olyan filmnek is, amiben ezredszerre sütik el u.a. a hálivúdi' kliséket.

    Az ifjúság kedvére tenni könnyebb, mivel a tájékozottságuk, a tapasztalatuk a témában harmatos. Amikor már olvastál pár 100 sci-fi könyvet, meg láttad kb. a filmtörténelem össze valamirevaló sci-fi/mystery/thriller moziját, akkor képben vagy, akkor kell olyat mutatni ami egyedi, eredeti, érdekes. Ez nem az. Akinek lófax tapasztalata van a témában az könnyen tapsikol minden szarnak...

    Megmondjam mi volt az mostanság ami elég eredeti volt? Az Arrival. Az úgy kapott el, hogy Jeremy Rennert ki nem állhatom, de mégis volt annyira jó és eredeti a film, hogy a végén meghajoltam előtte.
    Utoljára szerkesztette: Tinman, 2018.12.30. 09:20:18
  • lac coo #11
    Nekem is bejött, Igaz, valóban maradt benne, de ha egy fél órát lecsíp a játékidőből , sűrűbb lett volna . Jah, és nekem a Solo is teszik ! :DD
  • Tinman #10
    If hisztis = igényes then true.

    Legutóbb amiért tudtam lelkesedni az a Dark c. sorozat volt netflixről, de szintén innen a Stranger Things-et is tudtam szeretni és ezekre emlékszem is, a Quiet Place-t alig pár hónapja láttam, mégis alig emlékszem már rá. Na kb. ekkora hatással volt rám és ennyire volt eredeti.

    Ez nem eredeti ötlet. Ez a maradjunk kussban copycatje, csak egy picit másképp. Erről is szól a cikk, nem tűnt fel?
  • kalapos01 #9
    Egyébként azt veszem észre, hogy a Tinman által képviselt netgenerációs, hisztispicsa, folyton elégedetlen, "csak a negativitás!"-morál kezd visszaszorulni. A mai tiniknek ezer dolgát le lehet nézni, de ők legalább tudnak lelkesedni és pozitívak lenni. A kutya ott van elásva, hogy aki folyton hisztizik, az valahol joggal hisztizik, mint Relixo vagy Ender Wiggin, aki csupa szart néz és utána a filmekben keresi a hibát, és nem abban, hogy ő az, aki a szarokat megnézi, ő az, aki kihagyja a valóban jó filmeket. (És ez nem azt jelenti, hogy az a jó, ami mások szerint jó. Ezek az levegőfogyasztók arra képtelen sajnos, hogy a saját ízlésüknek megfelelő remek filmeket megtalálják, így a frusztráltságukat a mások által kedvelt filmeken vezetik le, amik nem nekik készültek. És ez persze párosul a falsnosztalgiás, "bezzeg a mi időnkben" marhasággal.)