Ötvös Tibor
Végre korrekt filmet kapott Venom
A Marvel univerzum egyik legismertebb „gonosztevője”, Venom is végre a hírnevéhez méltó filmet kapott, mely ugyan rendelkezik hibákkal, de végre elindult valami a Sony berkeiben.
Hogy tetszett a Venom?
A Marvel-univerzum folyamatosan építkezik és szerencsére a saját filmjeik mellett már az "alvállalkozóknak" kiadott jogokra is odafigyelnek. Így születhetett meg végre egy normális Venom-film, amire hatalmas szükség is volt, hiszen Sam Raimi a Pókember 3-ban alaposan lejáratta a karaktert. (Emlékszik rá valaki?) Szerencsére az isteni Tom Hardy Bane után egy másik anti-hős alakjában is pazarul helytáll és egy valóban látványos és humoros eredettörténetet kapunk.
A történet szerint az Élet Alapítvány folyamatosan kutatja az idegen életformákat és egy ilyen küldetésük során futnak bele egy aszteroidába, melyről négy szimbiótát hoznak le a Földre. Ebből egy megszökik már a leszállás előtt, a maradék hárommal pedig kísérletezni kezdenek. Eddie Brock, egy önfejű újságíró azonban elég súlyos kérdéseket tesz fel az alapítvány vezetője, Carlton Drake irányába, melynek végén tönkre is megy az élete. Hogy bizonyítékot szerezzen állításainak alátámasztására, betör a laborba, ahol Venom rámászik. Innen pedig elkezdődik a harc és az őrület - sajnos vér nélkül, gyerekek számára is fogyasztható formában tálalva.
A Venom alapból hátrányból indul a mozikban, köszönhetően Topher Grace semmilyen alakításának a Pókember 3-ban és persze Sam Raiminek, aki felvállaltan gyűlöli a karaktert és csak a Sony nyomására tette bele a filmbe. Ez meg is látszott a végeredményen – ha kivesszük Venomot a filmből, szinte fel sem tűnik a hiánya. Szerencsére azonban a Sony is belátta, hogy valamit kezdenie kell a karakterrel és végül a Zombieland direktora, Ruben Fleischer ügyesen meg is oldotta a feladatot. Venom kellően brutális és önfejű, ugyanakkor humoros karakter és ezt most mozgóképen is sikerült prezentálni.
Ehhez persze kellett Tom Hardy is, aki ismét bebizonyította, mekkora színész. A minimalista játéka alapján Brock egy nagyképű és önfejű, törtető, de ugyanakkor mégis érző ember, aki bár elsősorban a saját karrierjét akarja menteni, de végül a világot is sikerül. A film szépen vezeti fel Brock életét, ismerjük meg kapcsolatát és karrierjének állomásait, hogy aztán egyetlen pillanat alatt veszítsen el mindent. A motivációi így érthetők, azonban a film nehezen, csak a második felében indul be: Venom és Brock egyesülésénél.
Ezután a közöttük lévő párbeszédek és az összhang megkeresése az, amivel operál a film (nagyon ajánlott eredeti hanggal, felirattal nézni!) és így nem csupán számos, nagyon látványos jelenetet kapunk, de humorból is akad majd bőven. Ami sajnos ismét nem sikerült, az egy emészthető gonosztevő megalkotása. Bár az Élet Alapítványa vezetőjeként Drake egészen kidolgozottnak tűnik, de a motivációi viszonylag kevéssé érthetők. Ráadásul a valódi rosszfiú gyorsan elpusztul, nem sok időt és teret kap a kiteljesedésre, hiszen a két vonalat a film háromnegyedéig egymástól függetlenül viszi a forgatókönyv.
A látványra nem lehet panasz, az üldözések, az összecsapások mind-mind profi szinten vannak megoldva és Venom képességei is ütnek. A szimbióta önálló formában nagyon jól fest és még érthető magyarázatot is kapunk a gazdatest fontosságáról. Sajnos még így is akadnak kiaknázatlan lehetőségek, de ezek annyira nem szembetűnők - főleg, ha Raimi-változatából indulunk ki. Hiszen a Venomban akadnak hibák, néha logikátlan a cselekmény, a 13-mas korhatár miatt az erőszak nem is látszik, de titokzatos oknál fogva mégis nagyon élvezhető a végeredmény. Csak reménykedni lehet abban, hogy a folytatásra a stáblista után már fel is vezetett jelenetben - a kötelező univerzumépítés során - megismert gonosztevő jobban lesz összerakva. A színészválasztás telitalálatnak tűnik, így érdeklődve várjuk, merre halad tovább a szimbióta-mozgalom.
A történet szerint az Élet Alapítvány folyamatosan kutatja az idegen életformákat és egy ilyen küldetésük során futnak bele egy aszteroidába, melyről négy szimbiótát hoznak le a Földre. Ebből egy megszökik már a leszállás előtt, a maradék hárommal pedig kísérletezni kezdenek. Eddie Brock, egy önfejű újságíró azonban elég súlyos kérdéseket tesz fel az alapítvány vezetője, Carlton Drake irányába, melynek végén tönkre is megy az élete. Hogy bizonyítékot szerezzen állításainak alátámasztására, betör a laborba, ahol Venom rámászik. Innen pedig elkezdődik a harc és az őrület - sajnos vér nélkül, gyerekek számára is fogyasztható formában tálalva.
A Venom alapból hátrányból indul a mozikban, köszönhetően Topher Grace semmilyen alakításának a Pókember 3-ban és persze Sam Raiminek, aki felvállaltan gyűlöli a karaktert és csak a Sony nyomására tette bele a filmbe. Ez meg is látszott a végeredményen – ha kivesszük Venomot a filmből, szinte fel sem tűnik a hiánya. Szerencsére azonban a Sony is belátta, hogy valamit kezdenie kell a karakterrel és végül a Zombieland direktora, Ruben Fleischer ügyesen meg is oldotta a feladatot. Venom kellően brutális és önfejű, ugyanakkor humoros karakter és ezt most mozgóképen is sikerült prezentálni.
Ehhez persze kellett Tom Hardy is, aki ismét bebizonyította, mekkora színész. A minimalista játéka alapján Brock egy nagyképű és önfejű, törtető, de ugyanakkor mégis érző ember, aki bár elsősorban a saját karrierjét akarja menteni, de végül a világot is sikerül. A film szépen vezeti fel Brock életét, ismerjük meg kapcsolatát és karrierjének állomásait, hogy aztán egyetlen pillanat alatt veszítsen el mindent. A motivációi így érthetők, azonban a film nehezen, csak a második felében indul be: Venom és Brock egyesülésénél.
Ezután a közöttük lévő párbeszédek és az összhang megkeresése az, amivel operál a film (nagyon ajánlott eredeti hanggal, felirattal nézni!) és így nem csupán számos, nagyon látványos jelenetet kapunk, de humorból is akad majd bőven. Ami sajnos ismét nem sikerült, az egy emészthető gonosztevő megalkotása. Bár az Élet Alapítványa vezetőjeként Drake egészen kidolgozottnak tűnik, de a motivációi viszonylag kevéssé érthetők. Ráadásul a valódi rosszfiú gyorsan elpusztul, nem sok időt és teret kap a kiteljesedésre, hiszen a két vonalat a film háromnegyedéig egymástól függetlenül viszi a forgatókönyv.
A látványra nem lehet panasz, az üldözések, az összecsapások mind-mind profi szinten vannak megoldva és Venom képességei is ütnek. A szimbióta önálló formában nagyon jól fest és még érthető magyarázatot is kapunk a gazdatest fontosságáról. Sajnos még így is akadnak kiaknázatlan lehetőségek, de ezek annyira nem szembetűnők - főleg, ha Raimi-változatából indulunk ki. Hiszen a Venomban akadnak hibák, néha logikátlan a cselekmény, a 13-mas korhatár miatt az erőszak nem is látszik, de titokzatos oknál fogva mégis nagyon élvezhető a végeredmény. Csak reménykedni lehet abban, hogy a folytatásra a stáblista után már fel is vezetett jelenetben - a kötelező univerzumépítés során - megismert gonosztevő jobban lesz összerakva. A színészválasztás telitalálatnak tűnik, így érdeklődve várjuk, merre halad tovább a szimbióta-mozgalom.
|
Venom (Venom) szinkronizált, amerikai sci-fi, akció-horror, 112 perc, 2018 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Ruben Fleischer Producer: Avi Arad, Amy Pascal, Matthew Tolmach Operatőr: Matthew Libatique Zene: Ludwig Goransson Forgatókönyvíró: Scott Rosenberg, Kelly Marcel Tom Hardy (Eddie Brock / Venom) Michelle Williams (Anne Weying) Riz Ahmed (Dr. Carlton Drake) Michelle Lee (Donna Diego) Sope Aluko (Dr. Rosie Collins) |
