SG.hu·
Vonat Busanba - Zombi Expressz

Nagyjából másfél éves késés után a Vonat Busanba is eljutott a hazai mozikba és így a zombis filmek rajongói egy újabb gyöngyszemmel gazdagodhatnak.
Hogy tetszett a Vonat Busanba?
Az, hogy a zombis filmek piaca telített, enyhe kifejezés. Ez az a műfaj, amiben nagyon nehéz már újat mutatni és éppen ezért valami nagyot kell villantani ahhoz, hogy említésre méltó legyen a film. A Kiéhezettek ezt az akadályt sikerrel vette és miután rengeteg jót olvastam/hallottam a dél-koreai horror, a Vonat Busanba - Zombi expressz kapcsán is, kimondottan örültem a sajtómeghívónak. Nos, a film valóban nem rossz, de nem lesz akkora klasszikus, mint például a Holtak hajnala.
Az alaphelyzet egyszerű és több helyről lett összeollózva. Adott egy üzletember családapa, aki lányával nem találja a közös hangot és végül úgy dönt, hogy visszaviszi anyjához, a volt nejéhez egy vidéki városba, Busanba. Azonban a világban zajlik egy esemény, elindult egy fertőzés, melynek köszönhetően agyatlan, de villámgyors zombikká válnak az emberek és egy ilyen fertőzött felszáll a vonatra is. És persze ott elszabadul a pokol.

A helyzet olyan, mint a Snowpiercer vagy éppen a Holtak hajnala alapötlete, azaz élők és holtak pár méterre egymástól, szinte közös légtérben léteznek és persze előbbiek szép lassan csatlakoznak az utóbbi csoporthoz. A vonat, mint zárt közeg remekül működik és mikor az ember már kezdené kicsit unni, mindig kiszélesítik a helyszínt, azaz például leszállítanak mindenkit egy állomáson, felélesztve a reményt, hogy aztán megtizedelve térjenek vissza a vonatra. A szűk térben pedig érthetően nő a feszültség és persze felbukkannak a szokásos figurák: a szemét önző, a mindenkit megmentő, az önfeláldozó, a szerelmespár stb.
Szerencsére azonban sikerült úgy kialakítani a szereplőket, hogy mindegyikük cselekedete érthető, még ha a többség másképp is gondolja. A zombik Z világháborús, testkitekergetős mozgással rendelkeznek és ez még veszélyesebbé teszi őket és persze látványosabbak az összecsapások is. Logikátlanságok azért akadnak, hiszen több kocsin átjutni úgy, hogy egy harapást vagy sérülést sem szed be az ember azért elég hihetetlen, de szerencsére ezekből van kevesebb. A dél-koreai zombik is rendelkeznek gyenge ponttal, melyet zseniálisan használ ki a rendezés és a történet.

A Vonat Busanba a műfaj rajongóinak kihagyhatatlan darab, bár nagy újdonságot azért ne várjunk. A Z világháború repülős támadása van elnyújtva 2 órásra, de szerencsére van benne annyi csavar és látvány, hogy ez cseppet sem negatívum. A színészek jól hozzák a rájuk szabott szerepet, a forgatókönyv sem a csepegős fajta és hullanak bőven a főszereplők is, nem csak a statiszták. A vonat végül elér Busanba, de hogy mely utasok élik túl, azt mindenki megtudhatja ha végignézi a filmet.
Az alaphelyzet egyszerű és több helyről lett összeollózva. Adott egy üzletember családapa, aki lányával nem találja a közös hangot és végül úgy dönt, hogy visszaviszi anyjához, a volt nejéhez egy vidéki városba, Busanba. Azonban a világban zajlik egy esemény, elindult egy fertőzés, melynek köszönhetően agyatlan, de villámgyors zombikká válnak az emberek és egy ilyen fertőzött felszáll a vonatra is. És persze ott elszabadul a pokol.

A helyzet olyan, mint a Snowpiercer vagy éppen a Holtak hajnala alapötlete, azaz élők és holtak pár méterre egymástól, szinte közös légtérben léteznek és persze előbbiek szép lassan csatlakoznak az utóbbi csoporthoz. A vonat, mint zárt közeg remekül működik és mikor az ember már kezdené kicsit unni, mindig kiszélesítik a helyszínt, azaz például leszállítanak mindenkit egy állomáson, felélesztve a reményt, hogy aztán megtizedelve térjenek vissza a vonatra. A szűk térben pedig érthetően nő a feszültség és persze felbukkannak a szokásos figurák: a szemét önző, a mindenkit megmentő, az önfeláldozó, a szerelmespár stb.
Szerencsére azonban sikerült úgy kialakítani a szereplőket, hogy mindegyikük cselekedete érthető, még ha a többség másképp is gondolja. A zombik Z világháborús, testkitekergetős mozgással rendelkeznek és ez még veszélyesebbé teszi őket és persze látványosabbak az összecsapások is. Logikátlanságok azért akadnak, hiszen több kocsin átjutni úgy, hogy egy harapást vagy sérülést sem szed be az ember azért elég hihetetlen, de szerencsére ezekből van kevesebb. A dél-koreai zombik is rendelkeznek gyenge ponttal, melyet zseniálisan használ ki a rendezés és a történet.

A Vonat Busanba a műfaj rajongóinak kihagyhatatlan darab, bár nagy újdonságot azért ne várjunk. A Z világháború repülős támadása van elnyújtva 2 órásra, de szerencsére van benne annyi csavar és látvány, hogy ez cseppet sem negatívum. A színészek jól hozzák a rájuk szabott szerepet, a forgatókönyv sem a csepegős fajta és hullanak bőven a főszereplők is, nem csak a statiszták. A vonat végül elér Busanba, de hogy mely utasok élik túl, azt mindenki megtudhatja ha végignézi a filmet.
