Ötvös Tibor
The Commuter - Nincs kiszállás
Liam Neeson és Jaume Collet-Serra sorban negyedszer készítenek közös filmet és ezúttal megcsinálták a Non-stop 2-t, csak repülő helyett most vonaton nyomoz a színész.
Hogy tetszett a The Commuter - Nincs kiszállás?
Közhely és már többször el lett mondva, de Liam Neeson sokadik virágzását éli Hollywoodban. A '90-es évek elején ő volt Darkman, ám az igazi hollywoodi áttörést Oscar Schindler alakja hozta meg, hogy utána a Baljós árnyakban kóstoljon bele egy igazi blockbuster forgatásába. Bár utána is voltak kimondottan izgalmas szerepei, de az újabb felemelkedést a fantasztikus Elrabolva hozta meg számára és azóta valahogy nem is nagyon sodor az útjába mást a sors - vagy éppen az ügynöke. A The Commuter - Nincs kiszállás sem kínál semmi olyasmit, amit ne láttunk volna Neeson bármely filmjében az eltelt évtizedben, sőt!
Adott egy családos apuka, Michael Woolrich, aki életbiztosításokat kötve tengeti életét és minden nap vonattal közlekedik a munkahelye és otthona között. Miután elbocsájtják, nehéz helyzetbe kerül, míg a hazafele tartó vonatúton egy kecsegtető ajánlatot nem kap: 100 ezer dollárért (először 25, majd a végén 75 ezer) cserébe meg kell keressen egy a vonatra nem illő utast és meg kell jelölje. Hogy utána mi történik vele, az már nem az ő dolga. Michael elteszi a pénzt és megkezdi a nyomozást. Nagyjából ennyi, igazából egy vonaton játszódó thrillerrel van dolgunk, ami szinte minden pontjában emlékeztet a Non-stop alapötletére.
Ez azonban a készítőket megnézve nem meglepő. A rendezést az a Jaume Collet-Serra vállalta, akivel immáron negyedik alkalommal dolgozik együtt az ír színész. Az összhang meg is van a két alkotó között, ez látszott az Ismeretlen férfi, a Sírok között vagy éppen a Non-stop képein is. Ezzel itt sincs gond, tökéletesen vezeti színészeit a spanyol direktor és nagyon jól fokozza a feszültséget is a sztoriban, ám sajnos ezt már láttuk. Az még hagyján, hogy a marketingesek is egy új Elrabolvaként akarták eladni a The Commutert (tessék csak megnézni az eredeti plakátokat), de az egész történés szinte a Non-stop cselekményét másolja. Hiszen itt is egy, korábban természetesen kiképzést kapott ember kerül bajba egy "zárt" térben és itt is meg kell találjon valakit - miközben persze erről nem szólhat senkinek.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy az új film rossz lenne, mert egyáltalán nem az. A The Commuter (a magyar címet nem írom le, mert az eredeti, Az ingázó is elég rosszul hangzik, hát még a honosított) egy feszültséggel teli kis thriller, melyben azért akadnak látványos jelenetek is és maga Neeson és az őt kiszolgáló mellékszereplők is nagyon jók. De már láttuk, szinte ugyanezt láttuk, csak a levegőben. Kicsit hosszabb a felvezetés, jobban érthető a szereplők motivációja és látványosabb is, de ez a Non-stop vonatos kiadása.
Ennek ellenére nem szabad leírni a filmet, hiszen önmagában tekintve egy valóban remek kis akció-thrillert kapunk, Collet-Serrra pedig ismét bizonyítja zseniális látásmódját. A vonat is hétköznapibb "zárka", mint a repülő volt, így feltehetően sokkal többen érezzük át a hős problémáját. Akadnak ugyanakkor érthetetlen és abszolút nem életszerű történések, de ezeken azért gyorsan túl is lendülünk. A The Commuter megteszi a dolgát, szórakoztatja a nézőjét, ám Neeson számára eljött a váltás ideje. Ideje lenne levetnie Bryan Mills gúnyáját, mert bár még mindig jól áll neki, de most már várnánk tőle mást is. Képes rá, ezt több alkalommal is bizonyította, szóval mi szurkolunk neki.
Adott egy családos apuka, Michael Woolrich, aki életbiztosításokat kötve tengeti életét és minden nap vonattal közlekedik a munkahelye és otthona között. Miután elbocsájtják, nehéz helyzetbe kerül, míg a hazafele tartó vonatúton egy kecsegtető ajánlatot nem kap: 100 ezer dollárért (először 25, majd a végén 75 ezer) cserébe meg kell keressen egy a vonatra nem illő utast és meg kell jelölje. Hogy utána mi történik vele, az már nem az ő dolga. Michael elteszi a pénzt és megkezdi a nyomozást. Nagyjából ennyi, igazából egy vonaton játszódó thrillerrel van dolgunk, ami szinte minden pontjában emlékeztet a Non-stop alapötletére.
Ez azonban a készítőket megnézve nem meglepő. A rendezést az a Jaume Collet-Serra vállalta, akivel immáron negyedik alkalommal dolgozik együtt az ír színész. Az összhang meg is van a két alkotó között, ez látszott az Ismeretlen férfi, a Sírok között vagy éppen a Non-stop képein is. Ezzel itt sincs gond, tökéletesen vezeti színészeit a spanyol direktor és nagyon jól fokozza a feszültséget is a sztoriban, ám sajnos ezt már láttuk. Az még hagyján, hogy a marketingesek is egy új Elrabolvaként akarták eladni a The Commutert (tessék csak megnézni az eredeti plakátokat), de az egész történés szinte a Non-stop cselekményét másolja. Hiszen itt is egy, korábban természetesen kiképzést kapott ember kerül bajba egy "zárt" térben és itt is meg kell találjon valakit - miközben persze erről nem szólhat senkinek.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy az új film rossz lenne, mert egyáltalán nem az. A The Commuter (a magyar címet nem írom le, mert az eredeti, Az ingázó is elég rosszul hangzik, hát még a honosított) egy feszültséggel teli kis thriller, melyben azért akadnak látványos jelenetek is és maga Neeson és az őt kiszolgáló mellékszereplők is nagyon jók. De már láttuk, szinte ugyanezt láttuk, csak a levegőben. Kicsit hosszabb a felvezetés, jobban érthető a szereplők motivációja és látványosabb is, de ez a Non-stop vonatos kiadása.
Ennek ellenére nem szabad leírni a filmet, hiszen önmagában tekintve egy valóban remek kis akció-thrillert kapunk, Collet-Serrra pedig ismét bizonyítja zseniális látásmódját. A vonat is hétköznapibb "zárka", mint a repülő volt, így feltehetően sokkal többen érezzük át a hős problémáját. Akadnak ugyanakkor érthetetlen és abszolút nem életszerű történések, de ezeken azért gyorsan túl is lendülünk. A The Commuter megteszi a dolgát, szórakoztatja a nézőjét, ám Neeson számára eljött a váltás ideje. Ideje lenne levetnie Bryan Mills gúnyáját, mert bár még mindig jól áll neki, de most már várnánk tőle mást is. Képes rá, ezt több alkalommal is bizonyította, szóval mi szurkolunk neki.