Ötvös Tibor
Vén rókák - így kell stílusosan nyugdíjba vonulni
Közel sem klasszikus, de kimondottan szerethető és aranyos film lett a Vén rókák, melyben Hollywood három nagy öregje csinálhat "hülyét" a korából mindenki nagy örömére.
Hogy tetszett a Vén rókák?
El kell mondanom, hogy számomra mindig is kiemelt figyelemmel kezelendőnek bizonyultak az olyan filmek, melyekben úgy éreztem, hogy egy általam korábban is kedvelt, mára azonban eléggé megöregedett színész lehetőséget kap rá, hogy viccet csináljon addigi életművéből. Eme vonalnak persze vannak jobban sikerült darabjai (Last Vegas) és vállalhatatlan végtermékei (Nagyfater elszabadul) is. Azonban a Vén rókák már az elején felkeltette az érdeklődésemet pusztán azzal a ténnyel, hogy Michael Caine, Morgan Freeman és Alan Arkin alakítja a főbb szerepeket és azt gondoltam, hogy ezzel nem nyúlhatok mellé.
Az alapsztori szerint három, idős korukat nyugodt szegénységben tengető barát eléggé felhúzza magát, mikor kiderül, hogy az egyik bank a kevés megélhetésüket, a nyugdíjuk kifizetését is veszélyezteti. Miután egyikük szemtanúja lesz egy bankrablásnak úgy dönt, hogy ráveszi a csapatot egy ilyen bevetésre, hiszen kockázat nem nagyon akad és persze sok pénzt lehet ezzel leakasztani a gonosz intézettől. Azonban a gyakorlat és az elmélet két eltérő dolog és persze végül semmi nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték.
Mindenekelőtt lássuk a számomra negatív dolgokat, hogy gyorsan túlessünk ezeken. A sztori és a színészek néha elég nehezen tudnak együttműködni, hiszen például Freeman és Caine karakterei nem igazán kaptak mélységet. Első jellemzője, hogy vesebeteg és nagyjából ennyi, míg utóbbi a felbujtó, a bankrablást kiötlő öreg. Szóval néhol igen szegényes az egyébként remek A számolás jogát készítő Theodore Melfi szkriptje, de mégis megbocsátottam neki eme hiányosságokat, hiszen a színészek láthatóan élvezték a szerepeket.
És miután élvezték, így még a néhol szegényes forgatókönyvből is kihozták a maximumot! Arkin nevét pedig külön ki kell emelni, hiszen az ő karaktere kapott valódi mélységet és az elsőre zsörtölődő öregember szép lassan egy kimondottan szerethető alakká válik. Sajnos csak kevés teret kapott Christopher Lloyd, de minden felbukkanásával emlékezeteset nyújt. A Vén rókák úgy nevettet meg minket, hogy a humort nem alpári viccekre alapozza, azaz nem lesznek pelenkás és viagrás poénok, nem csinálnak teljesen hülyét a színészekből. Szimplán a korukra alapuló, mindenki által ismerős helyzetek és poénok hangoznak el, melyeken valóban őszintén lehet nevetni.
Persze most lehetne írni, hogy a Vén rókák elgondolkodtatja az embert az elmúlásról és az öregedéssel kapcsolatos esetleges problémákról, de ez nem igaz. Ez a film szimplán csak szórakoztatni akarja a nézőket és eme vállalását sikerrel meg is ugorja. A Vén rókák megnézését éppen ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik a Bakancslista vagy akár a Last Vegas vetítése után nem érezték kidobott pénznek a jegy árát.
Az alapsztori szerint három, idős korukat nyugodt szegénységben tengető barát eléggé felhúzza magát, mikor kiderül, hogy az egyik bank a kevés megélhetésüket, a nyugdíjuk kifizetését is veszélyezteti. Miután egyikük szemtanúja lesz egy bankrablásnak úgy dönt, hogy ráveszi a csapatot egy ilyen bevetésre, hiszen kockázat nem nagyon akad és persze sok pénzt lehet ezzel leakasztani a gonosz intézettől. Azonban a gyakorlat és az elmélet két eltérő dolog és persze végül semmi nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték.
Mindenekelőtt lássuk a számomra negatív dolgokat, hogy gyorsan túlessünk ezeken. A sztori és a színészek néha elég nehezen tudnak együttműködni, hiszen például Freeman és Caine karakterei nem igazán kaptak mélységet. Első jellemzője, hogy vesebeteg és nagyjából ennyi, míg utóbbi a felbujtó, a bankrablást kiötlő öreg. Szóval néhol igen szegényes az egyébként remek A számolás jogát készítő Theodore Melfi szkriptje, de mégis megbocsátottam neki eme hiányosságokat, hiszen a színészek láthatóan élvezték a szerepeket.
És miután élvezték, így még a néhol szegényes forgatókönyvből is kihozták a maximumot! Arkin nevét pedig külön ki kell emelni, hiszen az ő karaktere kapott valódi mélységet és az elsőre zsörtölődő öregember szép lassan egy kimondottan szerethető alakká válik. Sajnos csak kevés teret kapott Christopher Lloyd, de minden felbukkanásával emlékezeteset nyújt. A Vén rókák úgy nevettet meg minket, hogy a humort nem alpári viccekre alapozza, azaz nem lesznek pelenkás és viagrás poénok, nem csinálnak teljesen hülyét a színészekből. Szimplán a korukra alapuló, mindenki által ismerős helyzetek és poénok hangoznak el, melyeken valóban őszintén lehet nevetni.
Persze most lehetne írni, hogy a Vén rókák elgondolkodtatja az embert az elmúlásról és az öregedéssel kapcsolatos esetleges problémákról, de ez nem igaz. Ez a film szimplán csak szórakoztatni akarja a nézőket és eme vállalását sikerrel meg is ugorja. A Vén rókák megnézését éppen ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik a Bakancslista vagy akár a Last Vegas vetítése után nem érezték kidobott pénznek a jegy árát.
|
Vén rókák (Going in Style) magyarul beszélő, amerikai krimi-vígjáték, 96 perc, 2017 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Zach Braff Forgatókönyvíró: Theodore Melfi Operatőr: Rodney Charters Zene: Rob Simonsen Producer: Donald De Line Vágó: Myron I. Kerstein Morgan Freeman (Willie) Michael Caine (Joe) Alan Arkin (Albert) Joey King (Broolyn) Ann-Margret (Annie) Christopher Lloyd (Milton) |
